2013. október 30., szerda

Nyomozós kiállítás

Az őszi szünet örömére részben szerettem volna engedni a gyerekeknek néhány pihenőnapot, mert már nagyon fáradtak voltak, mind a kicsik, mind a nagyobbacskák. A hétfő így is sikerült: átjött Gábor egyik barátja, akit még az óvodából ismert. Ezt a találkozót a kisfiú mamája kezdeményezte, az a helyzet, hogy én most mindenféle szervezkedésre alkalmatlan voltam, de szerencsére csak a helyszínt és a szabad időt kellett biztosítanom. Aztán kedden felhívott Gábor egyik osztálytársának az anyukája (milyen jó, hogy Gábor ilyen népszerű :-) ), és felvetette, hogy elmehetnénk együtt a Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett nyomozós, detektíves kiállításra. El is mentünk, nagyon mókás volt, hogy bár két külön autóval mentünk, ők Vácról, mi Gödről, egyaránt fél órát keringtünk a Városliget környékén, aztán majdnem ugyanott parkoltunk le, és összefutottunk a parkban...
A kiállítás nem volt számomra új műfaj, mert már több hasonlón voltam régebben a gyerekekkel, legutóbb, már a blogírós időkben, Gáborral a sarkvidéki kiállításon. Most az első teremben egy érdekes ismertetés volt a nyomozás módszereiről, tényleg interaktív, izgalmas, játékos, inkább Gábornak és Rózsának való, de azért Ibolya is ügyeskedett. Tika elég hamar elfáradt bele, hogy végighallgassa a felolvasásaimat, és a testvérei okoskodását, de azért a végén az ajándék meggyőzte arról, hogy jó volt a kiállítás.
A feladatok végrehajthatóak voltak, de azért kicsit határfeszegetőek, semmiképpen sem túl könnyűek, még a felnőtt szem is igyekezhetett időnként, hogy meg tudja oldani. Örültem neki, hogy egy helyen rengeteg kis figurából pillanatok alatt ki tudtam választani azt, amelyiket alul leírtak. Azt hiszem, ez a tehetségem érvényesül a korrektúrázások során is, egy oldalon is pillanatok alatt észreveszem a helyesírási hibákat :-) . Rózsát ezzel szemben az a feladat érdekelte, amikor különböző testhelyzetben álló figurákról kellett rájönni, hogy melyik milyen érzelmi állapotban van. Nem is csoda, mert elképesztően ügyesen veszi észre az emberek érzelmeit. Volt még mindenféle megcsodálható dolog: megfigyelőképesség fejlesztés, mimika, betűkirakó, kisfilm stb.
Miután ezen végigjutottunk, és minden feladatot megoldottunk, minden matricát felragasztottunk, továbbmentünk. A kiállítás második fele nagyon ötletese végigvezetett minket az Mezőgazdasági Múzeum állandó kiállításán. Felállított oszlopokon egy izgalmas gyémántrablási ügy állomásait követhettük, nyomozhattuk végig, miközben időnként azért kitekintettünk arra is, hogy mit látunk magunk körül - újdonság volt számomra, hogy a nagy nyomozás közepette képesek érdeklődést mutatni a méhészet, az illatok, a borkészítés, kitömött állatok, vadászat, halászat stb. irányába is. Végül ügyesen megfejtettük a bűnügyet, sőt, mondhatom, hogy a gyerekek fejtették meg, mert én tényleg csak felolvastam a szövegeket Ibolya kedvéért. Rózsa még arra is odafigyelt, hogy a megfejtéseket csak halkan beszéljék meg, hogy a többi gyerek élményét ne zavarják.
A végén kaptak egy füzetet és egy kis édességet, aminek persze külön nagyon örültek. Szóval, nagyon jó, hogy elmentünk, mindenki nagyon élvezte. Köszönjük az ötletet!

2013. október 20., vasárnap

Rokon Népek Napja, Zirc 2013

Az úgy kezdődött, hogy már nagyon-nagyon régóta arról álmodozom, hogy milyen jó lenne valahogy élményszerűvé tenni a finnugor népek világát, hogy legyen az emberekben valami benyomás róluk, nem baj az sem, ha kicsit romantikus...
Végeztem egyszer egy felmérést ezzel kapcsolatban 300 egyetemistát kérdeztem meg, különböző szakokról, és kiderült, hogy a finnekról, észtekről még csak-csak eszébe jut valami mindenkinek, a manysikról, hantikról legfeljebb a halzsír és az elmaradottság, az udmurtokról, marikról semmi...


Már régóta gyűjtögettem az ötleteket, játék-, kézműveskedéslehetőségeket, meséket stb. Még Rózsa volt baba, amikor először megvalósult ez az álmom, és finnugor napot tarthattam a Völgy Fesztiválon, közvetlenül a Peléknek tartott udmurt tábor után. Volt néhány emlékezetes pillanat, emlékezetes baki is (pl. hogy kazettán vittem a tánctanuláshoz való zenét... a hangtechnikus derekasan küzdött vele, és még a végén is volt ereje kedvesen közölni, hogy ezt nekem más biztos nem tette volna meg. Köszönöm...).
Azóta nem került sor ilyesmire, persze tartottam előadásokat, ahova sütöttem finom ételeket különböző népektől, és igyekeztem érdekes kérdéseket felvetni.
Most viszont meghívott a zirci Reguly Múzeum igazgatója, Ruttkay Eszter, akivel még az egyetemen jártunk pár évig együtt, és azóta is jóban vagyunk, hogy segítsek a Rokon Népek Napjai rendezvényen. Nagyon lelkes voltam, és jól is sikerült.
 
Reggel elmentünk a kislányokkal Zircre - sajnos a fiúknak más, fontos dolguk volt, kirándulás, családi találkozó... Csodaszép volt az odavezető út, a legszebb kép az volt, amikor a nap rengeteg kévében ragyogott át a felhőkön, volt ott egy színes, őszi domb is, és számtalan hófehér sirály repkedett a frissen felszántott földeken. Gyönyörű volt.
A múzeumot is megtaláltuk végül, és még bőven időben voltunk. Először Zsirmik István mesélt udmurt meséket, amelyeket az általam (is) fordított eposzból merített - érdekes volt látni-hallani őket életre kelni. Aztán lehetett kézműveskedni: rongybabát és finnugor motívumokkal díszített filcnyakláncokat készítettünk. Közben szalagszövési lehetőség is volt, és készült finom sült alma, sült tök.
Ezek után táncoltunk egy kicsit, vittem lapp, mari, udmurt, finn és észt táncokat. Félúton kicsit kifulladva ujj-játékokat játszottunk, mondókáztunk, ezúttal finn, mordvin, komi, mari eredetűeket. Igyekeztem pergős, mondogatható fordításokat csinálni... Részben biztos sikerült, mert Ibolya hazafelé sokat mondta őket :-) , persze így meghallottam az itt-ott megbicsakló ritmusokat is.
Délután kn. ugyanez volt a program. Nagyon jól éreztük magunkat, és hazafelé még a holdkeltét is láttuk.
Jövőre, remélem, újra :-)