tag:blogger.com,1999:blog-73551980753192114472024-03-05T04:30:25.037-08:00Villanások családunkbólCilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.comBlogger255125tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-41582037778455927992023-01-25T04:34:00.005-08:002023-01-27T03:26:51.472-08:00Közmondás és muzsika<p> Matyi filozofikus mélységekben gondolkodik mostanában. Közmondásokat talál ki:</p><p>Rajzolni lehet, de radírozni nem. - A múltat nem lehet változtatni, de a jövőt igen.</p><p>Ne süss rántottát, ha nincsen tojás. - Gondold át, mielőtt hozzákezdesz.</p><p>Àrnika mostanában lelkesen körtemuzsikál. A hangszert legszívesebben almazenének hívja.</p><p>Máskor Emilt hívta kártyázni: - Gyere, játsszuk egy körmenetet!</p><p> Alma ma (talán a lófarok mintájára) rókahajat kért, és büszkén billegett fontott fülecskéit.</p><p><br /></p><p>Vasárnap hajnalban felugrottunk Dobogokore havat látni. Gyönyörű volt, szinte hihetetlen élmény, hogy itt lent a téli tavaszban a hóvirág nyílik, ott fent pedig teljes hótakaróba borult a táj. Kicsit szánkóztunk, építettek hóembert. Sajnos Lukács és Alma nem élvezte, bár alaposan felöltöztettem őket, így is fáztak, így pár óra után hazajöttünk. A tél örömei közé tartozott a korcsolyázás, ahová többször is eljutottunk, mert volt egy kis jégpálya a városban.</p><p><br /></p><p>Ismét hosszabb beteges időszakon vagyunk túl, ami elég megterhelő volt már a végére. Alma kedvenc foglalatossága a beteg napok alatt a süteménysütés lett. Sokféle fánk, muffin és más finomság kerül ki a keze alól. Ibolya a linzer királynője, elképesztő omlós és finom süteményeket tud készíteni. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy amikor rajtam volt a sor a betegségben, Ibolya és Rózsa főztek az egész családnak, Emil foglalkozott a kicsikkel, én meg nagyon igyekeztem gyógyulni. A barátnők főztek, amíg teljesen meg nem gyógyultam.</p><p>Rózsa a Magyar irodalom kezdetei vizsgára készül, de nem teljesen elégedett Balassi verseinek minőségével. Hiszen egy pillanat alatt tud hasonlót írni: "Nem tudom, miért jó/ Hogy ezt megtanulom/ Időm rámegy...</p><p>Apáthy Ferenc Cantilea c. műve is sorra került: " A vers végén még egy jövendölést is mond, hogy minden milyen rossz lesz, ha a nemesség ilyen eltunyultan folytatja az életét. De a vízió közelebb áll ahhoz, hogy lábszag lesz, mint ahhoz, hogy lepotyognak a csillagok az égről."</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-49426026709768030452022-10-17T04:57:00.000-07:002022-10-17T04:57:00.446-07:00Lukács-Cukács egyéves<p> Lukácsunk egyéves lett, illetve most már egyéves és egyhónapos. Nem emlékszem, mikor maradt rajta a Luki-Cuki és ennek mintájára a Lukács-Cukács, illetve a Cukkancs-Mukkancs-Mukkanás becenév, de nagyon kifejező.</p><p>Gyönyörű volt vele az elmúlt év, de tagadhatatlanul egy teljes évbe tellett, mire bennem is kialakult az új családi rend, mindenkinek meglett benne a kiszámítható, állandó helye, akár időben, akár külön odafigyelésben. Az első hónapok pillanatban élése után hónapok következtek, amikor hol tudatosan, hol tudattalanul, de azon dolgoztam, hogy végre beálljon az új rend. Közben rengeteget, talán az elmúlt nyolc évben most a legtöbbet, tudtam meg magamról, magunkról, a házasságunk mélyebb dinamikájáról, és bár ez a sok felismerés néha talán túl gyorsan is érkezett, mostanra úgy látom, hogy ebben is kialakult egy olyan új egyensúly, ami egészségesebb és boldogabb mindkettőnk számára, mint eddig bármikor. Köszönet a pszichológusomnak, és magunknak-mindkettőnknek, a gyerekeknek, na meg Istennek, hogy vezeti és segíti ezeket a szeretetnövelő folyamatokat.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAFCB2d10xpI475KgF7m9n-50UGnoc9VABWSB5dLJIJbjp9gVNQuXnZhyXy4SnVsbuR-jCoYClTxap0xHtcXUI40wa056zJpcMYJLINDJ3xdwpyD7uPmGRVdE-Cw8BD2S4FlZSpHIhGH1LvD8YhUJLKUQ-M6uHFr4eytODnj5eFOH7E-LScnLbvN2Q/s1714/310631778_468941518549414_8523621353833895813_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1714" data-original-width="1181" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAFCB2d10xpI475KgF7m9n-50UGnoc9VABWSB5dLJIJbjp9gVNQuXnZhyXy4SnVsbuR-jCoYClTxap0xHtcXUI40wa056zJpcMYJLINDJ3xdwpyD7uPmGRVdE-Cw8BD2S4FlZSpHIhGH1LvD8YhUJLKUQ-M6uHFr4eytODnj5eFOH7E-LScnLbvN2Q/s320/310631778_468941518549414_8523621353833895813_n.jpg" width="220" /></a></div>Lukács nagyon aranyos kisfiú, mindenre figyel, számon tartja a család összes tagját. Alig volt hét-nyolchónapos, amikor először vettem észre, hogy próbál beszélni. Nem csak a szokásos baba-gügyögés segítségével, hanem következetesen használt hangkapcsolatokkal. A legelső szavak között voltak a testvérei neve (IO-Tibor, Ósa - Rózsa, ÁÓ - Gábor), a köszönöm - KSZSZ, és a tessék: TS. Először hinni sem akartam, de most már azon gondolkozom, hogy talán más babák is ilyen korán beszélnek, csak talán a környezet füle nem áll rá annyira. Ráadásul nem is csak én ismertem fel a szavakat, hanem a testvérei, sőt barátok is. Júniusban történt, hogy baráti társaságban valaki felkapta a labdát, amivel addig Lukács játszott, s erre ő hangosan kiabálni kezdett: - Addide! Eném! Most már következetesen használja az ott (To), kutya (Atyuk), cica, Papa-Mama, Nagymama (Nyanyanya) és más szavakat is.<p></p><p>Ügyesen, gyorsan mászik, a hátihordót is kedveli. Kapaszkodás nélkül fel tud állni, és egy-egy lépést is tett már. Babaúszásra is jártunk, magabiztosan, lelkesen lubickol a fürdőkádban is. Az étvágyára igazán nem lehet panasz, mindent lelkesen megeszik, különösen ha Emil vagy Ibolya, Rózsa ül le enni. Ilyenkor azonnal odamászik, emelgeti a kis karját, kérezkedik felfelé, hogy aztán mindent megegyen, ami a tányéron található. Nemrég négy új fogacska is előbújt, a fájdalmasabb napokban inkább csak szopizott. </p><p>Nagyon szeret labdázni, időnként már tornyot is épít kockákból. Van egy labdabedobós játéka, amibe szívesen dobál. Ha felcsendül valami zene, azonnal táncra perdül, jobbra-balra dől, nagyokat kacag. A testvéreivel megvannak a közös játékai, Tiborral sokat szoktak hancúrozni, mindenki szeretettel veszi körül. A macskákkal még ismerkedni kell, azok rémülten menekülnek, ha meglátják. </p><p>Szeret kint lenni a friss levegőn és felfedezni a világot. Pancsolni, turkálni a földet, csúszdázni, kavicsot dobálni, fára mászni - tulajdonképpen bármit. Nagymamával már egész napokat eltölt nagy örömben és egyetértésben. Szeretem azokat a napokat, amikor békésen itthon játszunk, gurítgatjuk a labdát, vagy táncolgatunk. Jó vele lenni. Békés, vidám, sokat nevető lénye mindig derűt hoz.</p><p>Isten éltessen, Lukács!</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-8685397547693715712022-06-10T07:11:00.001-07:002022-06-10T07:11:19.753-07:00Lelemény<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvFckykj22oMm4G4CbWzAhhnpkdked7wa6dfOwtru-W1sjh_MsesTHieIUDxrs7ZJCiJl8-6dMPrcvxbuhOEUmShdzdowXn0sDc8yy43phfSDuNQrWBFntFvKc3hqAUgQpjUueRk7FcxojsD-YlRkmRAvrKq0eANIb8n3wStYXXqll-21ajFx6lWzU/s4624/IMG_20220610_160604.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3472" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvFckykj22oMm4G4CbWzAhhnpkdked7wa6dfOwtru-W1sjh_MsesTHieIUDxrs7ZJCiJl8-6dMPrcvxbuhOEUmShdzdowXn0sDc8yy43phfSDuNQrWBFntFvKc3hqAUgQpjUueRk7FcxojsD-YlRkmRAvrKq0eANIb8n3wStYXXqll-21ajFx6lWzU/s320/IMG_20220610_160604.jpg" width="240" /></a></div><br /> Mama, itt a rózsaszín tej! Vagyis még nem rózsaszín, csak fehér ("hevéj), de teszek bele eperlekvárt, jól elkeverem, és akkor rózsaszín.<p></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-43023511208340788172022-06-02T14:34:00.001-07:002022-06-02T14:34:17.876-07:00Búcsú Kírától<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEifn2Cz5pm-acofNuSZwgcIP76sARmUC4Ft8LHUScYA3f68LCqr2wGJkqBo_ProNU8O1qmk7EwK1ng7RI51ZTv9ZXy9f_s0VRQM6zJwauYIGeLmh82TdhuHVH3FLBsMJXo96p9dOe5yFtikgVA5ScFCoSc917o1Dlwl6l51gSrwVdap3D_xnrJQdHsw" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="977" data-original-width="1734" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEifn2Cz5pm-acofNuSZwgcIP76sARmUC4Ft8LHUScYA3f68LCqr2wGJkqBo_ProNU8O1qmk7EwK1ng7RI51ZTv9ZXy9f_s0VRQM6zJwauYIGeLmh82TdhuHVH3FLBsMJXo96p9dOe5yFtikgVA5ScFCoSc917o1Dlwl6l51gSrwVdap3D_xnrJQdHsw" width="320" /></a></div> Lassan három hónapja írtam a bejegyzést, amelyben elmeséltem, hogyan lettünk kutyás család. Nos, ezek a szép napok véget értek, Kíra ismét eredeti gazdáival van Finnországban, Olga múlt héten eljött érte.<p></p><p>Nagyon fájt érte a szívem, nagyon megszerettem az elmúlt hónapok során. Isten azonban gondoskodott rólam is, behoztak nekem egy kis rigófiókát, akit nevelgethetek azóta is. Most már kezdek bízni benne, hogy sikerül szabadon engedni majd.</p><p> Az okos kis állat már a repülőtéren felismerte rég nem látott gazdáját, boldogan ugrott a nyakába, és egész este nem tágított az öléből. Éjjel azért feljött hozzám a hálószobába jó éjszakát kívánni, majd újra lekopogtak a karmai a lépcsőn. Reggel már nem volt hajlandó elfogadni tőlem a húsos kásáját. Jó volt látni, hogy mennyire boldogok. Olga is sokkal felszabadultabb volt, mint a múltkor, minden megnyilvánulásán érződött, hogy most már rendezett körülmények várják, nem a szörnyűségekből kiszakadva indul a bizonytalanba. Játszott a gyerekekkel, beszélgettünk, amennyire az orosztudásom engedte, kellemes együttlét volt.</p><p>Elmondta, hogy ő régen elvesztette az Istenbe vetett hitét, de most a háborús események kapcsán újra megérezte az Ő gondviselő jelenlétét az életében. Hogy akárhova kerültek, voltak segítő, szeretetet adó emberek, akikre számíthattak a legnehezebb időkben, akiken keresztül megérezhették Isten áldó, áradó szeretetét. Azt mondta, hogy borzasztó dolog ez a háború, és rettenetes átélni a félelmet és a folytonos aggodalmat az otthon maradt szeretteiért, mégis hálás azért, mert ennek segítségével kaphatta vissza a hitét.</p><p>Lánya pedig Viber üzenetben írta meg, hogy ő vitte el az egyik ukrán nyelvű Szentírást a szobánkból, és azóta minden este olvassa.</p><p>Csoda. Hálás vagyok, hogy részese lehettem.<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjen31t_f1VeoI0Dm9FqRouspu4J9fCN884-6nUZMvItxdfXdxvT7icj10pcyTXXZ1FQyir5oD7gmJb8qaakz2bqIHTWd9eZtlzp8FT6Myj_ruJyz_Wc5Ms31n65c_8RWU5mNhuo3LxOTaXUjb5JWv30-bKqoR9URywFwPywOwNx6rnqpJXw5sumNKR" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" data-original-height="977" data-original-width="1734" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjen31t_f1VeoI0Dm9FqRouspu4J9fCN884-6nUZMvItxdfXdxvT7icj10pcyTXXZ1FQyir5oD7gmJb8qaakz2bqIHTWd9eZtlzp8FT6Myj_ruJyz_Wc5Ms31n65c_8RWU5mNhuo3LxOTaXUjb5JWv30-bKqoR9URywFwPywOwNx6rnqpJXw5sumNKR" width="320" /></a></div><br /><p></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-36457497355192927022022-05-26T09:25:00.004-07:002022-06-03T00:48:29.975-07:00Alma drága<p>Este</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnZxckhf5t4CHfB_7Hkt8SPyQfpxoj9hIZZQJO-P9AYmBvxKPhajN40mns43uc4bjYXZm9BOxOJh1z-0upHX0Jify53aozyNJr-B5gYMAuo2DAwR8fXzgBjBKG4hb8XnGhWrW4PXQ08RQn6zZFP7fKN5LrQDtLqlOEdoQohsxeh1WP2XjfZMpo5VUk/s1734/Alma.