Holdvilágos éjszakán miről álmodik

Nos, én nem sok mindenről, mert a teliholdas éjszakák jelentős részét általában nem alvással töltöm. Ezen az éjen különösen is nem aludtam, mert pont aznap volt életem első fogorvosi beavatkozása (egyből gyökérkezeléssel indítottam), így nagyon fájt az egész állkapcsom. Matyi persze ébredt a maga megszokott rendjében, Emil éppen nem volt itthon, pedig a többiek éjszakai mocorgására Ő szokott kelni (kicsit jó dolgom van!). Így érzékenyebben füleltem a szomszéd szobára, és meg is hallottam, hogy valaki hosszan hánykolódik az ágyban. Átlopakodtam, és tényleg, Gábor forgolódott. Összebújtunk kicsit, aztán hallom Rózsa suttogását: - Ibolya! Ibolya!
- Rózsa, maradj csendben, nyugi, itt vagyok - suttogtam vissza, és a nagylány újra békésen szuszogott. Kibújtam az alvó Gábor mellől, hogy egy másik matracon kényelmesebben elhelyezkedjek. Nemsokára újra hallom Rózsát: - Gábor! Gábor!
- Rózsám, hagyd a testvéreidet aludni, ha gond van, nekem szól, bekapcsolom az éjszakai fényt is! - mondtam nagy naivan, és próbáltam aludni. Egy kicsit.
De ekkor Matyi közbenyivákolt, gyorsan visszamentem a másik szobába. Jó idő elteltével ismét mocorgást hallottam a szomszédból, de nehezen szántam rá magam, hogy átmenjek. Végül csak elhatároztam magam, elképzeltem a mamára vágyó drága kis gyermekeimet... átmentem, és észrevettem, hogy Tika nincs az ágyban, viszont az alsó szintől zaj hallatszik. Azt hittem, hogy csak eltévesztette az irányt, és lent keres engem, ezért gyorsan leszaladtam.
Ibolyával együtt voltak a fürdőszobában. Gyorsan föltessékeltem őket, és leoltottam a lámpát a konyhában (nocsak, égve hagytam?). A konyhában a két nagyocska álldogált, éppen kalácsot akartak sütni a névnapomra. Hajnali fél ötkor!!! Kiszámolták, hogy így készül el kb. negyed 7-re a friss kalács. Nagyon meghatódva és nagyon szőrös szívvel ágyba küldtem a társaságot, és magam is odafeküdtem, mert az alvási készség elég kicsi volt. Felajánlottam némi pénzt, hogy elmehessenek majd a pékhez kalácsért. Így is lett. Rózsa és Tika finom kalácsot és sonkát hoztak, Gábor és Ibolya terítettek. Este Emil is hazaért, hozott nekem mézeket, és megkaptam egy könyvet is, amire már vágytam - majd egyszer talán mesélek róla.
Olyan névnap volt, amilyenről nem is álmodtam.

Domokos Péter - Tanár Úr

Közeledik a doktori védésem napja, és gyakran jut eszembe most Tanár Úr, aki annyira várta, hogy elkészüljek végre, és aki testi valójában nem lehet ott.
2014. májusában hunyt el, éppen Matyit vártam, amikor teljesen váratlanul megtudtam a hírt. Azóta készültem rá, hogy megragadjam azokat a jó emlékeket, amelyeket őrzök vele kapcsolatban.
Köszönöm.

Hogy milyen szeretettel tartotta a kicsi Rózsát a karjában, s közben Bereczki Gáborral beszélgetett egy tanszéki ünnepi esten. Ott volt még Kányádi Sándor és Vászolyi Erik is - az ember már attól boldog volt, hogy hallgathatta őket.

Hogy felajánlotta egy Gábor napon, hogy megissza helyettem a "kissé" nagyvonalúan mért barackpálinkát. Nem mertem elfogadni, és hát... épphogycsak észrevettem magam, hogy túl sokat beszélek. Nem tudom, kíváncsi vagyok-e, hogy kívülről mi látszott :).

Hogy Tőle tanultam, hogy egy-egy hely vagy élmény megőrzését mennyire segíti, ha eszünk ott valami különlegeset. És hogy mindent kóstoljunk meg, éljünk át. Eszembe jut a hajóút az Obon, és a fantasztikus sült hal, amit ott ettünk, egy kettesben elköltött ebéd az Írószövetségben, ahol tárkonyos ragulevest kaptam, mert az ott egészen különlegesen finom, valamint egy gyanús rózsaszín leves Siófokon, amiről kiderült, hogy hideg paprikaleves, és fenséges. Jaj, és persze a sült máj és társai, amelyeket otthon készített nekünk.
Nekünk, a tanítványoknak, akiket időről időre meghívott magukhoz az Iglói utcába, és Marikával együtt válogatott finomságokkal, bensőséges hangulattal, nagyon jó beszélgetésekkel vártak. Mi pedig ott ültünk, és volt, hogy csak az utolsó busz miatt indultunk haza.

