2021. május 4., kedd

Ember tervez...

 Elindultunk megnézni a Teve-sziklát. Ez nekem már eleve nagy nekirugaszkodás, mert kétszer próbáltam meg a regnumi gyerekcsapatommal megtalálni kirándulás keretében, és nem jártam sikerrel. Ezt egyébként már akkor sem értettem, hogy hogy lehet, mert eléggé egyértelműnek tűnik a helyszín. Nemrég a Csirkékkel arra jártunk, és igyekeztem megjegyezni a helyet. Ismét teljesen könnyen megtalálhatónak tűnt, ezért a mai délutánon ezt tűztem ki célpontul, mert a múltkor annyira élvezték a Sárkány-sziklát.

Hát, nem úgy alakult. A GPS egy honvédségi útra vezetett, ahol éppen lőgyakorlatot tartottak, így nem tudtunk eljutni a parkolóig, ahonnan csak pár lépés lett volna a szikla, hanem a hegy másik oldalán rekedtünk. Egyébként nagyon szép út volt, és észre is vettem odafelé egy helyet, ahol valamilyen barlangot lehetett megközelíteni, gondoltam, hogy majd valamikor azt is megnézzük. Hamarabb eljött a pillanat, mint gondoltam.

A Mackó-barlang felé indultunk, hosszabb földúton sétáltunk fel a tűző napsütésben, úgy éreztem, hogy ez a kirándulás nagyon elromlott. Aztán beértünk az erdőbe, és gyönyörű volt! Találtunk egy murvabányát, ott mászkáltak, csúszkáltak a gyerekek, nagyon élvezték. Majd elindultunk a barlang felé, de bal helyett jobbra indultam, így végül majdnem mégis eljutottunk a Teve-sziklához  egy másik kiránduló szerint... Gyönyörű gyíkokat láttunk, egy őzet is megpillantottam, sajnos azt a gyerekek nem látták. Pillangók, virágok... nagyon szép volt.


Végül visszafordultunk, egy nagy hársfa alatt eszegettünk, még egy kicsit szaladgáltunk a bányában, és szépen hazaértünk. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, kérték, hogy máskor is ide jöjjünk. Meglepődtem, de magunkhoz képest egészen sokat sétáltunk, kb hat kilométert. Árnika is végig szépen szedte a lábait! Szép délután volt.



2021. április 24., szombat

Sárkány-szikla Szent György nap

Ma mai szépséges napon arra gondoltam, hogy valamilyen sárkányos kirándulás lenne jó Szent György napja örömére. Nagy meglepetésemre nem is messze Kisterenyétől, ahonnan a családunk anyai ága származik, és ahol sok időt töltöttünk gyerekkoromban, van egy Sárkány-szikla, sőt, a döbbentesen szép Morgó-kő is. A mesénk szerint a Morgó-kő volt egykor a sárkány fészke. Nagyon rövid és könnyű séta, legfeljebb két kilométer, szépséges erdő, viszonylag kevés kirándulóval találkoztunk még így is, hogy hétvégén voltunk.



2021. március 12., péntek

Rendhagyó karácsony

Idén nem tudtunk elmenni senkihez karácsonyozni, mert még éppen kifelé lábaltunk a koronavírusból. Emil ötlete volt, hogy karácsonyi ajándék gyanánt készítsünk egy betlehemest, hogy mégis találkozzunk egy kicsit. Szeretettel osztjuk meg:

2020. október 15., csütörtök

Asszonyok körtánca

 Az új tudáson kívül lenyűgöz engem ebben a kihívásban az a hatalmas, nemzetek közötti női kör, ami létrejött a Facebook csoportban. Számtalan népből érkeztek a legkülönfélébb nők, akiket az köt össze, hogy fontosnak érzik a gyermekágyas időszak felemelését és méltóságának visszaadását.


Sokan megosztják a tapasztalataikat, történetüket, néhány fényképet, és egészen csodálatos látni, hogy a világ minden sarkán ugyanolyan gyönyörűen szép és ragyogó, szerető, vidám és szomorú, önbizalommal teli és önmagukat nehezen értékelő, a nők érdekében cselekedni vágyó asszonyok élnek, akik bizalommal fordulnak egymás felé. Igazi nővérség alakul ki erre a néhány napra. 

Nagyon jó élmény volt a nyitóbuli, amikor marokkói táncot tanítottak nekünk, és igazi online közös táncolás, együtt nevetés kezdődött, örömteli együtt mozgással.