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1734" data-original-width="1302" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnZxckhf5t4CHfB_7Hkt8SPyQfpxoj9hIZZQJO-P9AYmBvxKPhajN40mns43uc4bjYXZm9BOxOJh1z-0upHX0Jify53aozyNJr-B5gYMAuo2DAwR8fXzgBjBKG4hb8XnGhWrW4PXQ08RQn6zZFP7fKN5LrQDtLqlOEdoQohsxeh1WP2XjfZMpo5VUk/s320/Alma.jpg" width="240" /></a></div> - Gyere, Alma, vedd fel a hálóruhád.<p></p><p>- De Mama, nekem nincs hányingerem, nem kell a hányóruha!</p><p><br /></p><p>Reggel</p><p>- Alma, nagyon szeretlek!</p><p>- Én is téged... meg magamat.<br /></p><p><br /></p><p>-Mama, mit eszik a kokuri?</p><p>- Fogalmam sincs, az milyen állat?</p><p>- Olyan, hogy levágták a szőrét és zöldre festették.</p><p>(Lassan jöttem rá: krokodil!)</p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-28945659282167253502022-03-27T08:10:00.002-07:002022-03-27T08:10:18.751-07:00Ez már tényleg tavasz<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23nHNOI2pc8B0swv97OMXqM_4vJJYRrhI9faHna5ptUEMj1kU_5CkQac3X5osERQtPfmHewqWn221V184quQ6E1uGG-m8-oa56lzojCm3YP_6QU6Kp5z9CCg4cx-Y0b2D3uY1a8U8l7XeRSjMXsK1PKDoz_4xrgpMdT7T_r8ERtML2MsnwwxhAbTk/s960/csibe.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="721" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23nHNOI2pc8B0swv97OMXqM_4vJJYRrhI9faHna5ptUEMj1kU_5CkQac3X5osERQtPfmHewqWn221V184quQ6E1uGG-m8-oa56lzojCm3YP_6QU6Kp5z9CCg4cx-Y0b2D3uY1a8U8l7XeRSjMXsK1PKDoz_4xrgpMdT7T_r8ERtML2MsnwwxhAbTk/w150-h200/csibe.jpg" width="150" /></a></div>Február közepe táján újra tojni kezdt<br /><br />ek a tyúkocskáink a nagy téli pihenő után. A kertben itt-ott kis tojáskupacok bukkantak fel, 10-16 tojáskával. Sajnos a körülmények nem voltak éppen ideálisak, hideg volt, én pedig próbáltam biztonságba helyezni a fészekaljakat és a kotlóst különböző ólakba, amit azonban a leendő anya egyáltalán nem fogadott köszönettel, hanem felkelt a tojásokról. Az elmúlt év rókakalandja óta tényleg aggódom a szabadon éjszakázó baromfiakért, de egyik este mégis azt vettem észre, hogy a kis barna, széptollú tyúkocskánk nem tért vissza a társaságba éjjelre, és hiába jártam be a kertet, nem találtam sehol. Aztán reggelre találtam az etetőtálkáknál egy óriási kakit, a megkotlott tyúkok majdnem tojásméretű, egész napos adagját. Aznap este már nem is kerestem, csak drukkoltam neki. <p></p><p>Teltek-múltak a napok. Drága gyermekkori barátnőmhöz elköltözött egy családnyi tyúkunk, de éppen mielőtt elvitte volna, megkotlott az egyik. Nem volt szívem felvenni a tojásokról, ezért vettem nekik egy másikat. Hol máshol, mint a Balaton mellett... Csak ott volt eladó ebből a fajtából. Almával kalandoztunk egyet utána a Balatonparton. </p><p>Endre sógorom átjött segíteni a kertet tavaszi rendbe hozni, és akkor vettem észre, hogy a kis barna tyúk, akit Matyi Aranypáncélnak nevezett el, az egyik eresz alatt tartott autós gyermekülésben kotlik. Olyan jól elbújt, hogy még közelről is csak a vészjósló kárálás miatt lehetett észrevenni, meg persze ha óvatosan követtük. Nemrég kikeltek a kiscsibék! Csak három tojás maradt egészben, kilenc gyönyörűszép, egészséges kiscsirke bújt elő. (Azt a hármat betettem Köményke alá, hátha csak néhány nap kell még nekik.) Aranypáncél remek anyuka, vezetgeti, eteti a kicsiket, a kutyának is nekimegy, ha arról van szó. Estefelé kerestem a csapatot, hogy berakjam őket valami biztonságos helyre, de nem találtam sehol. Az nem lehet, nem hagyom őket kint éjszakára! A kicsik még nagyon védtelenek. De hogy fogom megtalálni? Mindegy, előbb becsukom a másik kotlóst. Itt ért a nagy meglepetés, Aranypáncél, és szárnya alatt az összes fióka, ott volt a másik kotlós ólja mellett. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihKrdPtjSl2_KC2mkwgBHNERt78pJR5IbyZyis0SlA6b9PPYnOrqWCEVK101k___O0QLIANYIdIIsuI-4ROjzizawgDi5iwkUFP_ONbD6z15znk8p-XI9-P1IrKWwDEi_TmsXnPUSV3EE42aN01E7PbUsYTONVDvbuKfO212tE8Ye1dwPbujHPoRTy/s1672/aranypancel.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihKrdPtjSl2_KC2mkwgBHNERt78pJR5IbyZyis0SlA6b9PPYnOrqWCEVK101k___O0QLIANYIdIIsuI-4ROjzizawgDi5iwkUFP_ONbD6z15znk8p-XI9-P1IrKWwDEi_TmsXnPUSV3EE42aN01E7PbUsYTONVDvbuKfO212tE8Ye1dwPbujHPoRTy/s320/aranypancel.JPG" width="240" /></a></div><p></p><p>Annyira megható számomra, hogy figyelgethetem a tyúkok életét. Nagyon intelligens állatok. A kakasok óvják az egész sereget, különösen Kópé. A naposcsibéket is azonnal befogadták, és ha egy méternél közelebb merészkedünk, már ugrik fel, úgy vigyáz rájuk. Sokféle hanggal kommunikálnak, még az én korlátolt emberi felfogóképességem is megért párat. Vigyázat... Finomság, gyertek... Minden OK, itt vagyok... Álmos vagyok stb. </p><p>Ma a másik tyúkocskának is kikelt pár csibéje, eddig hármat láttunk.</p><p>Itt a tavasz!</p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-13931920867043138922022-03-22T02:27:00.006-07:002022-03-23T09:08:51.811-07:00Így lettünk kutyás család<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiN5lrFl2g3WjWnp_XOU-ZIsNcFtFI0FWOfSQ-aSKKNsogI0DUMdNUinLluSk5wVpxeoELMlGz92Bive2lmM_PDcFYkTwCrYbyK69TxdiJ8BQ6pXC_e2fyHQvKrGivpLAwtveg_twBN5-4aw9_N1v-F6r2S89vUJVzwIQTsLXbj0f7y59PsqnEMNPB/s274/kyra2.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="206" data-original-width="274" height="206" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiN5lrFl2g3WjWnp_XOU-ZIsNcFtFI0FWOfSQ-aSKKNsogI0DUMdNUinLluSk5wVpxeoELMlGz92Bive2lmM_PDcFYkTwCrYbyK69TxdiJ8BQ6pXC_e2fyHQvKrGivpLAwtveg_twBN5-4aw9_N1v-F6r2S89vUJVzwIQTsLXbj0f7y59PsqnEMNPB/s1600/kyra2.jpg" width="274" /></a></div> Egy este felhívtak a repülőtérről, hogy érkezne egy család, tudjuk-e fogadni, másnap indulnak tovább Helsinkibe, küldenek majd fuvart, két gyerek, nagymama, anyuka. Csodálkoztam, mert a reptérről nem nagyon szoktak hívni, elég messze vagyunk, meg ők inkább helyben szokták elszállásolni a vendégeket. De szabad a szoba, így háromnegyed óra múlva meg is érkeztek. A fiatalabb hölgy eltűnik a szobában, csak ő tud angolul. A nagymama megvacsoráztatja a gyerekeket, közben a csivavája folyamatosan morog a mellkasához bújva. Kicsit félek tőle. Amúgy sem szeretem a kutyákat. Benne is van a regisztrációnkban, hogy kutyát nem fogadunk. Mit keres itt ez a kis állat? Na mindegy, a múltkori itt éjszakázó kutya is szinte láthatatlan volt, meg egy éjszakára bármit ki lehet bírni.<p></p><p>Másnap reggel tíz óra. Semmi hír repülőről, hogyan továbbról. Telefonálgatás óránként, nincs látható előrelépés. Egész napos bizonytalanság, engem is nagyon megterhel, nemhogy a vendégeket. Estére eljutunk oda, hogy kiderül, azért kerültek hozzánk, mert az anyuka zokogni kezdett, sürgősen ki kellett emelni a helyzetből. A második estére már tényleg jobban volt, szóba állt velünk, sőt, tolmács segítségével repülőjegyet is megpróbáltunk venni online.</p><p>Ez azonban váratlanul bonyolult ügy. A légitársaság 95%-os kedvezményt biztosít a menekülteknek, de annak, aki a kutyát viszi, teljesárú jegy kell. Puha szerkezetű hordozó kell - ezt sikerült közösségi összefogással szerezni. Egy repülőn legfeljebb két kutya utazhat, hogy ne legyen végig kétségbeesett ugatás. Miután megvették a jegyet, online ügyintézés segítségével kell hozzácsatolni a kutyát bizonyos időn belül. Azonban az ügyintéző folyamatosan (tényleg folyamatosan) foglalt. Emiatt már elbuktak egy garnitúra jegyet. Ráadásul minden ügyintézés sokkal nehezebb a kutyával, nehezebb lesz albérletet, munkát találni. Végül győz a józan ész, és lemondanak arról, hogy elvigyék a kutyust, aki így nálunk marad.</p><p>Szegény néni nagyon sírt. Bemutatott Kírának, aki annyira megértette, hogy miről van szó, hogy azóta is folyamatosan a sarkamban van. Már nem morog, érdeklődő, nagyon bújós, kíváncsi, mindenhol ott van<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMRYH7W-IzzIVi6g15jHClHBWVl1kfjkmad2qv52pRAKBC-vPSCu8dVJHcNvZHdIKfl56LuNt1URymdHI0sVmKWPrXQdfWOpHGxpO1bxGHSZlU2yUtnRGTFfTw3Rba3WNvcfquam8eBOg8G1vy2L10jVanaRUqVkRonq9H7UBmjzs9Ul7L_cRMTLAy/s225/kyra1.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="157" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMRYH7W-IzzIVi6g15jHClHBWVl1kfjkmad2qv52pRAKBC-vPSCu8dVJHcNvZHdIKfl56LuNt1URymdHI0sVmKWPrXQdfWOpHGxpO1bxGHSZlU2yUtnRGTFfTw3Rba3WNvcfquam8eBOg8G1vy2L10jVanaRUqVkRonq9H7UBmjzs9Ul7L_cRMTLAy/s1600/kyra1.jpg" width="157" /></a></div><br /> Ha minden igaz, majd visszajönnek érte. Addig pedig ízlelgetjük a kutyás napokat. Egyelőre édesek. <p></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-78311265997564272192022-03-17T10:27:00.004-07:002022-03-17T10:36:57.051-07:00Hófehérkék<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh63Bljde1HjaJ9phFIgJUwsDQvXA6Qyz0NtWeUq1xWf1MjyOrMQ9Qx47F5lp_7xxYnAq3jHuF7ZSR2fJTZ6djo0SWKOJiqGJ9iRSrnoRJhU8KwibsbT2ZKOpktFP-9Zrck0JoCbsH4Sj80TP46WdyF0YG8nv3ERGSOb78adaUkb9HnZYO9JcekQIws=s259" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="194" data-original-width="259" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEh63Bljde1HjaJ9phFIgJUwsDQvXA6Qyz0NtWeUq1xWf1MjyOrMQ9Qx47F5lp_7xxYnAq3jHuF7ZSR2fJTZ6djo0SWKOJiqGJ9iRSrnoRJhU8KwibsbT2ZKOpktFP-9Zrck0JoCbsH4Sj80TP46WdyF0YG8nv3ERGSOb78adaUkb9HnZYO9JcekQIws" width="259" /></a></div> Úgy alakult, hogy az elmúlt napokban két olyan család vendégeskedett nálunk, akiknek hófehér háziállatuk volt, egy kutya és egy macska.<p></p><p>Egy többgenerációs nagycsalád<br /> töltött itt egy éjszakát, nagypapa, nagymama, három lányuk és azoknak négy gyermeke. A férjek, apák fájdalmasan hiányoztak a családból. A gyerekek picik voltak, és pontosan olyan hangon nyiválkolták, hogy mama, mint a mieink. Olyannyira, hogy este inkább a gyerekszobában kezdtem az éjszakát, mert nem tudtam eldönteni félálomban, hogy nekem kell-e felkelnem. Akkor szembesültem vele, hogy egy kutyus is van velük, amikor megérkeztek. Biztosítottak róla, hogy nem lesz vele gond, és tényleg nem volt. Összekuporodott a fekhelyén, és legközelebb reggel kelt fel. Nagyon aranyos volt. A legkisebb lány beszélt valamit angolul, és próbált meggyőzni, hogy ez a háború értelmetlen pusztítás... Nem volt nehéz dolga.