Jó buli volt...

A mi családunk rendszeren megünnepli a Halloweent. Eredetileg az (akkor :( ) fölöttünk lakó nagyszüleim lelkesítették be a manókat, mert elmesélték, hogy Kanadában élő unokatestvéreim milyen aranyos krokodilnak meg boszorkánynak? (Anikó?) öltöztek be, és mennyi édességet gyűjtöttek össze. Persze olyasmiből, ami édességgel jár, nem maradhatnak ki ők sem, ezért be is öltöztek boszorkánynak és nem emlékszem, minek, és kaptak is finomságokat. Egyébként eredetileg úgy került szóba a dolog, hogy felvitték megmutatni a töklámpásukat, mert azt Halloween-re gondolás nélkül is készítettünk. Az őszhöz a magyar hagyományos kultúrában is hozzátartozik a halál, elmúlás gondolata mellett a feszültség oldására szolgáló bohóckodás, ijesztgetés, amin mindenki kacag - gyakran a halállal, halottakkal kapcsolatos témákban (pl. temetésparódia, töklámpáskészítés). A gyerekeken azt látom, hogy a természet változása, a körülöttünk látható elmúlás gyakran vet fel kérdéseket bennük, minden évben át kell beszélni ilyenkor a ki mikor fog meghalni, és te, mama, ugye még sokára jellegű kérdéseket. Ez nem is baj. De szerintem érdemes feleleveníteni a magunk számára a túlságos szorongást játékosan oldó szokásokat. Nálunk ijesztgetés nincsen, és körbe sem járunk a lámpásokkal, tehát talán nem is kéne Halloween-nak hívni... Lehet, hogy jövőre megváltoztatjuk a nevét...












Tegnap úgy alakult, hogy a szembe-gyerekek is átjöttek. Nagy buli volt! Szerencsére akadt plusz tök is, így ők is készíthettek lámpást (Tika természetesen vonat alakút), Rózsa sütött sütit, volt múmiaetetés - azaz valaki bekötött szemmel etette a társát joghurttal.

Rózsa az idén egy nagy sütőtököt választott, nagyon nehéz volt kikaparni a belsejét. Habverővel próbálták fellazítani, és a leghosszabb késünk sem ért le az aljára. Megoldották!

Gábor viszont egy aprócska, zöld tököt választott, aprólékosan kidolgozták, szerintem nagyon helyes lett! Még sapkát is kapott almából. Mindenki nagyon jól érezte magát...

Szent Mihály-napi vásár

Sok helyen van mindenféle iskolákban, óvodákban Szent Mihály- vagy más naphoz kapcsolódó vásár. Gyakran a gyerekek vagy szülők által készített dolgokat lehet megvenni, jó pénzért, amit aztán az osztály-csoport kap meg. Én sohasem szerettem ezeket a rendezvényeket. Kiskoromban azért, mert nem kaphattam annyi pénzt, hogy megvehessem a nekem tetsző dolgokat, most meg azért, mert nem adok, nem szeretnék adni a gyerekeknek annyi pénzt, hogy megvegyék a nekik tetsző dolgokat, meg az is zavar benne, hogy szerintem semmi jóra nem nevel így egy vásár: akinek sok pénzt adnak a szülei, sok mindent meg tud venni.
A mostani iskolánkban viszont egészen más volt a helyzet.

A gyerekek maguk készültek otthon a vásárra, örömmel készítgették a portékáikat, nálunk is hetekig dolgoztak vele. Már bőven az iskola kezdete előtt bementünk, kipakolták az árut, ízlésesen elhelyezték, sőt, összefogtak többen, hogy mindig legyen valaki az asztalnál, amíg a többiek körbejárnak vásárolgatni.
A vásárban játékpénzzel lehetett fizetni. Az is kapott, aki nem hozott portékát, de aki hozott, annak sokkal több ütötte a markát - és persze közben az eladott áruból is jött be pénz. Lehetett alkudni, taktikázni, hogy sokért vagy kevésért hirdeti meg inkább az ember, és nagyon jól volt kitalálva a pénz mennyisége, bőven, de nem túl bőven lehetett vásárolgatni belőle. Nem tudom, pontosan hány gyerek készült, de az egész udvar tele volt a jobbnál jobb kis dolgokkal, sütiket, játékokat is lehetett venni.
A vásárlók hozzáállása is nagyon tetszett: egy kislány tobozokat árult nagy lelkesedéssel, és láttam, ahogy egy "nagyfiú" válogatja a legszebbet, és megveszi. Egy toboz sem maradt a kislány nyakán, és mások is erről számoltak be: elkeltek a rajzok, a pomponok, a palánták, a festett kavicsok...minden.
Végül a tanárok diszkréten felvásárolták a megmaradt sütiket, az összegyűlt pénzt pedig beszedték, és így még abból sem lett verseny, hogy ki mennyit tudott összegyűjteni.
Nagyon vidám délelőtt volt. Köszönjük!

