Tudom, tudom

Bocsánat, hogy már ennyire régen nem jártam erre!
Vissza fogok térni, de most 3.-a keddig nagyon sok írnivalóm van. Addig is Isten éltesse négyéves Ibolyánkat. Majd írok a szülinapjáról. Nagyon jól sikerült, mindennek örült, egész nap dudorászott, és így aludt el: Isten hintáztat az ölében engem.
Előtte vagy 4-5 percet imát mondott, mindent megköszönt, ami csak körülveszi.

Tika megtanult labdát rúgni, puszit adni (de csak egyet, Ibolyának), a fagylalt jelentését: kidugja a nyelvét a szájából.
Egyre lelkesebben mondogatja: GEN! Azaz: Igen.
Hintázás közben hajtja magát, különösen erre a mondókára: Hinta mellett diófa, rászállott egy madárka. Hajtsad Tika a hintát, érjük el a pacsirtát!
A hajtsad, Tika résznél elkezd előre-hátra dülöngélni.

Rózsa ma gyönyörű képeket rajzolt, s mély kérdéseket fűzött hozzájuk. A célja az vele, hogy majd amikor orvos lesz, ezeknek a képeknek az alapján a betegei át tudják gondolni a saját lelküket, és hamarabb meggyógyulnak. Kicsit elképesztő ez a lány...
Lehet, h felteszek ide a képeiből, ha megengedi.

Gáborkám nehezen viselte Ibolya születésnapját, sokat bújt ma. Este a kedvenc fürdős játékát kérte, hogy ő egy kis tojás, aki a vízbe esett, de a talpraesett kisdinó a belsejében nem fulladt meg. Megtörölgetem, feltöröm, s hazaviszem, nálunk lakhat.

Kedves férjemmel nagyon jól vagyunk, nemrég volt a 9 éves házassági évfordulónk, és kaptam 9 szál rózsát.

Életmód-hét

Rettentő gyorsan elrohant mellettem illetve velem ez az idei Nagyböjt. Tudom, hogy nehéz megtalálni a nyugalmas, imára, elmélyülésre alkalmas pillanatokat, de ezen az utolsó héten megpróbálom a lehetetlent...

A Nagy Kísérlet két összetevőből áll, melyek két újabb részre oszthatók.
1, Lelki
A, Reggel elolvasom az evangéliumot és a nap folyamán valamikor negyed órát elmélkedem rajta.
B, Egész nap igyekszem Isten jelenlétében élni. Ennek érdekében csak keresztény zenét hallgatok, mert nekem a zene nagyon meghatározza a gondolataimat.

2, Testi
A, Némi böjt - nem túl durva, csak húsmentes. Meg tejmentes. Esetleg kenyérmentes :).
B, Legalább negyed óra torna.

A mai nap egészen jól alakult. Minden olyan szépen következett egymás után. Még amikor bonyodalmasnak is tűntek a dolgok, nemsokára kisimultak. Olyan nagy ajándék az ilyen vezetett nap. Remélem, holnap is sikerülni fog tartani a tervünket.
Húsvétra, ha jól alakulnak a dolgok, fel fogunk menni Dobogókőre. Már nagyon várom.

Egyébként Rózsáéknak nagyon jól sikerült a verseny, negyedikek lettek. Aznap még hittanon is voltunk Emillel Dobogókőn - nagyon mély és nagyon jó volt!
Az a péntek vicces nap volt, több aranyköpés is született.

Vacsora. Tejfölös halat ettünk rizzsel. Emil felállt, hogy vegyen a rizsből, majd a teli szedőkanállal a kezében körbenézett kis családja tagjain:
- Ki kért rizst? ... (csodálkozó pillantások jobbról-balról) ... Ja, én...

Gáborka: Mama, ki az a titkárnő? Tudom! Az, akinek műkörme van!

Valamint némi testvérháború is lezajlott, aminek az eredménye egy hosszú, piros karmolás Gábor mellkasán, és egy tanulság:
- Mama, ha legközelebb az Ibolya meg akar ütni vagy karmolni, először én ütök vissza!

Skarlát, bárányhimlő, mandulagyulladás

Reklám: Jöjjön el hozzánk vendégségbe, több különböző fertőző gyermekbetegséget tanulmányozhat közvetlen közelből! Megfigyelhető a bárányhimlő, bár kissé enyhe formában, a skarlát, és a skarlát felnőttekre gyakorolt hatása. Ugyanakkor az Echinacea-cseppek jótékony hatásáról is meggyőződhet a kedves érdeklődő.

Hogy is volt? Tiborka kezdte a bárányhimlővel és Ibolya egy mandulagyulladással - ami szerintem igazából skarlát volt, mert azóta kicsit hámlik a tenyere. Aztán következett Gáborka magas lázzal, amit szinte nem lehetett csillapítani. Szerdára én is belázasodtam, Emil pedig elutazott Bécsbe. Gábor viszont egész testében olyan piros lett, mint egy főtt rák, ezért elvittük orvoshoz. Mamácska sokat segített, mert én nem mertem lázasan autót vezetni. Kiderült, hogy Gábor skarlátos, kapott is antibiotikumot. Nehéz volt még a csütörtök is, amikor még lázasan ápolgattam a többé-kevésbé beteg gyerekeket. Sajnos péntekre sokkal jobban lettem, ezért nem volt pofám megkérni Emilt, hogy maradjon itthon. Pedig jól esett volna egy alvónap.
Ibolya az egész betegsége alatt nagyon nyűgös volt (Mama!!! A Tika ránézett a lábamraaa!!!), de szerencsére aztán visszaállt alapállapotba. Gábornál "jobb" beteget keresve se lehet találni, önként megy lefeküdni, beszáll a hűtőfürdőbe, beveszi az orvosságot... Azért itt még akadt tennivaló, mert az antibiotikum nagyon nem ízlett neki, és többször is összeszorította a száját. Jó, kérésre kinyitotta, de nagyon kellemetlen volt ott könyörögni, miközben Tika nyüszítve a lábam köré tekeredik, azzal fenyegetve, hogy kiborul az egész trutyi. Ma megtaláltam a megoldást: kikészítem Gábornak a gyógyszert, és az ő dolga, hogy bevegye. Eddig remekül bevált!
Vasárnapra azonban Emil lázasodott be (de nagyon-nagyon), és most ő is szedi az antibiotikumot. Lassan csak túl vagyunk rajta...
Rózsa terveibe nem illeszkedik egy betegség mostanában, mert pénteken szertorna versenye lesz. Egyelőre meg is úszta. Odafigyel, hogy bevegye a Mamácstól kapott Echinacea-cseppeket és C-vitamint, ami úgy tűnik, hatásos. Bár az is lehet, hogy ő kezdte az egészet, mert az Ibolya betegsége előtti héten ő volt itthon torokfájással.