</p><p>Másnap este egy hozzánk nagyon hasonló hangulatú család érkezett. Három kislány, a legkisebb Almánál kicsit fiatalabb, apa-anya, beteg nagymama és egy szépséges macska. A kérdés az volt, hogy hova menjenek tovább, ahol az idős néni jó orvosi ellátásban részesül. Jól tudtak angolul, végre tudtunk beszélgetni. Állítólag nagyon jól aludtak, majd az anyuka elmesélte, hogy mindig katonai repülőgépekről, menekülésről, záporozó bombákról álmodik. A nagylányt és a nagymamát nem sokat láttuk, jobb volt nekik békében a szobájukban. Rózsa ötletére mostunk nekik, és Dörmi szeletet vettünk útravalónak, mert az állítólag van Ukrajnában is, otthonos íz. Valóban nagyon örültek neki a gyerekek.</p><p>Nagyon tetszettek a családnak az állatok, a deguk, gerlék, tyúkok, kacsák. Mondtam, hogy van még egy Igel is (sündisznó). Éreztem, hogy valami nem stimmel, de csak másnap jöttem rá, hogy mi. Búcsúzáskor mondta az anyuka, hogy nem találták a kertben az Igelt. Gyorsan felszaladtam érte, és lehoztam. Csodálkozva mondták: - Hiszen ez egy hitchhog! ... Valóban... Összekeveredtek a fejemben a nyelvek, és németül mondtam a sünt. Csak éppen az a hangsor angolul is jelentéssel bír: eagle, azaz sas.</p><p>Ma kiderült, hogy tőlünk végül Regensburgba mentek tovább, és ott szándékoznak maradni. Teljesen hihetetlen! Minket is ott fogadtak be pár éve. Nagyon meghatározó élmény volt, de itt nem meséltem róla. Talán majd most.</p><p>Éjjel különböző források alapján összeraktam egy bátorító, nehéz időkre való, ukrán nyelvű szentírási igecsokrot, amit lehet adni az arra vágyó vendégeknek. Jó volt keresgélni a Szentírásban, és azt hiszem, aranyba kéne foglalni annak a nevét, aki a Biblia számozását, fejezetekre osztását megcsinálta! Álljon itt a n<span style="font-family: inherit;">eve:<span> <span face="NotoSans, Arial, "Arial Unicode MS", sans-serif" style="background-color: white; color: #292929;">Stephen Langton, majd versekre: Robert Estienne. Ilyen esetekben annyira jó, hogy van közös alap a keresgélésre.</span></span></span></p><p><br /></p><p>kép forrása: Sara De Remer, Twitter<br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /> <p></p><p> </p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-32652379922248704782022-03-14T01:16:00.006-07:002022-03-14T14:22:53.860-07:00Ne aggódj<p><span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhquZdQSliCFU6N5OnHuVHC12mVcT3TNkMaMdHi5JI1OZY1JwrDGrFW_4J4FWS9BnIoFgll44qEVG8tyoMJ1vNmisGuHh9kdrctYimZ19ZtHpQiphon0bpHYuiuemi_mlAvGqp51EEYroqgRqve_MKYs1dfyRnVp2bK49JZhUaqBFBwKVh1GiS69A3q=s1734" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1734" data-original-width="1302" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhquZdQSliCFU6N5OnHuVHC12mVcT3TNkMaMdHi5JI1OZY1JwrDGrFW_4J4FWS9BnIoFgll44qEVG8tyoMJ1vNmisGuHh9kdrctYimZ19ZtHpQiphon0bpHYuiuemi_mlAvGqp51EEYroqgRqve_MKYs1dfyRnVp2bK49JZhUaqBFBwKVh1GiS69A3q=s320" width="240" /></a></span></div><span><br /> Március 7-én éjjel Emil felemelte a takaróját a megszokott, bensőséges mozdulattal, én meg bebújtam alá. Pár pillanatig átjárt az összetartozás érzése. Ilyenkor szoktuk csendesen megbeszélni a nap eseményeit, a minket foglalkoztató kérdéseket, az új terveket. Most Emil egészen új ötlettel állt elő: fogadjunk be rászorulókat Ukrajnából. Az ötlet már bennem is felmerült, de hamar elhessegettem azzal, hogy nincs üres szoba, megterhelő lenne a családnak stb, stb. </span> De Emilnek erre is kész terve volt: ha mi átköltözünk a gyerekszobába, a szülői hálóban elférnének. Meredek gondolatnak tűnt, de az a tapasztalatom, hogy érdemes megfogadni a férjem ötleteit. Másnap megbeszéltem a nagyobb gyerekekkel, hogy ez a tervünk, és Rózsa azonnal ajánlkozott, hogy fogadhatjuk őket az ő szobájában, nagyobb is, szeparáltabb is. Ez valóban sokkal jobb megoldás, nagyon kedves volt tőle a felajánlás. Regisztráltam itt-ott, és izgatottan vártuk a hívást. Ami napokig nem jött. Már azt gondoltam, hogy Gödre nincsen igény, nem tudják, hol van, és a vidéki szállás túl messzinek tűnik egyéjszakás tartózkodásra. Újabb regisztrációk után érkezett egy hívás, egy hölgy néhány hetes szállást keres, amíg elintézi a vízumot, albérletet. Munkája van már, angolul tud, kijuttatja a családját Lengyelországba és jelentkezik. Megbeszéltük, hogy szeretettel várjuk. <p></p><p>Aznap este végre hívtak is: egy család szállást keres éjszakára. Persze, jöhetnek, szabad a szoba. Jönnének, de nincs fuvar. Van fuvar, de drága. Jöhetnek-e kutyával? Sajnos nincs fuvar. Mire férjem elmenne értük, már máshol vannak. Végül egy pár érkezett. Bementek, elaludtak. Reggel kikísértem őket a vasútállomásra. Hú, de nagyon elfelejtettem oroszul! Azt jól megértem, amit egymás között beszélgetnek, és mire szegény férfi nagy nehezen elmondta azt a pár szót angolul, amit meg akart kérdezni, rég kigondolhattam volna az orosz választ, de már nem voltak meg a szavaim. A vasútállomáson a fekete hajú hölgy megölelt... Ne aggódj! - búcsúzkodott.</p><p>Másnap este három korombeli nő lakott nálunk négy gyerekkel. Későn érkeztek, a gyerekeket egyből lefektették. Kicsit még beszélgettünk este, teáztunk. Férjeik otthon maradtak, hárman vágtak neki az útnak. Az egyik lány tudott kicsit angolul, dolgozott már néhány hónapot Hajdúszoboszlón, oda mennek, ott vannak ismerősök. Reggel együtt reggeliztünk, teát főztem, egyiküknek kávét, aki éppen a gyerekeket rendezte a szobában. A barátnője számomra szívbemarkolóan ismerős hangsúllyal magyarázta, hogy tej nélkül, röviden készítsem el. Nekem is van olyan barátnőm, aki az egész társaságból mindenkinek tudja, hogyan lehet a kedvére készíteni a kávét. Aztán a következő pillanatban jöttek a nyolcórás hírek... Az ő kerületüket bombázták éjjel. Telefonálások, megvannak-e az otthon maradt barátok, szülők, családtagok. Bementek a szobába... Nem zavartam őket. Amikor indulni kellett, egy csomó finomságot nyomtak a gyerekek kezébe. Pályaudvar, búcsúzás... Remélem, minden rendben lesz. De jó lenne, ha egy ukrán nyelvű Szentírást be tudnék tenni a szobába. Talán segíthetne néhány mondat ilyen esetben. Itthon vettem észre, hogy a hűtő tele van szendviccsel. Mosás, szárítás, ágyhúzás, takarítás...</p><p>Már nagyon vártuk a hosszabb tartózkodásra érkező vendégünket, de ő végül írt, hogy talált megfizethető albérletet, munkába is tud állni, ezért az ingyenes szállást meghagyja a rászorulóbbaknak. Jó volt érezni, hogy egymás között is működik a szolidaritás. Hát, akkor szabad a szoba. </p><p>Ezen az estén úgy alakult, hogy két család aludt nálunk. Egy barátnőm hívott, hogy véletlenül két család is érkezne hozzájuk, de csak egyet tudnak fogadni, átveszem-e az egyikőjüket. Így érkezett egy apuka, két nagylány és két nagymama. Ezt- azt elfelejtettem mondani, bekopogtam. Az egyik nagylány éppen imádkozott egy imaszőnyegen. Gyorsan elmondtam, amit akartam, aztán kimentem... Végre használják a fürdőszobát.</p><p>Nemsokára újabb hívás: öttagú család keres szállást, másnap este tudnak továbbutazni, nagyon kimerültek, fontos lenne. Hát, rendben, a nappaliban még van hely, és ha a hajnalban induló család távozik, a szobába is be tudnak menni. Nagymama, kisfiú, két nagylány, anyuka. Soha életükben nem voltak még távol a városuktól, nemhogy az országból. Most külföld, ismeretlen nyelv, bizonytalanság... Az oroszom egyre jobb, együttérző mondatok már kitűnően mennek... Gyors ágyba bújás. </p><p>Este nagyfiam morog: erről nem volt szó! Ő még vacsorázni szeretne (fél 11 van), és most nem tud lemenni a nappaliba. Ebben bizony igaza van. Igaz, felhoztam pár ehető dolgot, de az nem kedvére való. Úgy gondoltam, hogy majd a holnap hajnali vasútállomásos kör után veszek friss péksüteményt. Igen, de ő most éhes... Gyorsan elugrottam az éjjel-nappaliba. Hát, ő sem maradhat éhen! Olyan fáradtan feküdtem le, mint már nagyon régen nem. Szeretem ezt a fajta tevékeny kimerültséget.</p><p>Hajnalban kikísértem az első családot. Áldással távoztak. Az egyik nagylány olyan sápadt, mint a vászon. Vajon merre tovább? Megvettem a péksüteményeket, és fent maradtunk az emeleten, amíg már egyértelmű ébrenléti hangokat nem hallottam lentről. Vidám, tevékeny, ötéves kisfiú, tetszettek neki a játékok, mindent kipróbált. A nagymama már nyakig van a konyhám takarításában. Hmm, tessék? A nagyi nagyon de nagyon kéri, hogy hadd folytassa. Csak a takarítás tudja megnyugtatni az idegeit. Nos, ebben az esetben, csak nyugodtan. Milyen jó, hogy valakinek segítség, hogy a konyha maszatos. Napközben Gabirka csodálatos nemezelő workshopjában voltam, barkababa és hagymagyermek készült. A nagymamának is készítettem egyet. Földjéből kiemelt, szépséges virágszál... Mint ő, mint mindnyájan, akik megfordultak nálunk... Mire hazaértem, ragyog a konyha. Hálálkodás, kikísérés. De jó lenne tudni a sorsukról... Ágylehúzás, takarítás, mosás... Na, mi maradt itt? Egy Eperkés textilzsebkendő, egy pénzdarab... és két ukrán nyelvű Újszövetség.</p><p>Éjjelre érkezik saját autóval egy angolul remekül tudó, lendületes család. Semmi nem kell, hétkor indulnak, jó éjszakát. Hat óra tízkor kelek, már kiengedték magukat, mennek tovább. Jó utat nekik.</p><p>Most újra várakozunk. </p><p>Jó érzés tenni. Jó együtt tenni. Legyen vége a háborúnak!</p><p>Mt 25, 34-40</p><p><br /></p><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-34144902268773016822022-03-08T03:14:00.001-08:002022-03-08T03:14:40.295-08:00Alma<p> Mama, kérek tejet!</p><p>(Fél perce töltöttem teát...) Alma, még ott a tea!</p><p>Igen, de az nem tej!</p><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-90226649365345162282022-02-09T02:28:00.001-08:002022-02-09T02:28:14.603-08:00Gyerekszáj<p> Árnika: Mama, mekszimónak öltöztem!</p><p>De jó, a hátadról már el is tűnt a pocakod!</p><p><br /></p><p>Alma: Miért nyikorog a hinta?</p><p>Meg kéne olajozni.</p><p>Alma: Igen, meg utána meg is kéne lisztezni.</p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-46215870383054077812021-12-06T08:43:00.002-08:002021-12-06T08:43:22.204-08:00Gyümölcs<p> Gáborral nagyon jókat lehet beszélgetni, szeretem az átgondolt, humoros, tájékozott véleményét, amit részletesen kifejt. Mindig tanulok belőle, kimondottan szemléletformáló. Ma délután a következő végkonklúzió bonmot hangzott el: Nézz a gyümölcsökre, ne csak a gyökerekre. Az almát is megeszed attól még, hogy trágyáztad a fát.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi-1N7JUF7NySDAi3n_-SRP18sY5OidWQb5LT9cxvGEV6Z726wWTxtvKT42nTsrVHqU_SD0PD-ulf9HXZWAUxEnOnekmFW5WCb4y0QBar0qxsGf3hGLoAgc3vix9HHv6Wrybt1tlIY9rw/s2048/IMG_20211206_074225.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1153" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi-1N7JUF7NySDAi3n_-SRP18sY5OidWQb5LT9cxvGEV6Z726wWTxtvKT42nTsrVHqU_SD0PD-ulf9HXZWAUxEnOnekmFW5WCb4y0QBar0qxsGf3hGLoAgc3vix9HHv6Wrybt1tlIY9rw/w113-h200/IMG_20211206_074225.jpg" width="113" /></a></div><br /><p></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-70212355279427244462021-10-18T13:05:00.000-07:002021-10-18T13:05:08.108-07:00Lukács hathetes<p> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPTmz-Zhvklj7u-7BRA3lObvRZs6QsIJ4JEkFPGLy9pIqQX9ARAiL6aC_Kyx9CLUa3bFJ-w3j6Hjo0tGZ_zxSC8f1AIz4hkRpPKPmq2VbThgxkpeZ6blytgTGS2zUrhQrOUMmpS9yix0I/s2048/1634587065133.