Rengeteget tanulhatunk egymástól, egymás megosztásaiból.

Engem például nagyon megérintett, hogy az egyik hölgy gyermekágyi depresszióját (többek között) azzal kezelték, hogy a Koránból olyan verseket kellett nap mint nap olvasnia, amelyek arról szólnak, hogy Isten milyen nagyra becsüli a nőket, és milyen értékesnek tartja őt is, személy szerint. 

Köszönöm ezt a női közösséget, és köszönöm a szervezést is, Layla B.

Gyermekágy - a királynő hat hete

 

Ken Tackett - Women Health Today

Elkezdtem egy négynapos kihívást a Facebookon, amit Layla B. gyermekágyas tanácsadó és kísérő hirdetett meg. Layla a marokkói gyermekágyas hagyományok és rítusok gyűjtője és továbbéltetője, az a célja, hogy a gyermekágyas időszak és különösen a gyermekágyas újonnan szült édesanya világszerte visszanyerje az őt megillető kitüntetett helyet. A kihívás folyamán volt egy bevezető buli, minden nap kaptunk egy kis videót, amelyben tanított minket, majd egy kis reflexiót írtunk házi feladat gyanánt, és volt egy egyórás hangos bejelentkezése, amikor kérdésekre válaszolt - előre feltett és aktuális kérdésekre egyaránt. A másik csodája a kihívásnak a kialakult csoport, amelyben kb. hatezer nő van benne, akik mind szeretnének többet tudni a gyermekágyas anya gondozásáról.

Világszerte ismert volt egészen a legutóbbi időkig, hogy a frissen szült anyának pihennie kell, hogy testileg és lelkileg megerősödjön. A szülés igen kimerítő testileg, és a terhesség is nagyon megváltoztatja a testet, ami idővel visszalakul, de azt az időt rá kell szánni, ki kell várni. A lélek is átformálódik: apránként felfogja az ember, hogy megérkezett egy új, rábízott élet, hogy anya lett, újra anya lett. Fel kell dolgozni a fájdalmakat is, a vajúdás és a szülés emlékét, majd az utófájásokat, a szoptatás első napjait. A kutatások szerint a kisgyermekes anyának az agya is megváltozik, a gondoskodó területek kerülnek előtérbe, míg a logikus gondolkodás, verbalitás háttérbe szorul. Nagyon fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk, számítsunk rá, mert ha az anya túl gyorsan akar továbblépni, annak testileg és lelkileg fájdalmas következményei lehetnek.

Marokkóban az első hat héten végig ellátják az anyukát, akinek egyetlen dolga, hogy a babájával és önmagával foglalkozzon, és beleengedje magát a gondoskodásba, a szertartásokba. Nem kell főznie, az idősebb gyermekek gondját nem ő viseli, a háztartás sem az ő vállán nyugszik. A család idősebb nőtagjai, édesany
a, anyósa vagy nagynénjei gondoskodnak mindezekről. Tápláló ételeket készítenek számára, leveseket, kásákat, amelyek jó melegek, meleg fűszereket tartalmaznak és tápanyagban gazdagok. Kap gyógynövényes teákat mézzel, ami csökkenti a fájdalmat és segíti a tejelválasztást. A marokkói hagyomány szerint az újonnan szült asszony (nefsa) szentnek, áldottnak számít, aki családja számára is áldást hoz. Új ruhát ölt magára, és maga is áldást kap, tárgyait is áldottnak tekintik. Az egész közeget Isten jelenléte és különleges ajándéka hatja át, és aki beléphet ebbe a közegbe, maga is áldásban részesül. 

Az új anya számára szertartásokat is tartanak, hogy segítsék az átlépést az új életszakaszba és a regenerációt. Marokkóban még él a csontok bezárásának szertartása, amelynek során a nemrég szült anyát rituálisan megfürdetik, megmasszírozzák, majd kendőkkel szorosan bebugyolálják. 

Magyar hagyományban az új anyát boldogasszony ágyasnak, fekvőasszonynak nevezik (a betegasszony szó is rá vonatkozik). A bábák és a rokonok, barátnők nálunk is ellátták a gyermekágyast és a családot meleg levesekkel, finom ételekkel. A bába meg is masszírozta, megkente az anyukát már a szülést követő héten. A látogatók mindenképpen leültek pár percre beszélgetni az új anyával, aki sokszor elfüggönyözött ágyban feküdt a kisbabával. Éjszakára sem hagyták egyedül, úgy tartották, hogy nagyon érzékeny és sérülékeny állapotban van. A hat hét elteltével külön áldást kapott a templomban, és egy égő gyertyával megkerülte az oltárt - ezzel belépett a szentélybe, ami máskor nem volt engedélyezett. (Kép: Néprajzi Lexikon)

Mindenképpen szükséges tehát, hogy kitüntetett időpontként kezeljük a gyermekágyas időszakot, és erre érdemes készülni is. Barátaink, rokonaink sokunk köré tudnak olyan közösséget teremteni, mint amilyet egy faluközösség kínált, és szívesen, szeretettel segítenek a különleges életszakaszainkban. 