Egy vidám kép a végére:Ma a rendelő udvarán és itthon a homokban jót játszottak a gyerekek: karácsonyfát állítottak, és feldíszítették homokozóformákkal. Nagyon szeretek gyönyörködni benne, hogy milyen szépen játszanak együtt, kedvesek, aranyosak stb.

Áprilisi vizes Mikulás

Április elseje. A gyerekek már régóta készültek rá, és bármily meglepő, maguktól számon tartották, hogy mikor jön el a várva várt nap. Amikor 6.10-kor kikecmeregtem az ágyból harsány: Mama, ne gyere ide! fogadott. Jó, rajtam ne múljék! Nyugodtan felöltöztem, fogat mostam, ők meg teljes gőzzel szereltek valamit az ajtónál, teljes egyetértésben, hárman. Lassan felfogtam, hogy itt valami tréfa készül. Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy én mivel tudnék nekik örömet szerezni ma reggel. Végül csúsztatott palacsintát sütöttem, hiszen az elég nagy bolondság reggel, amikor olyan kevés az idő. Finom lett, és örültek. Aztán elkészültek a Nagy Tréfával. Két vastagabb ágat erősítettek a kilincsre, és arra óvatosan ráhelyeztek egy pohár vizet. Az óvatlan kilincslenyomó (aki nem vesz észre rajta két egyméteres botot) lába pillanatok alatt vizes lesz (ha a kezével segít egy kicsit a pohárnak). Ez utóbbi műveletet nagyon diszkréten végeztem, persze. Volt nagy öröm, hujjogás, boldogság. Sikerült a terv!!! (Olyan aranyosak voltak.)
Két másik vizes trükk a gyerekszoba és a kijárati ajtó kilincsén várakozott.
Emilnek is nagy ötlete támadt: egy "igazi" Mikulás csomagot készített szaloncukrokkal, s azt titkon odahelyeztük az egyik iskolabeli baráti családunk szélvédőjére. Sajnos nem tudom, mi lett a sorsa, de az biztos, hogy beszálláskor nem vették le róla. Hogy lehetne kipuhatolni?

Egyébként zajlanak az események: Ibolyának torokgyulladása van, Tiborkának bárányhimlője.

Szeretetbomba

Gábor egyik nap észrevette, hogy kicsit szomorúbb hangulatban érkeztem az oviba, mint máskor. Úgy látszik, elhatározta, hogy felvidít, mert a parkolóautomatához ő szaladt le, hogy bedobja a pénzt. Ilyenkor mindig kéri, hogy stopperrel mérjem az időt. Most azonban:
- Ne mérd stopperrel, mert nem az a fontos, hogy milyen gyorsan futok, hanem az, hogy mennyi szeretettel!
Elindult, és minden lépcsőfokról küldött nekem egy puszit.
Aztán itthon:
- Biztos éhes is vagy, meg szomjas, mert egész nap az egyetemen voltál. Tedd nyugodtan tisztába a Tikát, én közben készítek neked felvágottas kenyeret.
Valóban, Rózsa vágott kenyeret, megkenték, ott várt a helyemen. Még teavizet is feltettek.
Olyan drágák!!!

Amúgy azért voltam lehangolt, mert egyszerre két hülyeséget is csináltam aznap: a Ferenciek terén odajött hozzám egy koldusnő, hogy kéri, menjek be vele a boltba, és vegyünk valamit ebédre nekik. Tetszett ez a megoldás, bementem. Sajnos nem voltam elég határozott, és valami 1500 forintot fizettem, pedig végül még a sarkamra is álltam, hogy több dolgot nem vagyok hajlandó venni. Eléggé haragudtam magamra, hogy amikor teljes gőzzel spórolunk, ilyen sok pénzt kiadok csak úgy. Ezért aztán nem vettem magamnak két kiflit, hogy arra már ne költsem a pénzt.
Erről jut eszembe, eltűnt a kedvenc koldus bácsink. Jobban mondva, nincs ott, ahol szokott. Ha nem kerül elő hamarosan, leírom a vele való kapcsolatunkat, mielőtt elfelejtem. Aggódom érte, de úgy tűnik, nem tudom megtalálni. A helyén a múlt héten kétszer egy nagyon lepusztult nő koldult, de ma nem volt ott. Pedig már rászántam magam, hogy beszélek vele, hátha tud valamit Gyula bácsiról. Lestük is a gyerekekkel.
Ibolya (egy út szélén álldogáló nénire mutatva): - Nézd, Mama, ott a lepukkant néni!
Rózsa: - Az nem a lepukkant néni! Az csak egy utcanéni!