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1153" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPTmz-Zhvklj7u-7BRA3lObvRZs6QsIJ4JEkFPGLy9pIqQX9ARAiL6aC_Kyx9CLUa3bFJ-w3j6Hjo0tGZ_zxSC8f1AIz4hkRpPKPmq2VbThgxkpeZ6blytgTGS2zUrhQrOUMmpS9yix0I/s320/1634587065133.jpg" width="180" /></a>Drága Lukácsunk újszülöttkora véget ért, most már hatalmas nagy, igazi csecsemő. Ezalatt a hat hét alatt túl lett egy vesegyulladáson és egy vírusfertőzésen, taknyos volt, köhögött, branült kapott, lumbálták, négyféle antibiotikumot szedett, szóval volt elég baja amellett, hogy megérkezzen közénk, és ennek ellenére végtelenül békés, jókedvű, kapcsolódó baba. Sokat eszik, gyönyörűen gyarapodik. Már tartja a fejét, többször visszamosolyog, hangicsál. Olyan puszilgatni való, tömör kis manó.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD8CSWbuzGUUzq2RFO4ThVlWhCPqhcbnVm8cnJK0thdfh7WeWy5vXVx9HbrJzsSoXuGvMDK9D8riK-GKx_g0GJ0EV_5QQXGr_vt55zaC36lGKaYUJNP1p4Hk6wrQnjTcZHfw-1o3jTnDI/s2048/1634587065114.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1153" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD8CSWbuzGUUzq2RFO4ThVlWhCPqhcbnVm8cnJK0thdfh7WeWy5vXVx9HbrJzsSoXuGvMDK9D8riK-GKx_g0GJ0EV_5QQXGr_vt55zaC36lGKaYUJNP1p4Hk6wrQnjTcZHfw-1o3jTnDI/w113-h200/1634587065114.jpg" width="113" /></a></div>A testvérei szeretettel veszik körül, napjában százszor hangzik el Almától, hogy Addide a babát! Addide Jukácsot! Árnika már cipelgetheti is, de csak a szőnyeg fölött. Tibor különösen is kedves hozzá, a nagylányokról már nem is beszélve. Sajnos sokat is vannak itthon, mert jól elkapott minket egy köhögős betegség.<p></p><p>Ma volt Lukács névnapja, amire Tibor egy plüss orrszarvúval lepte meg, mert neki is nagyon fontos az a kiselefánt, amit Nagymamitól kapott hasonló korában.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitpvXFHcqnKw-ScHBe740QSrrmvRxS-0OOt8iu_jwz8GufUmiVapGdcVHRQjIrxS0BF8pdsLgxBpze7nB3o30kqzbF_EeA073Eh3STe2OiHWImfde3OoFjUGiQsWZbcU8Cf5OlLmX7on8/s2048/1634587065100.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1153" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitpvXFHcqnKw-ScHBe740QSrrmvRxS-0OOt8iu_jwz8GufUmiVapGdcVHRQjIrxS0BF8pdsLgxBpze7nB3o30kqzbF_EeA073Eh3STe2OiHWImfde3OoFjUGiQsWZbcU8Cf5OlLmX7on8/w113-h200/1634587065100.jpg" width="113" /></a></div>Közben persze Almácska iszonyúan aranyos és okos kis kétéves, tündéri aranyköpésekkel és hatalmas segítő szándékkal. Például pár napja észrevette, hogy Tibor méri a lázát a hónaljában. Megkérdezte: - Tibor, miért szoptatod a lázmérőt?<p></p><p>Ma pedig egy bögrét hozott: - Mama, nem tudok tejet inni a bögrémből! - Miért nem tudsz? - Mert nincs benne tej!</p><br /><br /><br /><p><br /></p><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-53581897591024505432021-10-06T05:09:00.000-07:002021-10-06T05:09:02.335-07:00Fertő-tavi kalandozás<p>Augusztus elején elindultunk Hegykőre, hogy közösen, csak a családdal nyaraljunk egy szűk hetet. Így az utolsó hónapban ez elég nagy vállalásnak tűnt, de annyira jól éreztem magam Lukáccsal a pocakban, és annyira vágytam egy kis békés kikapcsolódásra, hogy ez tűnt a legjobb ötletnek. Minden napra kitaláltam valami jó kis programot (mint utóbb kiderült, azért, hogy legyen mit megváltoztatni), majd elindultunk.</p><p>A szállásunk egy kis faház volt Hegykő üdülőtelepi részén, a szántóföld mellett. Gyönyörű tágasság, gyümölcsfák, távolban szélerőművek, azonnal nagyon megtetszett. A házikó is nagyon szuper volt, (ráadásul az ára is nagyon kedvező) tényleg felszerelt konyha, kényelmes ágy, még egy nagyon kismamának is, két kis szoba, úgyhogy a nagyok külön tudtak költözni, ami a béke záloga volt, hogy nekik legyen egy kis saját területük. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. A falu mindenhez közel van, kb a Fertő-tavi vidék közepén helyezkedik el. A ház tulajdonosa szintén nagyon-nagyon kedves, Gyolcs Ágnesnek hívják (30/3805022 - engedéllyel közölve). </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Q240ikGTbzvUJ5Quj3A_OjbCApk-qTziC4CX8VY7Az7OV_ZdT1o5eqh10GEHG-7MCA-HrC5rM8aXO2-OlMoBZw2jmfaWbjsv3tBg5ZM6nCPvChlHv8oTKkAGNTMzHTke0rT2DyRq7jM/s1672/ferto1.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1254" data-original-width="1672" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Q240ikGTbzvUJ5Quj3A_OjbCApk-qTziC4CX8VY7Az7OV_ZdT1o5eqh10GEHG-7MCA-HrC5rM8aXO2-OlMoBZw2jmfaWbjsv3tBg5ZM6nCPvChlHv8oTKkAGNTMzHTke0rT2DyRq7jM/s320/ferto1.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p><p>Ha csak úgy együtt volt a család, az fárasztó volt, mert elég nagy korkülönbséggel és zajszint-különbséggel kellett megtalálni az összehangot. Szerencsére majdnem minden nap szép időnk volt, így nem kellett túl sok időt a házban tölteni.</p><p>Első nap a Bükfürdői strandra mentünk, hogy kifújjuk magunkat egy közkedvelt programmal a nagy utazás után. Hatalmas, zöld terület, a sok medence szinte elvész benne, egyáltalán nem zsúfolt. A csúszdákat a kisebbek is kipróbálták Emil ölében, nagy volt a lelkesedés. Jók voltak a kismedencék is, és wifi is volt a területen, akinek arra volt szüksége.</p><p>Második nap a Fertőrákosi kőfejtőt látogattuk meg. Nagyon jól kiépített terület, érdekes tanösvény, szép kilátás - még a tavat is megpillantottuk. A kőfejtőben is igényes tereket alakítottak ki, mélytengeri állatokkal, archív fotókkal, ismeretterjesztő kisfilmmel. Mégis sokkoló volt, hogy több kőfalon is százával voltak láthatók a golyó ütötte lyukak, ahol a második világháború alatt ott dolgozó foglyok utolsó pillanataikat élték. Szívfacsaró volt ezzel szembesülni. Aznap szerettünk volna elmenni a tóhoz is, de erre nem volt mód a nagy építkezés miatt. A járvány miatt Ausztriába nem tudtunk átmenni, így gyakorlatilag a tavat közelről nem is láttuk (legalábbis a kicsikkel). A magyar oldalon a védett tájban lehetett kalandozni, de igazából meglepődtem, mennyire nem aknázzák ki az idegenforgalmi lehetőségeket. Délután elmentünk a Sziki őszirózsa tanösvényre, életemben először láttam pólingot, volt sok nád, nagy meleg, kevés madár. Kicsit arrébb az ürgeélőhelyen csodáltuk az ürgéket - nekem talán ez volt a legnagyobb élmény.</p><p>Harmadik nap soproni városnézés és a <a href="http://www.sopronikirandulas.hu/sopron/boszorkany-meseosveny.html" target="_blank">Boszorkány meseösvény végigjárása </a>volt a cél, miközben a nagyon kalandpályáznak. Hát, nem túl szerencsésen alakult... a városnéző kisvonatot pont lekéstük. Be akartunk helyette menni a Tűztoronyba, de ott is egy órát kellett volna várakozni a belépésre, mert egy csoport került elénk. Ezt feladtuk, és elautóztunk a Lővérekbe. A meseösvény és a drótkötél pálya tényleg jó kis program volt, bár a végéről a kicsiknek nagyon hiányzott a megígért ajándék, ugyanis a vadászház aznap éppen zárva volt... Volt viszont váratlan meglepetés gyanánt játszótér és mezítlábas ösvény. Sajnálom, hogy nem láttunk semmit Sopronból, de azóta kaptunk oda egy kedves meghívást, biztos visszatérünk még. Kicsit nehéz volt ezen a napon a folytonos újratervezés, de viszonylag jól viseltük.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1YFsyt2KpQ1G3Ekk60d3XJ7z58FOCoQtFP20XsgLx46ZmFbLhak2FIQUfg81h2BOzTK8RVjVLTVC8lpKXq6T9pIExp50jNU_AHxC3QKpMcdX4OCBrq7v-liBqPy7u0TroX2z4nQ4QUzs/s1672/Ferto.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1YFsyt2KpQ1G3Ekk60d3XJ7z58FOCoQtFP20XsgLx46ZmFbLhak2FIQUfg81h2BOzTK8RVjVLTVC8lpKXq6T9pIExp50jNU_AHxC3QKpMcdX4OCBrq7v-liBqPy7u0TroX2z4nQ4QUzs/w150-h200/Ferto.JPG" width="150" /></a></div>Negyedik nap már kezdtünk fáradni, mi is, meg kicsit rosszabb volt az idő, nyűgösebbek voltak a gyerekek, talán elég lett volna ennyi is...Gondoltuk, egy nagyobb autózás jót fog tenni, elalszanak a kicsik, kisimulnak a dolgok. Ezért elutaztunk Győrbe megkóstolni a<a href="https://www.facebook.com/dalizpizzacaffe" target="_blank"> D'Aliz Pizzéria </a>fantasztikus, vékony tésztás, igazi olasz pizzáit, amit Emil és Gábor kóstoltak már és ajánlották újra. Hát, a pizza tényleg egészen más volt, mint amit eddig kóstoltam, dús feltét, mégis könnyed étel. Viszont a kisebb gyerekeink sajnos még nem pizzázóképesek, így szegény nagyok próbáltak elsüllyedni, amikor kiömlött a félliteres kóla, vagy hangosan énekelni kezdtek a már jóllakott családtagok. Arra már nem is emlékszem, hogy mit csináltunk délután. Talán akkor mentek a nagyobbak kenuzni a Fertő-tóra. Izgalmas volt a nádban evezni, volt egy szép kilátó, ahonnan végre rá lehetett látni a nyílt vízre. Közben mi a kertben játszogattunk a kislányokkal, mi is jól éreztük magunkat.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPZoUc5Yn2OfC4pz36FwgVlqnc8cnHIYeJAthu_7e5Kw0riHtPEeT8Aj9Wtmqam_Ygua0lZV7gh-yAyJCPaPFFE2u-zUrB_7Oo5Pgx5koPRZOLFeGT7b28BGZ3xl0pld3_AnPjq2vFUus/s1672/ferto2.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPZoUc5Yn2OfC4pz36FwgVlqnc8cnHIYeJAthu_7e5Kw0riHtPEeT8Aj9Wtmqam_Ygua0lZV7gh-yAyJCPaPFFE2u-zUrB_7Oo5Pgx5koPRZOLFeGT7b28BGZ3xl0pld3_AnPjq2vFUus/w150-h200/ferto2.JPG" width="150" /></a></div><p></p><p>Voltunk az Esterházy kastélyban is, de sajnos éppen felújítás alatt volt, ezért nem túl sok szobát lehetett megnézni. A nagyokkal a művészeti kiállításokat is végignéztük, a nemrég rajzból érettségizett Rózsa vezetésével. A többiek közben a rózsakertben szaladgáltak, ami a képek alapján csodaszép lehetett, de nekem oda már nem volt erőm elsétálni. Délután ismét strand volt a terv, de egyrészt lógott az eső lába, másrészt rengetegen voltak, így inkább hazamentünk. Otthon Rózsa és Ibolya vezetésével a gyerekek sütögettek, én meg lepihentem, mert bár szeretek tüzezni, de már nagyon elég volt az a nap.</p><p>Aznap éjjel hatalmas vihar volt. Az eső szinte vízszintesen esett, villámok, dörgés, minden ami kell. Ahhoz képest viszonylag jól aludtunk, de madárles így elmaradt. A szentmise alatt is elment az áram, izgalmas sötétségben folyt a szertartás. </p><p>Szóval, az idő többségében jól telt, szép helyeken jártunk, még ha én elég lassan is, de azért mindenkinek voltak helyzetek, amikor túl kellett tennie magát dolgokon. <br /><br /><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-34196300405733033562021-10-01T07:25:00.002-07:002021-10-01T07:25:13.106-07:00Nyári visszatekintő - Balaton<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXTlcaravM6Od2dmlW2CLu9EOfb6TJ9WZuaIJEQIs-ehBTUmz9R9hqk9z3BqKmzXg-Tu6068y6jfIOuZSMNn-Mub52x8WQu6e0mXhXkM92YYNchbuBmbaFcm-Kw6Lf8KZSDXEmbuX3_R4/s1672/BAL1.