A klasszikus...

Nos, megtörtént. Ibolya belevágott Tika hajába, úgyhogy nagyjából megkopasztottuk a kis lurkót. Nagyon furán néz ki egyelőre.
Úgy történt, hogy Rózsa az autóban vágta le a nyárra gondosan megnövesztett és formára reszelt körmeit, és a kisollót az ülésében hagyta. Amíg a nagyokat bekísértem az iskolába, megtörtént a kopasztás. Csak este vettem észre a levágott fürtöket. Annyira nem értettem a helyzetet, hogy elsőre azt néztem, hol van a szemeteszsák, amit esetleg az autóban felejtettem.
Ibolyának kattan az esze, villan a szeme, és egy pillanat alatt véghez is viszi, amit eltervezett. Ritkán kérdez... Az a szerencse, hogy sokszor nagyon-nagyon jó, segítőkész, vidám ötletei akadnak.

Gábor gondolkodásába némi szürreális elem vegyült a minap (amúgy a WC-ről most az hallatszik: kaphatok egy színes lapot?), amikor éppen fürdeni készült:
Mama, mi lenne, ha én papírból lennék. Akkor hajtogatnék magamból egy pókot. Mit szólnál, ha egy óriási, fekete pók mászna ki a fürdőkádból?
(Na, ehhez mit szólna Kafka...)

 Rózsa viszont archaikus elemekkel tarkított meserészletet hozott:
Úgy volt a történet, hogy egy sárkány-lábnyom felkapta hőseinket, és visszarepítette a sárkányhoz. Itt "elszakadt a mesecérna", azaz a következő, azaz éppen Rózsa, folytatta a mesét.
A lábnyom azt mondta a sárkánynak: Ott vannak a teraszon.
A sárkány azt mondta: Köszönöm. Menj vissza az őrhelyedre! Nemsokára én is odamegyek és jutalomból megkenlek zsírral.
 
Sajnos most be kell gyűjtenem a bicikliző nagylányokat (itt van nálunk Rózsa egyik barátnője is, együtt mennek Regnumra). De remélem, hamarosan teszek fel képet Tikáról - ügyes voltam, máris itt van. Tika itt éppen egy seprűnyéllel hokizik. Az fentin meg látszik a két elválaszthatatlan, tündéri tesó.

Tudom, hogy erre most nem érek rá...

...mert ma éjjel még egy cikket kéne leadnom, de már nagyon elegem volt az előző bejegyzésemből :-).

Nagyon jó volt a nyaralásunk! Elindultunk egy nagyot pihenni, de aztán ide-oda mentünk, rengeteg mindent megnéztünk, városnézés, kirándulások, első közös tengerezés...

Jó volt a családos lelkigyakorlat, öröm volt megélni, hogy áldás vagyunk egymás számára.

Gábor az elmúlt héten háromszor sütött süteményt. Nyamm!

Ma volt Rózsa névnapja. Eszter is eljött, vidáman töltöttük a nap nagyrészét, különösen jó volt az esti mécsesfényes táncolás, csak túl sokáig tartott.

Ibolya bekerült abba a csoportba, ahova a leginkább szerettük volna, ráadásul szívecske lett a jele - erre vágyott kiscsoportos kora óta.

Nemsokára kezdődik az iskola, nem nagyon várjuk, de már alakul a helyzet.

Vigyázat, szélhámos!

Kedves Ismerőseink,

kicsit részletesebb leírom Nektek, hogy mi történt velünk szombaton, hátha valaki hasonló helyzetben nem jár ugyanígy, mert felismeri esetleg az illetőt.

