Mosható

Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy milyen felelősségem van a világ sorsa iránt. Tudok-e valamit tenni a nagy, globális problémák megoldása érdekében? Van, amire törekszem, például a szemetelés csökkentése, különböző dolgok újrahasznosítása, vagy eleve a használt választása. Van, amire egyelőre nem találtam választ (szegénység, éhezés, szürke víz újrahasznosítása), és bizony van, amin kényelmi okokból nem változtattam egyelőre (autóhasználat).

De van, aminek kimondottan örülök! Egyszeri beszerzést jelent, és folyamatosan örömet szerez nekem. Ezek a moshatóink :-)

Almababa popsiját újra kényelmes mosható pelusba bugyoláljuk. Ibolya után elkényelmesedtem, és csak alkalomszerűen használtunk mosható pelenkát. Rózsa pelusainak egy része még használható így 15 év után is, de ki kellett egészíteni a készletet. Norka itt lakik tőlünk nem olyan messze, így az utaztatás sem volt külön nehézség, és érdemes is támogatni, mert gyönyörű és minőségi pelusokat készít! Almának csónakos pelenkákat és külsőket vettem. Azóta nem kell naponta legalább egyszer átöltöztetni a kis hölgyet kisebb-nagyobb balesetek miatt, nagyon jól zár a comboknál. Ráadásul annyira szépek! Árnika komolyan számon tartott feladata, hogy ő választhatja ki pelenkázáskor, hogy melyik külső legyen, a madaras, az őzikés, a királylányos, az ALMÁS vagy az állatos. Jól megfontolt döntések születnek ilyenkor, és a legmegfelelőbb pelenka kerül fel, az biztos! Éjszakára dupla tetrát teszek belülre, és még egyszer sem volt probléma.

Régi vágyam teljesült a hálós textilzacsikkal is. Persze sok ideig reménykedtem, hogy majd én megvarrom, de be kellett látnom, hogy nem szánom rá magam. Különösen örültem neki, hogy annyira jó kezdeményezésből származnak a zacsik: gödi nénik varrják, méteráru gyárban maradt végmaradékokból. Nálunk remekül beváltak, és örömmel nem hozom haza a nejlonzacskókat. Sajnos még nem teljesen van a rutinomban, hogy be is kell tenni őket a táskámba, de biztos belejövök nemsokára.

És végül a már öt éve használt mosható betéteim. Ezek Gagnes munkái, tartósak, szépségesek. Egészen más érzés, mint az eldobható betét. Nem csípi ki a bőröm, nem lesz kellemetlen szaga, kényelmes viselet. Ráadásul sokat bír... a PhD védésem sokkal hosszabb lett, mint ahogy terveztem, és persze hogy éppen megvolt, mert mikor máskor. Közben nem jutott eszembe szerencsére (mondom, hogy kényelmes ;-) ), de utólag eléggé rohantam a mosdóba, hogy a csinos kis kosztümömet lehetőleg megmentsem a foltoktól. Nem kellett volna aggódnom, öt óráig is bírta. A gyermekágyas napokat is kiszolgálta, és ugyanolyan tiszta és nedvszívó - nedvtartó, mint újkorában.

Vége az újszülöttkornak - az elmúlt hat hét

Összességében gyönyörű hat hét áll mögöttünk. Szépséges és drágaságos Alma Virágunk növekszik, fejlődik. Tegnapelőtt elkezdett visszamosolyogni, először Emil csodálhatta meg a vigyorgását. Cuki kis hangocskákkal válaszolgat időnként, ha szólunk hozzá. Hatalmas baba, és szépen hízik is: most már 68-as ruhákat hord, pedig nem hat hónapos, hanem hat hetes.
A testvérei nagy örömmel fogadták, mindenki ölelgeti, szeretgeti, ha teheti. Matyin és Árnikán azért látszik, hogy még keresik a helyüket az új felállásban, de szerintem ez is hamar ki fog alakulni. Szerencsére a feszültség inkább ellenem irányul, Almát ők is csak ringatják, simogatják.
Az éjszakáink egészen tűrhetőek, Alma kétszer ébred, és jó esetben a nagyobbak egyszer sem, ami azért meglepő, mert a baba születéséig minden éjjel fent voltak.
Én is gyorsan regenerálódom, ami köszönhető a komatál hozóknak - az egész gyermekágy ideje alatt kapunk komatálat! Emil is itthon tudott maradni talán majdnem három hétig, és sikerült is pihenésre használni ezt az időt. (Most viszont elszaladok, mert ma én viszek komatálat, és teljesen elfelejtettem. Szerencsére időben kiderült, de most sietős a dolog...)

Mama, szerintem te tarts ÁGYI POLOSKÁT!