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXTlcaravM6Od2dmlW2CLu9EOfb6TJ9WZuaIJEQIs-ehBTUmz9R9hqk9z3BqKmzXg-Tu6068y6jfIOuZSMNn-Mub52x8WQu6e0mXhXkM92YYNchbuBmbaFcm-Kw6Lf8KZSDXEmbuX3_R4/w150-h200/BAL1.JPG" width="150" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7CT3adRhPRzljk-M6o1yxnDsD5U0Se4aMDk3ChaqV_uOAVuhwyB8mH9JRXPqHed1qBmHtE7-dlhFVMbJnAfhMTzPusUwHai9gbW5Nz83onfnT9zaZnP-wFLCi8ILyi-35I36LwjV7KSA/s1448/bAL2.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1448" data-original-width="1448" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7CT3adRhPRzljk-M6o1yxnDsD5U0Se4aMDk3ChaqV_uOAVuhwyB8mH9JRXPqHed1qBmHtE7-dlhFVMbJnAfhMTzPusUwHai9gbW5Nz83onfnT9zaZnP-wFLCi8ILyi-35I36LwjV7KSA/w200-h200/bAL2.JPG" width="200" /></a></div> Gyönyörű volt az idei családi nyaralás a Dyekiss-házikóban a Balatonnál. Emlékeim szerint szép volt az idő, voltak vidám, közös úszkálások, és még pihenni is volt bőven lehetőségem. Itt ünnepeltük Emil születésnapját, és először a családunk történetében a nyaralás egy részén ott volt Rózsa barátja, Balázs is.<div>A hattyúkat kukoricával etettük, mert hiába vittem nekik itthonról kacsatápot, nem értékelték egyáltalán.</div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ75SpjUMy5e_CuluPvGwDPeT1AQSGKmHDuxrgBe3RMnIfTyoQTa5npgmh7cB-LbT9E1mru7Lbi3qaJLY-Qy0zhsBnXek_JN5uw7XSuXUfhCBi_gWy0V010x89EvpBzf8rT4DBbEGyUnE/s1448/Bal3.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1448" data-original-width="1448" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ75SpjUMy5e_CuluPvGwDPeT1AQSGKmHDuxrgBe3RMnIfTyoQTa5npgmh7cB-LbT9E1mru7Lbi3qaJLY-Qy0zhsBnXek_JN5uw7XSuXUfhCBi_gWy0V010x89EvpBzf8rT4DBbEGyUnE/w200-h200/Bal3.JPG" width="200" /></a></div><div>Emillel a gyerekek sárkányt eregettek a vízben. </div>A levendulás képek az alsó szomszédunk szépséges levendulásában készültek. Nagyon jó, amikor véletlenül úgy jön ki a lépés, hogy még velük is tudunk találkozni, beszélgetni - sőt, idén még levendulát szedni is.<p></p><p><br /></p><br /><br /><br /><br /><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDYAsQixu4wNZrLbMrT-cLWL6xQhqkreLBBeEySFX3tMFsQ5rsqPX8eVryqb3ud-2WtM1UqV4NDZGm_brRRVyCG_yZjEy2Aqt-G3_5BWoNh0CWZtDs51525N-jSywyqUgjUah5T0YKIc0/s1672/Bal4.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDYAsQixu4wNZrLbMrT-cLWL6xQhqkreLBBeEySFX3tMFsQ5rsqPX8eVryqb3ud-2WtM1UqV4NDZGm_brRRVyCG_yZjEy2Aqt-G3_5BWoNh0CWZtDs51525N-jSywyqUgjUah5T0YKIc0/w150-h200/Bal4.JPG" width="150" /></a></div><p></p></div>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-13886278184375683962021-09-22T04:59:00.004-07:002021-10-06T13:15:01.634-07:00RoBirtok<p> Matyi óvónénije ajánlotta nekünk a Kosd szélén található élménytanyát, a RoBirtokot. Árnika nagy kedvence lett azonnal, és majdnem minden hétvégén felveti, hogy milyen jó lenne újra ellátogatni oda. A birtok október közepéig tart nyitva a nagyközönség előtt, érdemes addig megnézni. Bejelentkezés szükséges!</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW4oht3jOuU011LSdboxOAUlkEFjMfAaynABxOtZmV4mohFkfMsFsp_cIupYTfZrODtktpTf5vyjbw5fMOD9LEBKGHI6eYmt3OmBNEgk4Gk0DUPficAWKgubfYVEHJnCf7M3UF_gzbCtk/s1672/Robi1.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW4oht3jOuU011LSdboxOAUlkEFjMfAaynABxOtZmV4mohFkfMsFsp_cIupYTfZrODtktpTf5vyjbw5fMOD9LEBKGHI6eYmt3OmBNEgk4Gk0DUPficAWKgubfYVEHJnCf7M3UF_gzbCtk/w150-h200/Robi1.JPG" width="150" /></a></div>A hely egy nagyon színvonalas állatsimogató, amely hétköznap az Aranykalászos gazda-tanoncok gyakorló- és vizsgázóhelye. Az állatok remek körülmények között élnek, nyugalmukra is vigyáznak, ezért csak hétvégén látogatható a hely. Beosztott menetrend szerint bizonyos sorrendben lehet bemenni az állatokhoz, délelőtt és délután egyaránt. A munkatársak mind kedvesek voltak velünk, és a gyerekek minden kérdésére örömmel és türelmesen válaszolgattak. Megfigyelhettük a különböző állatfajok tojásait. Én most láttam életemben először pulykatojást, tényleg szeplős. A birtokon élő szarvasok agancsainak fejlődését is elmagyarázta az egyik gondozó<div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiylLtvW0YLHxNpw-RygLESnrivAfvDFLGntkejQaI6vT0gGtlekY0QYAr9pmasA-bTZbDvH4RBYTmMRUAZrN1yix3eCyHfvHV8IBkcQJd7qAIAMMvd-H7qsZnlQreQ8kyVCLyyvyEmvH4/s1672/Robi2.JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiylLtvW0YLHxNpw-RygLESnrivAfvDFLGntkejQaI6vT0gGtlekY0QYAr9pmasA-bTZbDvH4RBYTmMRUAZrN1yix3eCyHfvHV8IBkcQJd7qAIAMMvd-H7qsZnlQreQ8kyVCLyyvyEmvH4/w150-h200/Robi2.JPG" width="150" /></a></div>Árnika még a tehénfejést is kipróbálta, és nagy öröm volt, hogy a tejet utána meg lehetett inni. Büszkén és bátran vezetgette Sérót, az alpakát, többször is kivárva a sorát. Alma a nyuszisimogatást élvezte a legjobban. Nekem a szarvas- és emuetetés volt a legizgalmasabb, és nemrég még kisborjú is született! Laknak még a birtokon ormányos medvék, kengurúk, lovak, sokféle baromfi, disznók, bárányok, egy strucc-asszonyság... és biztos kihagytam még valamit. <p></p><p></p>Játszótér is várja a kis látogatókat, nem is beszélve a finom ennivalókról és a kézműveskedési lehetőségről. Az ugrálópajta is nagyon tetszett a gyerekeknek. Ez tényleg olyan hely, amit merünk ajánlani! Talán az egyetlen negatívum, hogy nagycsaládnak azért nem két fillér... <br /><br /><p></p><p><br /></p></div>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-81649723821549399802021-09-17T11:27:00.006-07:002021-09-20T00:44:07.167-07:00Lukács, a várva várt<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPMtvrM-8DQ-Fvx9m-gxH8L9oJiZZz051DlFVTQvT-s9vmFdryFRXOORvaetOsuw8jvXl1AqSKJwCleP0EbNQmNYlqZUMYeVOGUjRnmb1j1T8fnYqvIyqHtA8sUPcxm_BZs3XGX-9IeeU/s960/241142014_202724105252054_4220410676332664306_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="541" data-original-width="960" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPMtvrM-8DQ-Fvx9m-gxH8L9oJiZZz051DlFVTQvT-s9vmFdryFRXOORvaetOsuw8jvXl1AqSKJwCleP0EbNQmNYlqZUMYeVOGUjRnmb1j1T8fnYqvIyqHtA8sUPcxm_BZs3XGX-9IeeU/s320/241142014_202724105252054_4220410676332664306_n.jpg" width="320" /></a></div><br /> Megérkezett
Lukács Nándor fiunk, szeptember 2-án hajnalban, 4060 g és 52 cm.<p></p>
<p><br />
<br />
</p>
<p>Ezek a rideg tények, amelyek mögött egy gyönyörű kisfiú
csodálatos születése rejtőzik. Igaz, most éppen kórházba
kerültünk, mert dacára zsenge életkorának, belázasodott, de így
csak még jobb visszagondolni arra a napra, amikor először
találkoztunk. (Kint gyönyörű a naplemente a hazafele vezető út
felett. Egyébként elképesztően hiányzik a család minden egyes
tagja.)</p>
<p>Nekem viszonylag fontos, hogy úgy nagy vonalakban kiszámítható
legyen az életem. Hogy csak úgy nagyjából, de lehessen tudni,
hogy melyik nap után mi következik. Na, ez az, amit sokadik baba
várásánál el lehet felejteni. Az utolsó két hétben már olyan
megtévesztően erős és rendszeres méhösszehúzódások érkeztek,
hogy nem gondoltam volna, hogy szépen kitartunk a terminusig és még
tovább. Augusztus 30-ra vártuk Lukácsot, sőt, én inkább 29-re,
és aznap, vasárnap reggel fél kilenckor éreztem is egy jó kis
méhösszehúzódást. Majd negyedóra múlva még egyet. Egy óra
múlva már tízpercenként érkeztek, és teljesen azt hittem, hogy
ez már AZ. Áthívtam a Nagymamát, hogy elvigye Almát, meg Zsuzsi
barátnőmet, aki egész nap tündérien foglalkozott Matyival és
Árnikával, mi pedig hármasban maradtunk Emillel és
pocak-Lukáccsal, és időnként értesítettük drága bábánkat,
Juditot a fejleményekről. Egymásra hangolódott, szeretetben és
összhangban eltöltött gyönyörű nap volt... délutánra már 3-4
perces fájások voltak, valahogy mégis kezdtem elbizonytalanodni,
hogy nem alakulnak a dolgok. Aztán délután fél négykor leszakadt
az ég, zuhogott az eső, a vajúdást meg mintha elfújták volna,
azonnal megkönnyebbedett a derekam, és semmilyen összehúzódás
nem jelentkezett. Csak a légnyomás volt... Nagyon csalódott és
elkeseredett voltam. Azért végigvajúdtam a napot, fájt,
elfáradtam, és erre még eredménye sincs... vártam már, hogy a
karomban tartsam a kisbabámat.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="text-align: left;">Ez volt vasárnap, és aztán majdnem minden éjszaka
többé-kevésbé rendszeres összehúzódások jöttek, de már
próbáltam nem beleélni magam, hanem inkább aludni, és hajnaltájt
abba is maradtak. Fáradt voltam, nyűgös voltam, minden olyan
kimerítőnek és igazságtalannak tűnt.</span></div>
<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6kXq-f21g-n0uPwr3IG7JRupSf8FjIhFtj6pnIYH_gPbyy1t-M2tfEz6nXl-X6lBIWSGmCN58f4VmGrqlSEueCqGUtb4eJPYCqX_o3iIu_P3ZE0jZwIfZN3ol0iolWoWOCvOHUxRlVLc/s1672/Lukacs1.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6kXq-f21g-n0uPwr3IG7JRupSf8FjIhFtj6pnIYH_gPbyy1t-M2tfEz6nXl-X6lBIWSGmCN58f4VmGrqlSEueCqGUtb4eJPYCqX_o3iIu_P3ZE0jZwIfZN3ol0iolWoWOCvOHUxRlVLc/s320/Lukacs1.JPG" width="240" /></a></div>Szerdán kétfelé indultunk reggel. Szeptember elseje, kezdődik
az iskola-óvoda. Emil kísérte Matyit a suliba – első iskolai
nap, nagyon izgalmas, én Árnikát vittem az óvodába. Kicsit
megcsúsztunk a reggellel, ezért végül úgy értünk oda, hogy még
pont volt értelme Almával átmenni a Veni Sancte szentmisére, az
olvasmányokra át is értünk. Áldozáskor nagyon jó volt látni a
gyerekeink arcán az örömöt, hogy én is ott vagyok, és megható
volt nekem, hogy Laci atya megáldotta pocak-Lukácsot is. Ahogy
visszamentem a helyemre, hirtelen nagyon eltöltött a hála és az
öröm, hogy ez az én életem, hogy ilyen csodálatos férjem és
gyerekeim vannak, hogy nagyon megajándékozott és áldott életet
élek. Jól kisírtam magam örömömben.<p></p>
<p>Este lefeküdtem aludni, majd fél egy körül, amikor Emil is
lefeküdt, erősebb összehúzódást éreztem. Persze nem dőltem be
neki, próbáltam tovább aludni. Közben Alma is felébredt
valamikor, átmentem a gyerekszobába. Az összehúzódások elég
erősek voltak, de simán kibírhatóak fekve, gondoltam, én ugyan
fel nem kelek, amíg nem muszáj, nem hiányzik, hogy aztán másnap
végképp fáradt legyek, és a köztes időkben jót aludtam –
ahogy már a korábbi napokon is. Talán negyed három körül egy
összehúzódásnál éreztem, hogy hopp, elpattant a magzatburok,
folyik a víz. Erre már azért úgy gondoltam, jó lesz
feltápászkodni, mert ez a folyamat nem fog visszafordulni, meg
jó lenne, ha nem kéne kimosni a matracot. Szóltam Emilnek, hogy
mást már élesben megy a dolog, örömmel láttam, hogy tiszta a
víz, majd úgy éreztem, hogy sürgősen beszállok a fürdőkádba,
csak először felhívom Juditot, hogy tájékoztassam a helyzetről.</p><p>Nagyon jólesett a meleg víz, gyorsan küldtem néhány üzenetet
a háttérimádkozó barátnőknek, hogy helyzet van, de persze
gondoltam, hogy éjjel fél három körül senki nem olvassa majd –
mégsem így lett, Viki pont felkelt pelenkázni a kisfiát, és
időben látta a hírt. De akárhogy is, nagyon jó érzés volt,
hogy sokan imádkoztak értem, értünk már napok óta.</p>
<p>A kádban üldögélve már igen erősek voltak az összehúzódások.