2020. július 15., szerda

Fogadd el, és kevésbé fáj.

A fenti címben szereplő mondat Gábor mai igazán arany-köpése, amit szerintem még sokat fogok forgatni magamban.

Egyébként arra mondta, hogy csodálkoztam, hogy a nemrég kapott három kis futókacsa fióka még mindig hápog az ólban, pedig már majdnem éjfél van.

Az illusztráció pedig Rózsa elképesztő felvétele a Neowise üstökösről. Hát, ez is jó este volt.

2020. július 7., kedd

Újratúra

Újból bejártuk a hét évvel ezelőtti túránk helyszíneit. Rózsa találta ki, hogy izgalmas lenne újra felkeresni ezeket, így a Fényes Tanösvényt és Tatát későbbre halasztottuk, és Ipolytarnóc felé vettük az irányt.
Mostanában már ritka, hogy együtt megy valahova az egész csapat, ezért nagyon örültem, hogy végül mindenkinek volt kedve eljönni. A mikrobusz induláskor elég ronda hangokat hallatott, de utána teljesen rendesen ment. Út közben végig énekeltünk, a zenei aláfestést a gyerekek kedvenc számai biztosították. Pál utcai fiúk, Balatoni nyár, Kowalsky, egy kis Imagine Dragons és sok kapcsold tovább, ezt nem tudjuk együtt énekelni hangzott a kocsiban. A sok autózás ellenére a kicsik sem tiltakoztak. 
Első állomásunk a járvány után frissen megnyílt Ipolytarnóci Ősmaradványok parkja volt. Nekem a régi emlékek alapján kicsit csalódás volt, némileg amortizálódott a dolog, a játszótér legérdekesebb része le volt zárva, a lombkorona sétánynál elég sokat kellett várni, és nem volt biztosítás. Az idegenvezető főleg a nagyobb gyerekeket húzta fel, akiket felháborított néhány észrevett pontatlanság, és nem tudtak nevetni a figurázzuk-ki-a-korábbi-csoportokat jellegű poénokon. Végülis teljesen igazuk volt, de a vicces az, hogy kb ugyanez hangzott el hét éve, és akkor még persze együtt nevettek a többiekkel... Továbbra is gyönyörű a hely, érdekesek a látnivalók, és új elemként gyarapodott egy Bükkábrányban talált elszenesedett ősfa-együttessel a kiállítás, ami számomra lenyűgöző volt. Készült néhány előtte-utána kép is. A heten egy fészekben engem nagyon meghatott. Olyan jó, hogy vannak ezek a fiókák!



Somoskő és Salgó vára valahogy most talán kevésbé kötötte le a csapatot, mint a természeti szépségek, a bazaltvízesés, a kőtenger és a fő attrakció, a Boszorkánykő.
Salgó váránál én már nagyon elfáradtam, és Gábor ügyesen felmotiválta a kisebbeket a csúcsra. Mi a nagylányokkal és Tiborral lassabban baktattunk fel. Csodálatos volt az illat, a sok madár, és a csúcs felé egy hatalmas tölgyfa. Mindenki besegített, hogy a túra vége is jó hangulatban teljen, így még táncolni is volt erejük a Boszorkánykő lapos (és csúszós) tetején. Igaz, most már nem néptánc volt, hanem TikTok zenére nyomták a lányok. 
A zárófénykép elkészülésénél Almát már nem akartam levenni a hátamról, féltem, hogy elkezd bóklászni, és esetleg megcsúszik. Ő azonban nagyon felháborodott, hogy fényképezés lesz, őt meg ki akarjuk hagyni, hangosan tiltakozott, majd teljesen vidáman nézett a kamerába Ibolya ölében.
Hazafelé csodálatos felhőformákat láthattuk, és a túra során összesen három szivárványt láttunk. Átsétált előttünk egy gyönyörű fácánkakas is.
Nagyon jó volt! Hét év múlva újra?