Az úgy volt, hogy Árnika hátán ismeretlen eredetű csípések jelentek meg. Sőt, aztán Matyi hátán is, és én sem menekültem meg tőlük. Mi hárman eléggé egy kupacban alszunk a szülői hálóban (papamamában), a nagy ágy mellett több összetolt matracon. Logikusnak tűnt, hogy alvás közben csipked minekt össze valami.
De mi?
Törtük a fejünket, de nem jutottunk sokra, majd rovarász sógorom és drága Eszter húgom segített, hogy valószínűleg ágyi poloskánk van a tünetek alapján, és ezek a dögök rohamosan szaporodnak, mindenhol elrejtőznek, gyakorlatilag felfedezhetetlenek, akár három évig is elvannak kaja nélkül (Tamás kipróbálta), csak szakember tudja őket véglegesen kiirtani, az esetlegesen fertőzött tárgyakat pedig ki kell dobni.
KIDOBNI... Sok-sok amúgy használható tárgyat. Mindezt a 38. terhességi héten. Testileg és lelkileg nagyon megerőltető, sőt szinte kivitelezhetetlen ötletnek tűnt. Ehhez én hozzá nem látok! Majd ha látunk egy igazi, élő, mászó poloskát...
És lőn. Árnika hajából előbújt egy számunkra addig ismeretlen rovar, melyet az enyhén homályos fénykép alapján poloskának azonosítottak a hozzáértő ismerősök.
Ezen a ponton eléggé kétségbeestem.
Körülnéztem a lakásban és kb egymillió tárgyat láttam, ami ezek szerint mind potenciális poloskaraktár, és ki kell tenni. Elpanaszoltam a dolgot egy barátnőmnek, aki Árnikára és Matyira vigyáz hetente egy délelőttöt, és ő rögtön felajánlotta a segítségét. Elgondolkoztam, és írtam néhány barátnőmnek, hogy mi a helyzet, és ha tudnak, kérem szépen, jöjjenek segíteni. Mindezt pénteken, és túlnyomórészt kisgyerekes anyukákról van szó.
És jöttek. Nagyon sokan. Másnap összesen 16-an fordultak meg nálunk, és még vasárnap is eljöttek többen. Volt, aki ebéddel, finomságokkal kedveskedett, volt, aki férjével együtt érkezett, várva várt lelki töltődés helyett választva a nálunk való takarítást. Emil elvitte a két manót, így zavartalanul dolgoztunk egész nap. Megtelt egy három köbméteres konténer... két kisbusz... olyan dolgokkal, amik végképp biztonságosnak tűntek, és annyira vétek lett volna kidobni.
A maradós tárgyakat a könyvek kivételével erős szemeteszsákokba gyűjtöttük, és kitettük a teraszra, majd az irtás után mindent kimostunk 60 fokon, és csak így kerülhettek vissza a szekrénybe.
Volt, aki terápiásnak érezte a folyamatot - végre kidobni mindent! Volt, aki úgy érezte, terápiára szorulna, ha neki kéne ezt tennie a tárgyaival. Én csak a folyamatra összpontosítottam, és imádkoztam, hogy testileg-lelkileg legyen erőm végigcsinálni.
Kedden jött a hivatásos irtó, nagyon meg voltunk vele elégedve, mindent lefújt. Azonban a felmérés során nem talált poloskára utaló jelet. Valami más okozhatta a rengeteg csípést, mert a poloska kevesebbet csíp, vagy ha ilyen sok a csípés, akkor nagy kolónia kéne, hogy legyen, és annak nyoma lenne. A képen szerinte is poloska volt, így nem éreztük magunkat teljesen hülyének, de furcsa volt az egész.
Sajnos közben a kedvenc degunk megbetegedett, nem is sikerült megmenteni az életét. Az egyik gyógykezelésnél vettem észre, hogy a bundájában apró állatkák mozognak. ATKA! Az állatorvos cseppentős gyógyszerével hamar lekezeltem mindenkit, valószínűleg fertőzött volt a szénájuk. A rám átmászott atkák persze pont olyan csípést hagytak, mint amit korábban poloskacsípésnek véltünk. A beteg degut Árni és Matyi is sokat szeretgette.

Örülök, hogy rengeteg tárggyal könnyebbek lettünk. Sokkal könnyebb rendben tartani a lakást, és annyira nehéz rászánni magam a szortírozásra, még-jó-lehet-valamire tárgyak kirakására.
Nagyon megható nekem a sok segítség, elképesztő, hogy ennyi emberre számíthatok, akár utolsó pillanatban is, és még jöttek volna mások is, ha szóltam volna.
Ugyanakkor nem tudom elfelejteni azt a sok mindent, ami még jó lehetett volna valakinek, de így kidobásra került. Bocsánat, tárgyak...

Azért itt megálltam egy pillanatra.
Annyit imádkoztam, hogy sikerüljön rendben tartani a lakást. Most ez sokkal könnyebben megy. Persze, hogy nem így képzeltem...

És a cím? Sokszor emlegetem, hogy a kis axolotljaim a legjobb állatok, mert csak 2-3 naponta kell etetni őket. Rózsa hozzáfűzése: Mama, szerintem tarts ágyi poloskát. Azokat elég háromévente etetni.