Eddig nem alkalmaztam semmi praktikát a férjem kezén kívül az
enyhításükre, de most úgy éreztem, hogy egy forró borogatás
nagyon jólesne, és tényleg így is volt. Viszont furcsa módon
Emil érintése zavart, ami meglepett, mert ez nálam csak a legvégén
volt eddig jellemző. Lehet, hogy már a végén tartunk? Szóltam
Emilnek, hogy hívja azonnal át Juditot, és szóljon a
nagylányoknak is, akik szerettek volna ott lenni Lukács
kibújásánál. Judit pár percen belül megérkezett, megnyugtató
volt, hogy ott van, jelen van. Emil szólt a lányoknak: „A Mama
már nagyon szeretne szülni...” Azt hiszem,ő sem gondolta még,
hogy már ott tartunk, ahol. Én énekelgettem a kádban, ennek is
annyira örültem, most valahogy mindent meg mertem tenni, ami
eszembe jutott, ami jólesett. A fájások már elég brutálisak
voltak, azokhoz már nagyon nem volt kedvem, de aztán egyszercsak
éreztem, hogy jön a pici...</p>
<p>Ezt már nem éreztem annyira fájdalmasnak, alig vártam, hogy
végre kiemeljem a vízből. Jó volt érezni a kis fejét, kicsit
segíteni neki. Egyszercsak Judit szólt, hogy jó lenne a
következőre már megszülni. Nem értettem, miért sürget. Hiszen
még csak egy tolófájás volt! Aztán rájöttem, hogy többre
igazából nem is vágyom, mert az eléggé fáj, ezért inkább
megszültem fájás nélkül. Erősnek és a helyemen lévőnek
éreztem magam, nagyon jó volt.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigbhuoBAK_-NbEH6MNeZdz_ynnsS4m-DOX5WY8duDQh8id1P8WZUAUHKO8CMmZNIiCKMRHTjISdKcRhU0qz3WxJC4rgebtcRNiqICoGiC8Jpz9ht9BahRbGB3VXZWbxhIG5ACd8bPwI-E/s1672/Lukacs2.JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1254" data-original-width="1672" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigbhuoBAK_-NbEH6MNeZdz_ynnsS4m-DOX5WY8duDQh8id1P8WZUAUHKO8CMmZNIiCKMRHTjISdKcRhU0qz3WxJC4rgebtcRNiqICoGiC8Jpz9ht9BahRbGB3VXZWbxhIG5ACd8bPwI-E/s320/Lukacs2.JPG" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p>Ki is emeltem a babát, de meglepően sápadt és petyhüdt volt a
teste. Judit azonnal átvette, és letekerte a nyakáról az extrém
vastagra sikerült köldökzsinórt, ami sálként fonódott a nyaka
köré, és eléggé elszorította, nagyon alacsony volt a szívhang.
Ezért volt az a halk mondat, ő már látta a fejecskéjén, hogy
nincs jól a baba. A stimuláló masszázstól hamar helyreállt, a
színe is megjött, és elkezdett lélegezni, szörcsögni, nyafogni,
minden rendben lett, nem kellett semmi más beavatkozás. Azért
bennem nagy volt az ijedtség. Még pár napnak el kellett telnie,
talán egy hétnek is, hogy ne jusson folyton eszembe az az alig két
perc. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire hálás vagyok
Juditnak, hogy ott volt, hogy rögtön tudta, mi a teendő, és
azonnal cselekedett. Meg hogy mennyire jó, hogy nem Alma
születésekor történt ez – majd egyszer talán azt is
elmesélem...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccdW5IOfgBTcw4XNpVd-XOZ5_EdB62CbWn8CtcRBa12oKhJ2Y8yOy8MKz-7SDwJs5hTqt6yUEH53zt0TLpPIgGCzqJJ-J1aKwLA7ZGeoC6CrvU7rx1K5wNrZJNOJcXivs07ai2fT8t6M/s1672/Lukacs3.JPG" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1672" data-original-width="1254" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccdW5IOfgBTcw4XNpVd-XOZ5_EdB62CbWn8CtcRBa12oKhJ2Y8yOy8MKz-7SDwJs5hTqt6yUEH53zt0TLpPIgGCzqJJ-J1aKwLA7ZGeoC6CrvU7rx1K5wNrZJNOJcXivs07ai2fT8t6M/s320/Lukacs3.JPG" width="240" /></a></div><br />
<p></p>
<p>Aztán a szokott gyorsasággal megszületett a méhlepény, és
elkövetkezett a várva várt pillanat, hogy összebújhattunk
Lukáccsal a kényelmes, megvetett ágyban. Most már felébresztettük
a többi gyereket (Gábor és Alma kivételével), akik szintén
megcsodálták a kistestvért (Legalábbis én így emlékeztem, de most hogy a fényképeket válogattam, látszik, hogy Árnika már a kádban találkozott Lukáccsal. Módosult tudatállapot... egyáltalán nem emlékszem erre.). Árnikának a méhlepényt is
részletesen megmutatta Judit. Nagyon tetszett neki. Közben
megérkezett Anikó is, aki kedves tapintatossággal simult a
helyzetbe.</p><p><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsdQHSQFwaR5OEMPYkWls_NHuR6CkdDWlaDeXxOovN74LZ7xK-vHdB4-aAJVjxgGbYLX25NP9lLnZJhJivKtcM_8f6mj8nheg2lwa9vZCUidbsyPd9LaRxjXmj_Qybd6MlO70l4AK2bsI/s800/242117741_205205494877942_7101586866996668460_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="800" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsdQHSQFwaR5OEMPYkWls_NHuR6CkdDWlaDeXxOovN74LZ7xK-vHdB4-aAJVjxgGbYLX25NP9lLnZJhJivKtcM_8f6mj8nheg2lwa9vZCUidbsyPd9LaRxjXmj_Qybd6MlO70l4AK2bsI/s320/242117741_205205494877942_7101586866996668460_n.jpg" width="320" /></a></p>
<p>Végül a gyerekek visszafeküdtek aludni, hogy pihenjenek még
egyet az iskola-óvoda előtt, én pedig jó alaposan lezuhanyoztam,
és felmentem a szülői hálószobába, mert azért a saját ágyikóm
az igazi. Lukács itt már szopizni is hajlandó volt, ami szintén
megnyugtató. Nagyon jól éreztem magam, teljesen fel voltam dobva.
Eddig a legrövidebb szülésem tizenkét óra volt, ez pedig most
három, amiből kettőt gyakorlatilag átaludtam... Hatalmas a
különbség, egyszerűen abban is, hogy mennyi ideig kell kitartani,
bírni erővel és türelemmel. Csodálatos volt megtartottnak,
szeretettnek érezni magam minden közeli és távoli kísérőm
részéről.