A Batthyány téren odalépett hozzám egy bőbeszédű, szimpatikus, angol nyelven (és még legalább németül nagyon jól) beszélő fiatalember, és előadta, hogy ő grönlandi, Nuuk-ban tenne PhD-szigorlatot hétfőn, de itt ragadt Magyarországon, mert a becsekkolás előtt még megivott egy kávét, elbeszélgetett valakivel angolul, és rábízta a csomagját, amíg elment a mosdóba. (Itt kifejtette, hogy persze ez nekem fura lehet, mert itt bizalmatlanabbak az emberek, de mivel ők csak 50000-n vannak, naivabbak, megbíznak egymásban.) Az illető meglépett a csomaggal. Így ő próbált kapcsolatba lépni az izlandi konzulátussal, de nem voltak nyitva, elment a rendőrségre stb, majd a londoni izlandi konzulátuson keresztül sikerült repülőjegyeket szerezni, mellyel időben haza tud érni. Elővette okostelefonjai egyikét és megmutatta, hogy mikor és honnan indulnak a tervezett járatok. A gond az, hogy az utolsó járatra csak a business class-on van egy hely, ezért a különbözetet, 281 eurót meg kell fizetnie. Mivel ellopták a bankkártyáját, nincs pénze, csak kb. 20000 Ft-ja, ezért 220 eurót kér, oly módon, hogy édesapja átutalja annak, aki megadja a számlaszámát, azonnal küldi a banki bizonylatot e-mailen az illetőnek, és kéri, hogy adjuk át neki ezt az összeget. Ez így hihetőnek tűnt (bár Emil mondta, hogy egy ilyen bizonylatot hamisítani is lehet, de voltaképpen enélkül is odaadja a pénzt). Ez után felhívta édesapját, északinak tűnő nyelven beszélgetett vele valamennyit. Eljött velem Gödre, közben megérkezett a bizonylat 350 euróról, hogy mi is jól járjunk, és elmehessünk valahova a barátainkkal vacsorázni (erről lecsúsztatok ;) ). Megkapta a pénzt, visszajött, megadta a Skype azonosítóját, hogy majd felvegyük a kapcsolatot.

Sajnos kiderült, hogy a bizonylat nem valódi. Sem az illető megadott neve, sem az „apja” (Yngve és Peter Adresen) nem szerepel az Interneten. A csatolt kép a bizonylat tetejét ábrázolja, a bank valódi, de a bizonylat hamis.

A férfi fiatal, 30 körül lehet, rövid, barna hajú, bordós, svájci kereszttel díszített hátizsákot viselt, farmert és csíkos inget. A hátizsákjában volt egy fekete, Sandstone dzseki is.

Nagyon sokat beszél – gondolom, hogy ne lehessen kérdésekkel összezavarni, meg így nagyon hitelesnek is tűnt.

Ez eléggé elszomorító eset, mégis azt érezzük, hogy legközelebb is segítenénk egy rászorulónak – bár ezek után én utánakérdeznék a rendőrségen vagy legalább a hotelben, ahol állítólag megszállt.

Szóval csak okosan. Ha találkozik vele valaki, legalább készítsen egy fényképet :).

Nagyon sajnálom őt. Olyan fiatal. Imádkozom érte, hogy hamar megváltoztassa az életmódját. Hátha segít neki ebben az a másfél óra, amit beszélgettünk. Tényleg, leginkább őt sajnálom, bár persze ez a 70000 Ft is elég rosszul érint minket. Úgy érzem, mi helyesen jártunk el, még ha nem is voltunk elég bizalmatlanok. Emil szerint nem is lehet egész biztosan meggyőződni. 

Érdekes, hogy előtte csütörtökön az asszonykörön pont szóba került, hogy hogyan jó kéregetőknek segíteni. Én azt mondtam, hogy fontosnak tartom a segítséget, de nagyon zavar, ha többet adok, mint amennyit a lehetőségem enged, meg nem szeretem, ha becsapnak... Valaki megjegyezte, hogy lehet annak is örülni, hogy egyáltalán tudok adni, van rá lehetőségem - és higgyem el, hogy emiatt nem fogok nélkülözni, Isten pazarul "visszaadja". Hiszen Jézus is buzdít, hogy segítsünk. Más azt mondta, hogy nekem azzal kell elszámolnom, hogy adtam-e a rászorulónak, neki meg a saját életével. Ezzel nagyon egyetértek. Ugyanakkor azért okosnak is kell lenni, nem túl naivnak. Most úgy érzem, hogy nálam bizalmatlanabbnak. Majd legközelebb. Egyébként tényleg nagyon ügyes volt, csak 1-2 kisebb hiba jutott azóta az eszembe, amit elkövetett, és azt is csak azután, hogy már a kezében volt a pénz.

Még sok mindent gondolok.

Kaland. Vezetés. Tanulás.

Kísérletek minden mennyiségben

Továbbra is szeretem a békés, itthoni napokat, különösen, ha olyan jó ötleteket találnak ki a gyerekek, mint az elmúlt napokban. Nagy kísérletezés folyt itthon, különösen Gábor jeleskedett mindenféle megfigyelésben, próbálgatásban.
Van egy könyvünk, ami remek beruházásnak bizonyult: 100 tudományos kísérlet a címe, és valóban könnyen megvalósítható, vidám, látványos kísérletekkel van tele.
Az első talán egy gumikerekes hajó volt, de nem forgott valami jól, mert nem volt itthon postásgumi, csak egy árva befőttes. De azért pörgött egy kicsit, csak nem vitte előre a hajót. Ez volt a kezdet.

