Kedves Ismerőseink,
kicsit részletesebb leírom Nektek,
hogy mi történt velünk szombaton, hátha valaki hasonló
helyzetben nem jár ugyanígy, mert felismeri esetleg az illetőt.
A Batthyány téren odalépett hozzám
egy bőbeszédű, szimpatikus, angol nyelven (és még legalább németül nagyon jól) beszélő fiatalember,
és előadta, hogy ő grönlandi, Nuuk-ban tenne PhD-szigorlatot
hétfőn, de itt ragadt Magyarországon, mert a becsekkolás előtt
még megivott egy kávét, elbeszélgetett valakivel angolul, és
rábízta a csomagját, amíg elment a mosdóba. (Itt kifejtette,
hogy persze ez nekem fura lehet, mert itt bizalmatlanabbak az
emberek, de mivel ők csak 50000-n vannak, naivabbak, megbíznak
egymásban.) Az illető meglépett a csomaggal. Így ő próbált
kapcsolatba lépni az izlandi konzulátussal, de nem voltak nyitva,
elment a rendőrségre stb, majd a londoni izlandi konzulátuson
keresztül sikerült repülőjegyeket szerezni, mellyel időben haza
tud érni. Elővette okostelefonjai egyikét és megmutatta, hogy
mikor és honnan indulnak a tervezett járatok. A gond az, hogy az
utolsó járatra csak a business class-on van egy hely, ezért a
különbözetet, 281 eurót meg kell fizetnie. Mivel ellopták a
bankkártyáját, nincs pénze, csak kb. 20000 Ft-ja, ezért 220
eurót kér, oly módon, hogy édesapja átutalja annak, aki megadja
a számlaszámát, azonnal küldi a banki bizonylatot e-mailen az
illetőnek, és kéri, hogy adjuk át neki ezt az összeget. Ez így
hihetőnek tűnt (bár Emil mondta, hogy egy ilyen bizonylatot
hamisítani is lehet, de voltaképpen enélkül is odaadja a pénzt).
Ez után felhívta édesapját, északinak tűnő nyelven
beszélgetett vele valamennyit. Eljött velem Gödre, közben
megérkezett a bizonylat 350 euróról, hogy mi is jól járjunk, és
elmehessünk valahova a barátainkkal vacsorázni (erről
lecsúsztatok ;) ). Megkapta a pénzt, visszajött, megadta a Skype
azonosítóját, hogy majd felvegyük a kapcsolatot.
Sajnos kiderült, hogy a bizonylat nem
valódi. Sem az illető megadott neve, sem az „apja” (Yngve és
Peter Adresen) nem szerepel az Interneten. A csatolt kép a bizonylat tetejét ábrázolja, a bank valódi, de a bizonylat hamis.
A férfi fiatal, 30 körül lehet,
rövid, barna hajú, bordós, svájci kereszttel díszített
hátizsákot viselt, farmert és csíkos inget. A hátizsákjában
volt egy fekete, Sandstone dzseki is.
Nagyon sokat beszél – gondolom, hogy
ne lehessen kérdésekkel összezavarni, meg így nagyon hitelesnek is tűnt.
Ez eléggé elszomorító eset, mégis
azt érezzük, hogy legközelebb is segítenénk egy rászorulónak –
bár ezek után én utánakérdeznék a rendőrségen vagy legalább
a hotelben, ahol állítólag megszállt.
Szóval csak okosan. Ha találkozik vele valaki, legalább készítsen egy fényképet :).
Nagyon sajnálom őt. Olyan fiatal. Imádkozom érte, hogy hamar
megváltoztassa az életmódját. Hátha segít neki ebben az a másfél óra,
amit beszélgettünk. Tényleg, leginkább őt sajnálom, bár persze ez a 70000 Ft is elég rosszul érint minket. Úgy érzem, mi helyesen jártunk el, még ha nem is voltunk elég bizalmatlanok. Emil szerint nem is lehet egész biztosan meggyőződni.
Érdekes, hogy előtte csütörtökön az asszonykörön pont szóba került, hogy hogyan jó kéregetőknek segíteni. Én azt mondtam, hogy fontosnak tartom a segítséget, de nagyon zavar, ha többet adok, mint amennyit a lehetőségem enged, meg nem szeretem, ha becsapnak... Valaki megjegyezte, hogy lehet annak is örülni, hogy egyáltalán tudok adni, van rá lehetőségem - és higgyem el, hogy emiatt nem fogok nélkülözni, Isten pazarul "visszaadja". Hiszen Jézus is buzdít, hogy segítsünk. Más azt mondta, hogy nekem azzal kell elszámolnom, hogy adtam-e a rászorulónak, neki meg a saját életével. Ezzel nagyon egyetértek. Ugyanakkor azért okosnak is kell lenni, nem túl naivnak. Most úgy érzem, hogy nálam bizalmatlanabbnak. Majd legközelebb. Egyébként tényleg nagyon ügyes volt, csak 1-2 kisebb hiba jutott azóta az eszembe, amit elkövetett, és azt is csak azután, hogy már a kezében volt a pénz.
Még sok mindent gondolok.
Kaland. Vezetés. Tanulás.