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMGpsokA1C5PaHDNsn6z4-LYUDdaXydYX2J4RpFbJEb3iuv33H-8micYqLV1nZcl0qgm3Xm-Gpo_Rfn71e4SeNfG3HGRp6QOtfPrMQ18OFi7Dt_ob9B-GLonKQ4L2RHAUZ5hx5-DiAN5g/s960/242104587_526959895063689_813944413883419310_n.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="541" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMGpsokA1C5PaHDNsn6z4-LYUDdaXydYX2J4RpFbJEb3iuv33H-8micYqLV1nZcl0qgm3Xm-Gpo_Rfn71e4SeNfG3HGRp6QOtfPrMQ18OFi7Dt_ob9B-GLonKQ4L2RHAUZ5hx5-DiAN5g/s320/242104587_526959895063689_813944413883419310_n.jpg" width="180" /></a></div><p></p>
<p>Köszönöm, Istenem, köszönöm, Emil és gyerekek, köszönöm,
Életfa Bábapraxis, Judit és Anikó, és köszönöm mindenkinek,
aki segített, imádkozott értünk, gondolt ránk.</p>
<p>Azóta pedig évezzük a komatál minden áldását, és ezt a
gondoskodást is különös hálával élem meg.</p>
<p>Köszönjük.</p>
<p><br />
<br />
</p>
<p><br />
<br />
<br />
</p><br /><p></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-27282566107213786792021-07-21T07:44:00.003-07:002021-07-21T07:44:48.264-07:00Állatok históriája 1<p> Régebben meséltem már, hogy a macskánk pár éve hazahozott egy kiscsibét, aki aztán gyönyörű törpekakassá nőtte ki magát. Kapott maga mellé két feleséget, és beszereztünk néhány futókacsát is, hogy a csigainváziónak is elejét vegyük.</p><p>Jó volt hallgatni a hápogást-kotkodácsolást az udvarban, örömmel figyeltük a kerti életet. A kislányok különösen szerették a tyúkokat és a kakast, cipelgették, simogatták őket, ők pedig megadóan tűrték mindezt. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy nagy lelkesedésemben a teraszra telepítettem az ólakat, ami léggyel, büdössel és összekakált terasszal járt, ezért szerettem volna változtatni ezen. A tyúkok azonnal megértették az új rendszert, de a kacsák ettől kezdve nem voltak hajlandóak bemenni az új ólba. Hiába kergettem őket, egyre esélytelenebb voltam, mert megtanulták a legjobb búvóhelyeket, ahova nem tudok utánuk menni, és pár nap elteltével már abban a pillanatban beszaladtak a bozótba, amikor megláttak este. Végül győztek - kint aludtak. </p><p>A kacsatojó tojásokat rakott a tavasszal, nagyon megható volt látni, ahogy ott ült a fészken az idei hideg, mínuszos tavaszban. A két gácsér őrizte, folyamatosan mellette voltak. Végül ki is kelt hét kiskacsa, nagy volt az öröm, a büszkeség. Meglepett, hogy az első nap elegendő volt a kicsiknek (és a mamának is) az a kis piros váladék, ami a tojások belsejében maradt, és így a tojáshéjakat is teljesen kiürítették, majd kidobták a fészekből. Jött aztán egy süni, hogy ő meg a kiskacsákból lakmározzon, de hősiesen a hátára ugrott a mama, és sikerült (kis segítséggel) elkergetnie.</p><p>A kiskacsák nőttek-növekedtek, lassan már háromhónapos gazdikereső korba léptek. Annyira biztonságosnak tűnt, hogy mind a teraszon alszanak, hogy már a tyúkokat sem zártam be, pedig ők minden este bementek rendesen az ólba. Aztán egy reggel túlzott csendre ébredtünk... Kiderült, hogy éjjel arra járt egy róka, és a kacsamama kivételével mindenkit elpusztított, ill. elvitt. Összesen öt baromfit cipelt el tőlünk, és ötöt hagyott holtan a kertben. Sokkoló látvány volt... Ráadásul nagyon hibásnak éreztem magam, mert a tyúkok és a kakas (a szívem csücske) simán megúszhatták volna, ha rájuk csukom azt az ajtót este... A kacsamama teljesen sokkos állapontban úszkált, nem igazán reagált, enni sem evett, és ő is sebesült volt. Nem voltam benne biztos, hogy életben marad. Emil ásott egy nagy sírt, egész nap tollakat szedegettem, tényleg szívszakasztó volt. Alma hiányolta a kakast, ezért felhívtam azt a hölgyet, akitől őt hozta a macska, hátha van kiscsibéje. Sajnos nála is járt a róka (ez után már körbetelefonáltam az általam ismert állattartókat az utcában, mindenhol járt, összesen 21 állatot ölt meg), és egyetlen kiskacsája maradt, aki már egy napja nem evett addigra, csak sírt. Áthoztuk hamar, és a mi kacsamamánk teljesen elfogadta, pedig legalább másfél hónappal kisebb volt, mint az övéi voltak. </p><p>Mókás volt, hogy mivel ezt a kiskacsát kotlós nevelte mostanáig, úszni egyáltalán nem akart, csak rémülten szaladgált a medence mellett, amíg a pótanyja fürdött. Úgy csipogott, mint egy csibe, és ide-oda rohangált a kertben hangyákat, legyeket szedegetve. A kacsamama alig győzött rohangálni utána, de új életre kapott, mindketten enni kezdtek. Nagyon szükségük volt egymásra. Ráadásul a kiskacsa ügyesen bemegy az ólba minden este, és így a mama is biztonságos helyen tölti az éjszakát. </p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-85882265409451174752021-07-19T09:31:00.000-07:002021-07-19T09:31:57.724-07:00Viccelődős este<p> Árnika: Mondok egy viccet, kilóg a flicced!</p><p>Matyi: Haha, és mi az a flicc?</p><p>Árnika: A flicc az a fül... Legalábbis azt hiszem. Kilóg a füled!</p><p>Matyi: Én is mondok egy viccet! A tűz megfagyasztja a vizet!</p><p>Nagy nevetés</p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-34379000882825268552021-05-04T13:57:00.001-07:002021-05-04T13:57:10.452-07:00Ember tervez...<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8nv8_SzdODZPLP2vyiRqQVlr0F74w-0psyaxBVKUGaDBpT9JF6VBtZThWqJtZ95aqogILn6fnllUGsi0tfA41wQZDsCcT_H_NV7NEY-2TeoK3K6hLkmfFX_K-d3NWXaTcDQQrAmjfxcs/s4160/IMG_20210504_134843.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8nv8_SzdODZPLP2vyiRqQVlr0F74w-0psyaxBVKUGaDBpT9JF6VBtZThWqJtZ95aqogILn6fnllUGsi0tfA41wQZDsCcT_H_NV7NEY-2TeoK3K6hLkmfFX_K-d3NWXaTcDQQrAmjfxcs/w150-h200/IMG_20210504_134843.jpg" width="150" /></a></div> Elindultunk megnézni a Teve-sziklát. Ez nekem már eleve nagy nekirugaszkodás, mert kétszer próbáltam meg a regnumi gyerekcsapatommal megtalálni kirándulás keretében, és nem jártam sikerrel. Ezt egyébként már akkor sem értettem, hogy hogy lehet, mert eléggé egyértelműnek tűnik a helyszín. Nemrég a Csirkékkel arra jártunk, és igyekeztem megjegyezni a helyet. Ismét teljesen könnyen megtalálhatónak tűnt, ezért a mai délutánon ezt tűztem ki célpontul, mert a múltkor annyira élvezték a Sárkány-sziklát.<p></p><p>Hát, nem úgy alakult. A GPS egy honvédségi útra vezetett, ahol éppen lőgyakorlatot tartottak, így nem tudtunk eljutni a parkolóig, ahonnan csak pár lépés lett volna a szikla, hanem a hegy másik oldalán rekedtünk. Egyébként nagyon szép út volt, és észre is vettem odafelé egy helyet, ahol valamilyen barlangot lehetett megközelíteni, gondoltam, hogy majd valamikor azt is megnézzük. Hamarabb eljött a pillanat, mint gondoltam.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZUqVFCXmsKTXHyehRsS2oX_vl8pyagqL3JKb0VlUtQLZlXfMy06yWdPH-gdsbDQmjdsapSdNyp9A1Upk4qbiOHsuE6PPnHTpR47knQHzzAYkvmNcFaXQLIjQxjJQD2NaRSVkZS4KS9to/s4160/IMG_20210504_150956.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZUqVFCXmsKTXHyehRsS2oX_vl8pyagqL3JKb0VlUtQLZlXfMy06yWdPH-gdsbDQmjdsapSdNyp9A1Upk4qbiOHsuE6PPnHTpR47knQHzzAYkvmNcFaXQLIjQxjJQD2NaRSVkZS4KS9to/w150-h200/IMG_20210504_150956.jpg" width="150" /></a></div>A Mackó-barlang felé indultunk, hosszabb földúton sétáltunk fel a tűző napsütésben, úgy éreztem, hogy ez a kirándulás nagyon elromlott. Aztán beértünk az erdőbe, és gyönyörű volt! Találtunk egy murvabányát, ott mászkáltak, csúszkáltak a gyerekek, nagyon élvezték. Majd elindultunk a barlang felé, de bal helyett jobbra indultam, így végül majdnem mégis eljutottunk a Teve-sziklához egy másik kiránduló szerint... Gyönyörű gyíkokat láttunk, egy őzet is megpillantottam, sajnos azt a gyerekek nem látták. Pillangók, virágok... nagyon szép volt.<p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_ZjqJnBpVmHQJ-4Qy208DPgVq2C7sWSBuC5xT9wbEzCsnyTLRx6WLI6gFRn2xWDZ493TId0TEUZ1v1Cux6XjYKm-EYIlFd2i2dbkdNjWNVk-ZJxojiJO1-0CGA0294XxktxV_mtcydgQ/s4160/IMG_20210504_135518.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_ZjqJnBpVmHQJ-4Qy208DPgVq2C7sWSBuC5xT9wbEzCsnyTLRx6WLI6gFRn2xWDZ493TId0TEUZ1v1Cux6XjYKm-EYIlFd2i2dbkdNjWNVk-ZJxojiJO1-0CGA0294XxktxV_mtcydgQ/w150-h200/IMG_20210504_135518.jpg" width="150" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Végül visszafordultunk, egy nagy hársfa alatt eszegettünk, még egy kicsit szaladgáltunk a bányában, és szépen hazaértünk. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, kérték, hogy máskor is ide jöjjünk. Meglepődtem, de magunkhoz képest egészen sokat sétáltunk, kb hat kilométert. Árnika is végig szépen szedte a lábait! Szép délután volt.<br /><br /><br /><br /><p></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-64717790691151006342021-04-24T08:08:00.000-07:002021-04-24T08:08:05.832-07:00Sárkány-szikla Szent György nap<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYRYof3X4-tWasCiw132ZRFBrXLu4Ln_oQTr1K2j_l_tHiHKtuCBlE1WwrgiSFqRzUjos0DfUdsENJn6s_TDiEinVijdjVbuTTBjSxBEdauqSSceNAkSLixw0wiyTwHfxuVoSQcrQGH64/s4160/IMG_20210424_101216.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"></a><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYRYof3X4-tWasCiw132ZRFBrXLu4Ln_oQTr1K2j_l_tHiHKtuCBlE1WwrgiSFqRzUjos0DfUdsENJn6s_TDiEinVijdjVbuTTBjSxBEdauqSSceNAkSLixw0wiyTwHfxuVoSQcrQGH64/s4160/IMG_20210424_101216.jpg" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPCRf7x-YuUwKvX8DzAMO_YmccqyOPCNkrsjDbeOA5qBrNQVp0XgVvGMtsx2hWi4Wy8d-N9ScR9lFEJPLLOHvA4GEkLut0uCXuN5o0p2F38GyjLcLHczvvQnCYse9hPk-b9OUhVz8G8Pk/s2048/IMG_1554.JPG" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYRYof3X4-tWasCiw132ZRFBrXLu4Ln_oQTr1K2j_l_tHiHKtuCBlE1WwrgiSFqRzUjos0DfUdsENJn6s_TDiEinVijdjVbuTTBjSxBEdauqSSceNAkSLixw0wiyTwHfxuVoSQcrQGH64/s200/IMG_20210424_101216.jpg" /><img alt="" border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPCRf7x-YuUwKvX8DzAMO_YmccqyOPCNkrsjDbeOA5qBrNQVp0XgVvGMtsx2hWi4Wy8d-N9ScR9lFEJPLLOHvA4GEkLut0uCXuN5o0p2F38GyjLcLHczvvQnCYse9hPk-b9OUhVz8G8Pk/s200/IMG_1554.JPG" width="200" /></a></div></div>Ma mai szépséges napon arra gondoltam, hogy valamilyen sárkányos kirándulás lenne jó Szent György napja örömére. Nagy meglepetésemre nem is messze Kisterenyétől, ahonnan a családunk anyai ága származik, és ahol sok időt töltöttünk gyerekkoromban, van egy Sárkány-szikla, sőt, a döbbentesen szép Morgó-kő is. A mesénk szerint a Morgó-kő volt egykor a sárkány fészke.
Nagyon rövid és könnyű séta, legfeljebb két kilométer, szépséges erdő, viszonylag kevés kirándulóval találkoztunk még így is, hogy hétvégén voltunk.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEM8Z3u64ASC9d9ZYWQgLEhUfrYgb4mmQlNGWfbTlFKGUCK-H7qQzKV-Ez0kML-6f9__pkhuHUXSYo2ArqIIXgAs1cnZq1XIMPbRSd_WpWAaexJlwGdJkyaSKkKfJZP5DxowXJVC2DQe8/s4160/IMG_20210424_101250.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEM8Z3u64ASC9d9ZYWQgLEhUfrYgb4mmQlNGWfbTlFKGUCK-H7qQzKV-Ez0kML-6f9__pkhuHUXSYo2ArqIIXgAs1cnZq1XIMPbRSd_WpWAaexJlwGdJkyaSKkKfJZP5DxowXJVC2DQe8/s320/IMG_20210424_101250.jpg" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRoAwoQ9gzTSQWrw1YxjLMCh_FgCOlmRUCy0ougXOK6oyHJoShIGMunKogVLWcB71w6f4s2aFseMvGFPOof44SGffoL1Eu1YpMkBklYp_vdcXbrrGsOvknewBoU_LpYtBKv24zK3b1VFk/s2048/IMG_1565.JPG" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2_jT_kV_mREm-mvMK_AYFMFc0b5NIHjO6hqBWpIUeUKc8voWQ6jPBSMEMSE6GdRGOfPztAUw8PDcRrjnVctaNqSEUBb4U1uQxiMB83My-ZPoMJQFuGiPdLLjpZ6DvLKd-EaaQg16qHTY/s4000/IMG_3337.JPG" style="display: block; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2_jT_kV_mREm-mvMK_AYFMFc0b5NIHjO6hqBWpIUeUKc8voWQ6jPBSMEMSE6GdRGOfPztAUw8PDcRrjnVctaNqSEUBb4U1uQxiMB83My-ZPoMJQFuGiPdLLjpZ6DvLKd-EaaQg16qHTY/s200/IMG_3337.JPG" /></a><div class="separator" style="clear: both;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwEx60-OpiI3mIhDlNq2gKqmmHzzsZve6jjWRvNWRmHDU3_IVIGncwG4ubozvjM3bp9RbJtWlEjVAua_BHePXh4hGvh68ZNzgBISqArn0uvkjxEEgBGuSREFf_gjRVZdwtBQxEkHI1VLE/s2048/IMG_1545.JPG" style="clear: left; display: block; float: left; padding: 1em 0px; text-align: center;"><img alt="" border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwEx60-OpiI3mIhDlNq2gKqmmHzzsZve6jjWRvNWRmHDU3_IVIGncwG4ubozvjM3bp9RbJtWlEjVAua_BHePXh4hGvh68ZNzgBISqArn0uvkjxEEgBGuSREFf_gjRVZdwtBQxEkHI1VLE/w150-h200/IMG_1545.JPG" width="150" /></a></div><img alt="" border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRoAwoQ9gzTSQWrw1YxjLMCh_FgCOlmRUCy0ougXOK6oyHJoShIGMunKogVLWcB71w6f4s2aFseMvGFPOof44SGffoL1Eu1YpMkBklYp_vdcXbrrGsOvknewBoU_LpYtBKv24zK3b1VFk/s200/IMG_1565.JPG" /><div class="separator" style="clear: both;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglzmoIPo7p-pzA5ocuozpc0_XRidIkYYjBpbSgbY-zar4Jy7tUtflPC1xByGEVZlu_b_i6sekYw-e8pKtkuOUozEBPZP0V91GL94nE4IbXUcR5Y-s9HW-U68H0OzRM8CvNK2cXcjH4Iok/s4160/IMG_20210424_101309.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="4160" data-original-width="3120" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglzmoIPo7p-pzA5ocuozpc0_XRidIkYYjBpbSgbY-zar4Jy7tUtflPC1xByGEVZlu_b_i6sekYw-e8pKtkuOUozEBPZP0V91GL94nE4IbXUcR5Y-s9HW-U68H0OzRM8CvNK2cXcjH4Iok/s320/IMG_20210424_101309.jpg" /></a></div><br /><br /></div></div>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-68288389954679520442021-03-12T11:55:00.003-08:002021-03-12T11:56:34.743-08:00Rendhagyó karácsonyIdén nem tudtunk elmenni senkihez karácsonyozni, mert még éppen kifelé lábaltunk a koronavírusból. Emil ötlete volt, hogy karácsonyi ajándék gyanánt készítsünk egy betlehemest, hogy mégis találkozzunk egy kicsit.
