Végre gyógyulóban

Az elmúlt négy hétben mindig volt itthon legalább egy beteg gyerek. Nagyon elfáradtam. Különösen, hogy az éjszakák is szaggatottra sikerültek, hiszen Matyi is rosszul érezte magát. Egy magas lázas, aftás betegséget kaptunk el, mindenkinek tele volt aftával a szája, de szegény Tikáé valami döbbenetesen csúnya volt. Mostanra aztán mindenki meggyógyult, mert egyik jótündér-barátnőmtől kaptam Lavylt, ami pár nap alatt helyrehozta azt, amivel Tika tíz napig kínlódott, (pedig Rózsának még magasabb volt a láza). Nehéz volt, hogy amikor már négyen voltak itthon betegen (gratulálhatunk Ibolyának, az egyedüli iskolába járónak), és mindannyian csak éppen valami kicsit szerettek volna tőlem, szopizni, ölelgetést, meseolvasást és valami pépes ételt - de még az ilyen szerény kívánságokat is szinte képtelenség teljesíteni, ha egyszerre négyen kérnek... nem lennék ápolónő.

Mostanra viszont végre meggyógyultak. Nagy fejlemény, hogy Rózsának, Gábornak és Ibolyának sikerült kialakítani egy-egy pici saját zugot.

Az őszi szünetben szerettünk volna elutazni egy-két éjszakára, de a betegség miatt nem mertem szállást foglalni, így pedig már csak nagyon drága lehetőségek maradtak. Kicsit elkeseredtünk, és beleegyeztem abba, hogy nézzünk meg ma egy rajzfilmet. Nem volt jó ötlet, nagyon sokáig tartott, mire az internetes problémákon felülkerekedtünk, és megnéztük. Közben kint ragyogott a nap, minden hívogatott a természetbe... Utána végre elmentünk játszótérre, meg bevásároltunk az előrehozott halloween-i bulihoz, amit este meg is tartottunk, mert aznap este húgocskám búcsúbulija és unokahúgunk keresztelője lesz. Jó hangulatú néhány óra volt, sokat táncoltunk, de Tika táncos lábának ez sem volt elég.
Matyi életében először vett részt ilyesmin, nagyon élvezte, még félálomban, fektetéskor is ritmusra emelgette a kezét. Tika döbbenetes volt, egyedül elkészítette a töklámpást ötéves létére! Semmilyen segítséget nem kért hozzá. Mindenkinek a lámpása nagyon illik az egyéniségéhez, mint ahogyan a jelmezek is.Nagy öröm nekem mindig, hogy képesek együtt játszani, táncolni, örömködni és jól érezni magukat.

Gábor nindzsa harcosnak öltözött, Ibolya kisördög, amihez a szép ruhákat egy godi használtjáték-boltban találta. Rózsa csinos kis boszorkány, Matyika sárkány volt. Tika pedig hangyának öltözött. Rózsa készítette el a hangyajelmezt, egész este vidáman ugrabugrált benne. Ide teszek egy képet is. A töklámpások is szépen sikerültek. Alig várjuk már a Szent Luca napi világítós ünnepünket! Csupa mécsessel, lámpással. Az is nagyon szép lesz.
Szeretnék mindenféle téli díszeket tenni a lakásba, a szépséges fatörzsinkre. Emil vezetésével kicsit átrendeztük a nappalit. Olyan szép lett!

Tika levele - engedéllyel közölve :-)

Kedves Keresztmama és Keresztpapa!

Nagyon jó volt a nyaralás. Sokat tudtam fürödni a tengerben, és a mamáék láttak egy rákot is bemászni a kövek közé. Ibolyával játszottunk sárdobálóst. Ettünk horvát kenyeret horvát mogyorókrémmel, és az is finom volt.

Láttunk egy dinóparkot, amiben több dinó nem volt, mert egy nagy vihar elpusztította őket. Csak két csontváz maradt, az egyik ledőlve, és egy hosszúnyakú megmaradt.

Voltunk vadvízi evezésen, és a gumicsónak végében ült egy horvát bácsi, és ha azt mondta, hogy jobb, akkor csak jobb oldalon kellett evezni, és akkor elkanyarodott a hajó. Mentünk, mentünk, és volt egy nagyon gyorsan lefolyó rész, és ott a horvát bácsi mondta, hogy előre, előre és aztán, hogy bomba. Akkor a mamáék levetődtek, de én nem, mert én jó helyen ültem.

És elmentünk kirándulni, és ott volt olyan ezerlábú, ami össze tudott gömbölyödni, nem gombócba, hanem tekercsbe vagyis csigába. És egy teknősről azt hittük, hogy mérges, pedig éhes volt. Én megetettem horvát szőlővel, ami majdnem mazsola volt. Láttunk nagyon érdekes fajta pincebogarat, ami össze tudott gömbölyödni, és volt páncélja, és csíkos volt, sárga és barna.

És még voltunk templomban, ami Szent Péterről volt elnevezve, és még a szobra is Szent Péter volt (tudod, ő az én védőszentem). És addig ehettem csokit, ihattam tejet.

Szeretettel:

Tika