   Rakétalufikat is eregettünk spárgára húzott szívószálakkal egyik széktől a másikig.
Aztán csináltunk ecetes-vizes keveréket egy kis ételfestékkel, majd óvatosan, papírzsepibe bugyolálva beleeresztettünk egy kis mosószódát. Ez a nagy kedvenc, mert lassan a színes trutyi pezsegve kifolyik az üveg száján - nagyon vicces.
Másnapra Rózsa és Gábor egy egész kiállítást hoztak létre. Volt benne naplemente- és égimiticáió, azaz egy kis tejes víz befőttesüvegben, amelyet egy lámpával kellett átvilágítani. Az egyik oldalról égkéknek tűnik, a másikról pedig a lámpa fénye pirosas.
Volt lehetőség száraz nyelvvel ízeket érezni - nem könnyű...
Volt furcsa kulimász, amiről nem lehetett megállapítani, hogy milyen halmazállapotú, és még néhány jó kis kísérlet.

Gábor nagyon vágyott egy világító csápú bogárra, de ez az én képességeimet már felülmúlta. Olyan jó, hogy van az embernek férje, aki minden további nélkül össze tud rakni gyurmaragasztóból és egy elemből meg ebből-abból egy világítós bogarat. Gábor nagyon boldog volt vele. A gyurmaragasztót egyedül vették meg a gyerekek. Nagyon szeretnek vásárolni menni, különösen Rózsa. Ügyesek, körültekintőek, együtt mozognak - tényleg megbízhatok bennük ezen a téren is.

Dédpapa és Sári néni is meglátogatott minket, és mivel Dédpapa nagyon szereti a fizikát és a kísérleteket is természetesen, Gábor eldicsekedett neki a tapasztalataival. Nyomban kért egy üveget és egy kis szappant, óvatosan szappanhártyát tettek az üveg tetejére, és a kéz melegétől a hártya szépen felpúposodott. Nagy volt a lelkesedés. Még kipróbáltuk azt is, hogy egy üvegbe helyezett élesztő-cukor-víz-keverék által fejlesztett gáz mennyire tud felfújni egy lufit. Szerencsére Emil még az elején figyelmeztetett, hogy talán ne egy vázába tegyem ezt a maszatot, ezért egy üres orvosságosüveget használtam fel. Annyira jól sikerült a kísérlet, hogy az élesztő teljesen belemászott a lufiba... Végül volt nagy-nagy bumm!

Gábor most már egyedül dolgozgat, mert Rózsa éppen táborban van. Csinált kejfeljancsi-szerű pterodaktiluszt, madzagon mászó pókocskát, összehajtogatott virágot papírból, aminek a közepén egy kis bogár ült, és ha vízbe tesszük, szépen kinyílik. (Ezt a kísérletet egyébként én egy ötletes tavaszi imából ismertem - egy hálaadást kellett felírni a virág közepére, ráhajtogatni a szirmokat, vízre helyezni, és a halk énekszó közben szépen kinyílnak a virágok. Nekünk Zombory Ági mutatta. Sikerült megtalálnom az Interneten is a kísérletet, itt van: http://www.abc.net.au/science/surfingscientist/magic.flower.htm . Egyébként sok más szuper kísérlet is van ezen az oldalon, lehet, hogy holnap megmutatom Gábornak :-)
Most éppen szódakristályok épülésére várunk.



Ibolya meg egyszerűen gyönyörű.
És vannak napraforgóink meg katángkóróink. 

Fairy Garden

I love the peaceful summer days. Our two daughters and two sons joyfully created together a small but sweet fairy garden. It was an old dream of mine, since I have seen an inspiration on Magic Onion blog years ago.  The children had great ideas: there is a small house, painted stones, a small lake, playground, praying place, recreation area, so everything needed.
Mysterious: next day small footsteps were seen in the heart-shape sandbox - maybe a fairy visited the garden? (It really wasn't me...)

1. Így kezdődött: kavicsfestegetés, kopott madáretető. - Start: children are painting stones and an old birdhouse is there as well.

 2. Így végződött: büszke alkotók és a kész kertecske - The End: Proud kids and the fairy garden

3. Felülnézet. Bejárat, házikó, jobbra játszótér, balra levendula, alatta-mögötte asztal székekkel. Középen tavacska, az út a kereszthez vezet, az ezen nem látszik éppen.

 4. Bejárat. Gyertek tündérek!

 5. Üldögélő hely

 6. Játszótér: hinta, homokozó, gyöngyhajigáló játék

 7. Tavacska, imádkozó hely