Szeretettel osztjuk meg:<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe class="BLOG_video_class" allowfullscreen="" youtube-src-id="sjdx1newAlY" width="320" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/sjdx1newAlY"></iframe></div>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-47060908667034570952020-10-15T06:32:00.000-07:002020-10-15T06:32:02.376-07:00Asszonyok körtánca<p> Az új tudáson kívül lenyűgöz engem ebben a kihívásban az a hatalmas, nemzetek közötti női kör, ami létrejött a Facebook csoportban. Számtalan népből érkeztek a legkülönfélébb nők, akiket az köt össze, hogy fontosnak érzik a gyermekágyas időszak felemelését és méltóságának visszaadását.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2FQiU5wkwCHGFf70aeoYlea1wwZDjEuu87BKp8KGZZFJD3bE8izUADFE2p5_EHmF-mHgZWt2AiqviQ1ZlCFGYXLvwUqMNVBNiMp2wk9P_Xuvie6HzzQ7Jz3t3wgvUW9tJ20t-cuKSbg/s227/koszoru.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="227" data-original-width="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ2FQiU5wkwCHGFf70aeoYlea1wwZDjEuu87BKp8KGZZFJD3bE8izUADFE2p5_EHmF-mHgZWt2AiqviQ1ZlCFGYXLvwUqMNVBNiMp2wk9P_Xuvie6HzzQ7Jz3t3wgvUW9tJ20t-cuKSbg/s0/koszoru.jpg" /></a></div><br />Sokan megosztják a tapasztalataikat, történetüket, néhány fényképet, és egészen csodálatos látni, hogy a világ minden sarkán ugyanolyan gyönyörűen szép és ragyogó, szerető, vidám és szomorú, önbizalommal teli és önmagukat nehezen értékelő, a nők érdekében cselekedni vágyó asszonyok élnek, akik bizalommal fordulnak egymás felé. Igazi nővérség alakul ki erre a néhány napra. <p></p><p>Nagyon jó élmény volt a nyitóbuli, amikor marokkói táncot tanítottak nekünk, és igazi online közös táncolás, együtt nevetés kezdődött, örömteli együtt mozgással.</p><p>Rengeteget tanulhatunk egymástól, egymás megosztásaiból.</p><p>Engem például nagyon megérintett, hogy az egyik hölgy gyermekágyi depresszióját (többek között) azzal kezelték, hogy a Koránból olyan verseket kellett nap mint nap olvasnia, amelyek arról szólnak, hogy Isten milyen nagyra becsüli a nőket, és milyen értékesnek tartja őt is, személy szerint. </p><p>Köszönöm ezt a női közösséget, és köszönöm a szervezést is, Layla B.</p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-26664996408607759862020-10-15T06:20:00.003-07:002020-10-15T06:36:11.864-07:00Gyermekágy - a királynő hat hete<p> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaXuXg0u4h_498Fy80UvhFdkirATEd7Q9tq60QyQ1Xa99wNrhkp6O0Gr1zbuu9Uq2dzJWG5pTZe4nOh2tWpnvjgzr-T5OHiBB6jOmgrHzwvubEO6GfWzTEOHRyIq0oj1S_xx34j7kJGJM/s700/how-cultures-protect-mothers-mental-health.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="700" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaXuXg0u4h_498Fy80UvhFdkirATEd7Q9tq60QyQ1Xa99wNrhkp6O0Gr1zbuu9Uq2dzJWG5pTZe4nOh2tWpnvjgzr-T5OHiBB6jOmgrHzwvubEO6GfWzTEOHRyIq0oj1S_xx34j7kJGJM/s320/how-cultures-protect-mothers-mental-health.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ken Tackett - Women Health Today<br /></td></tr></tbody></table><br />Elkezdtem egy négynapos kihívást a Facebookon, amit Layla B. gyermekágyas tanácsadó és kísérő hirdetett meg. Layla a marokkói gyermekágyas hagyományok és rítusok gyűjtője és továbbéltetője, az a célja, hogy a gyermekágyas időszak és különösen a gyermekágyas újonnan szült édesanya világszerte visszanyerje az őt megillető kitüntetett helyet. A kihívás folyamán volt egy bevezető buli, minden nap kaptunk egy kis videót, amelyben tanított minket, majd egy kis reflexiót írtunk házi feladat gyanánt, és volt egy egyórás hangos bejelentkezése, amikor kérdésekre válaszolt - előre feltett és aktuális kérdésekre egyaránt. A másik csodája a kihívásnak a kialakult csoport, amelyben kb. hatezer nő van benne, akik mind szeretnének többet tudni a gyermekágyas anya gondozásáról.</p><p>Világszerte ismert volt egészen a legutóbbi időkig, hogy a frissen szült anyának pihennie kell, hogy testileg és lelkileg megerősödjön. A szülés igen kimerítő testileg, és a terhesség is nagyon megváltoztatja a testet, ami idővel visszalakul, de azt az időt rá kell szánni, ki kell várni. A lélek is átformálódik: apránként felfogja az ember, hogy megérkezett egy új, rábízott élet, hogy anya lett, újra anya lett. Fel kell dolgozni a fájdalmakat is, a vajúdás és a szülés emlékét, majd az utófájásokat, a szoptatás első napjait. A kutatások szerint a kisgyermekes anyának az agya is megváltozik, a gondoskodó területek kerülnek előtérbe, míg a logikus gondolkodás, verbalitás háttérbe szorul. Nagyon fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk, számítsunk rá, mert ha az anya túl gyorsan akar továbblépni, annak testileg és lelkileg fájdalmas következményei lehetnek.</p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw8cZxRqWQBY3ZnDUrXvKp7JE02hYGL9DUkgv3bWTnxUE6K0iLK54xeAOhezRWk_yl4um6v1PoJqXRDcUbCKOyTUKB26c72crqY_-akRgdp7hl8jzk5FoTgn7w5oeAbX9dbADQVbnrtWo/s1632/leves.JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1224" data-original-width="1632" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw8cZxRqWQBY3ZnDUrXvKp7JE02hYGL9DUkgv3bWTnxUE6K0iLK54xeAOhezRWk_yl4um6v1PoJqXRDcUbCKOyTUKB26c72crqY_-akRgdp7hl8jzk5FoTgn7w5oeAbX9dbADQVbnrtWo/s320/leves.JPG" width="320" /></a></div>Marokkóban az első hat héten végig ellátják az anyukát, akinek egyetlen dolga, hogy a babájával és önmagával foglalkozzon, és beleengedje magát a gondoskodásba, a szertartásokba. Nem kell főznie, az idősebb gyermekek gondját nem ő viseli, a háztartás sem az ő vállán nyugszik. A család idősebb nőtagjai, édesany<br />a, anyósa vagy nagynénjei gondoskodnak mindezekről. Tápláló ételeket készítenek számára, leveseket, kásákat, amelyek jó melegek, meleg fűszereket tartalmaznak és tápanyagban gazdagok. Kap gyógynövényes teákat mézzel, ami csökkenti a fájdalmat és segíti a tejelválasztást. A marokkói hagyomány szerint az újonnan szült asszony (nefsa) szentnek, áldottnak számít, aki családja számára is áldást hoz. Új ruhát ölt magára, és maga is áldást kap, tárgyait is áldottnak tekintik. Az egész közeget Isten jelenléte és különleges ajándéka hatja át, és aki beléphet ebbe a közegbe, maga is áldásban részesül. <p></p><p>Az új anya számára szertartásokat is tartanak, hogy segítsék az átlépést az új életszakaszba és a regenerációt. Marokkóban még él a csontok bezárásának szertartása, amelynek során a nemrég szült anyát rituálisan megfürdetik, megmasszírozzák, majd kendőkkel szorosan bebugyolálják. </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheKiNXH7tkvr9xErqxprMlmM00A-1YGHEbDdiLCqqiFTccxMGxvgPbu3-FlCIce9z1rncXXPHSGUxFUTgKQ3B5eNo8Cs5gf445t_5w-0Xv8jNOu_859W5myLcWr1x8tf7YKi7z_80N6uc/s428/komat%25C3%25A1l.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="428" data-original-width="285" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheKiNXH7tkvr9xErqxprMlmM00A-1YGHEbDdiLCqqiFTccxMGxvgPbu3-FlCIce9z1rncXXPHSGUxFUTgKQ3B5eNo8Cs5gf445t_5w-0Xv8jNOu_859W5myLcWr1x8tf7YKi7z_80N6uc/w133-h200/komat%25C3%25A1l.jpg" width="133" /></a></div>Magyar hagyományban az új anyát boldogasszony ágyasnak, fekvőasszonynak nevezik (a betegasszony szó is rá vonatkozik). A bábák és a rokonok, barátnők nálunk is ellátták a gyermekágyast és a családot meleg levesekkel, finom ételekkel. A bába meg is masszírozta, megkente az anyukát már a szülést követő héten. A látogatók mindenképpen leültek pár percre beszélgetni az új anyával, aki sokszor elfüggönyözött ágyban feküdt a kisbabával. Éjszakára sem hagyták egyedül, úgy tartották, hogy nagyon érzékeny és sérülékeny állapotban van. A hat hét elteltével külön áldást kapott a templomban, és egy égő gyertyával megkerülte az oltárt - ezzel belépett a szentélybe, ami máskor nem volt engedélyezett. (Kép: Néprajzi Lexikon)<p></p><p>Mindenképpen szükséges tehát, hogy kitüntetett időpontként kezeljük a gyermekágyas időszakot, és erre érdemes készülni is. Barátaink, rokonaink sokunk köré tudnak olyan közösséget teremteni, mint amilyet egy faluközösség kínált, és szívesen, szeretettel segítenek a különleges életszakaszainkban. <br /></p><br /><p><br /></p>Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7355198075319211447.post-777619973679414892020-07-15T14:58:00.001-07:002020-07-15T14:58:12.491-07:00Fogadd el, és kevésbé fáj.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXTVkDaZylsq1GEXJRCIQdCf-hPTqPFAQqlTHntwzRvVmanUS7tb871e2qvNozpgouxWAo8rPD2Ir3_cFzK6Wr0-r-rF8u9d_G7_PVofd0THze3aJxJ1ykOx5EEAdoS4vVxqKFhk8swHQ/s1600/109826838_3444548668909283_1947883456535828953_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="373" data-original-width="280" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXTVkDaZylsq1GEXJRCIQdCf-hPTqPFAQqlTHntwzRvVmanUS7tb871e2qvNozpgouxWAo8rPD2Ir3_cFzK6Wr0-r-rF8u9d_G7_PVofd0THze3aJxJ1ykOx5EEAdoS4vVxqKFhk8swHQ/s320/109826838_3444548668909283_1947883456535828953_n.jpg" width="240" /></a>A fenti címben szereplő mondat Gábor mai igazán arany-köpése, amit szerintem még sokat fogok forgatni magamban.<br />
<br />
Egyébként arra mondta, hogy csodálkoztam, hogy a nemrég kapott három kis futókacsa fióka még mindig hápog az ólban, pedig már majdnem éjfél van.<br />
<br />
Az illusztráció pedig Rózsa elképesztő felvétele a Neowise üstökösről. Hát, ez is jó este volt.</div>
Cilla-Lukubnajhttp://www.blogger.com/profile/12434915678310784956noreply@blogger.com0