Anyukám lány?

Pásztor Dédpapáékkal vendéglőben voltunk karácsony tiszteletére. Ibolya viszonylag hamar megunta az üldögélést, és a pincérnővel kezdett beszélgetni. Ennyit csíptem el:

- Ő pedig az anyukám. Virágnak hívják. Azt hiszem, ő is lány.

Gulyásleves

24.-én meglátogattuk Ernő bácsit, aki Emil 96 éves idős rokona. Nagyon aranyos bácsi, a gyerekek is szeretnek nála lenni. Úgy érzem, nagyon jó példa ő a számukra, hogy hogyan lehet idős korban és egyedül élve is vidámnak, derűsnek, kiegyensúlyozottnak maradni.
Olykor azért előhozakodik az elmúlás gondolatával, és azzal is, hogy ki mit fog örökölni.
Ma elbüszkélkedett remek ízharmóniával készült gulyáslevesével, melyet induláskor meg is kóstoltunk. Kaptunk egy tányérral, és kanalanként elosztogattam. Biztos nagyon ízlett a gyerekeknek, mert Rózsa elmenetkor így szólt:

- Ha Ernő bácsi meghal, én a gulyáslevesét szeretném örökölni!

buszjegyek

Régóta nem írtam már, nagyon elsodort a betegségek áradó hulláma, amit már említettem. Elég az hozzá, hogy senki nem úszta meg, és Gábor kb. öt hetet itthon töltött.

Rózsáék osztálya ma Erdő Péter bíboros úrnak adta elő a betlehemest (amit egyébként tegnap mi is megnéztünk, és nagyon színvonalas, élvezhető előadásnak találtuk). Ebből a célból négy darab buszjegyet kellett vinnie a leányzónak az iskolába. Sajnos csak fent a teremnél jutott az eszembe ez a követelmény, ezért lebumliztam a 72 lépcsőn a három kicsivel, hogy az autóból (amivel messze parkoltam, mert ott legalább volt hely) felhozzam a megfelelő mennyiségű jegyet. Igen ám, de a karácsonyi bevásárlásra tekintettel a nagyobb hátizsákomat hoztam magammal, amiben nemhogy négy, de egy szál jegy sem volt. Rózsa meg fent várja...
Elindultunk vissza, hogy közöljük a rossz hírt a kisasszonnyal, aki nagyon utálja, ha valamilyen szabálynak, kötelességnek nem tud eleget tenni.
A kimerült óvodásokat éppen a bejárat felé ráncigáltam, amikor megláttam, hogy a gondnok bácsi közeledik egy sokkal kevesebb lépcsőfokot tartalmazó úton. Megragadtam az alkalmat, és bekérezkedtem, sőt, még buszjegyet is kértem tőle. Így lett két buszjegyünk.
Az ofőnéni persze biztosított róla, hogy van nála plusz jegy, nem kell aggódnunk. De azért Rózsa örült a jegyeknek.

Beadtam a többieket az oviba, és elindultam ajándékszerző körutamra. Hátul baba hátihordóban, elől a fent említett nagy táska. Jegy nincs, majd a Moszkva téren veszek.
Sajnos egy ellenőr néni is utazott a villamoson...
és a mai nap legnagyobb csodája: Nem büntetett meg, hanem kedvesen megsimogatta a karomat, és boldog ünnepeket kívánt.

!!!!

Soha nem találkoztam még ilyesmivel. Olyan jó élmény volt!

És egész nap bőszen lyukasztgattam a jegyeket. Amelyeket megvettem a Moszkva téren.