Hogy külön nekem tartott órákat az oroszországi finnugrisztika történetéről. Készült, vázlatot hozott minden egyes alkalomra egy szem hallgatónak. Csodálatos könyvtárából mindig elővette az éppen akkor tárgyalt kincseket, meg lehetett nézni a latin betűs írással kiadott udmurt és komi könyveket, amelyek Magyarországon maradtak meg, mert később, a szovjet időkben bezúzták őket, és cirill betűs írásra fogták e népeket is. Mesélt Gerdről, Asalcsi Okiról, és még sok nagy emberről. Amint lehetett, bevont engem a munkába is, feladatokat adott, kézen fogva vezetett a tudományos életbe.
Hogy nekem adta könyvtárának azokat a darabjait, amelyeknek leginkább hasznát tudom venni.

Hogy magával vitt a Finnugor Írókongresszusra, amelynek most már titkára vagyok. Nagy felelősség ez, hiszen annyira számítanak a legnagyobb finnugor népre, a magyarra. Jó volt látni Tanár Urat, hogy mindenkit ismer, részt vesz a komoly és a bulizós-kötetlen részén is a rendezvényeknek. Jó volt táncolni Vele, életemben egyszer, Hanti Manszijszkban. Erős partner volt, nagyon határozottan vezetett. És ez így is volt jól.

Sajnálom, hogy nem fordítottam Rá annyi időt, amennyinek igazán örült volna. Sajnálom, hogy annyira sok ember van, aki több időnek örülne tőlem, és nem tudom megadni. Remélem, ezt már Ő is el tudja engedni, így az időtlenségből visszanézve.
És előre is köszönöm, hogy ott lesz a védésemen pénteken,

Végre gyógyulóban

Az elmúlt négy hétben mindig volt itthon legalább egy beteg gyerek. Nagyon elfáradtam. Különösen, hogy az éjszakák is szaggatottra sikerültek, hiszen Matyi is rosszul érezte magát. Egy magas lázas, aftás betegséget kaptunk el, mindenkinek tele volt aftával a szája, de szegény Tikáé valami döbbenetesen csúnya volt. Mostanra aztán mindenki meggyógyult, mert egyik jótündér-barátnőmtől kaptam Lavylt, ami pár nap alatt helyrehozta azt, amivel Tika tíz napig kínlódott, (pedig Rózsának még magasabb volt a láza). Nehéz volt, hogy amikor már négyen voltak itthon betegen (gratulálhatunk Ibolyának, az egyedüli iskolába járónak), és mindannyian csak éppen valami kicsit szerettek volna tőlem, szopizni, ölelgetést, meseolvasást és valami pépes ételt - de még az ilyen szerény kívánságokat is szinte képtelenség teljesíteni, ha egyszerre négyen kérnek... nem lennék ápolónő.

Mostanra viszont végre meggyógyultak. Nagy fejlemény, hogy Rózsának, Gábornak és Ibolyának sikerült kialakítani egy-egy pici saját zugot.

Az őszi szünetben szerettünk volna elutazni egy-két éjszakára, de a betegség miatt nem mertem szállást foglalni, így pedig már csak nagyon drága lehetőségek maradtak. Kicsit elkeseredtünk, és beleegyeztem abba, hogy nézzünk meg ma egy rajzfilmet. Nem volt jó ötlet, nagyon sokáig tartott, mire az internetes problémákon felülkerekedtünk, és megnéztük. Közben kint ragyogott a nap, minden hívogatott a természetbe... Utána végre elmentünk játszótérre, meg bevásároltunk az előrehozott halloween-i bulihoz, amit este meg is tartottunk, mert aznap este húgocskám búcsúbulija és unokahúgunk keresztelője lesz. Jó hangulatú néhány óra volt, sokat táncoltunk, de Tika táncos lábának ez sem volt elég.
Matyi életében először vett részt ilyesmin, nagyon élvezte, még félálomban, fektetéskor is ritmusra emelgette a kezét. Tika döbbenetes volt, egyedül elkészítette a töklámpást ötéves létére! Semmilyen segítséget nem kért hozzá. Mindenkinek a lámpása nagyon illik az egyéniségéhez, mint ahogyan a jelmezek is.Nagy öröm nekem mindig, hogy képesek együtt játszani, táncolni, örömködni és jól érezni magukat.

Gábor nindzsa harcosnak öltözött, Ibolya kisördög, amihez a szép ruhákat egy godi használtjáték-boltban találta. Rózsa csinos kis boszorkány, Matyika sárkány volt. Tika pedig hangyának öltözött. Rózsa készítette el a hangyajelmezt, egész este vidáman ugrabugrált benne. Ide teszek egy képet is. A töklámpások is szépen sikerültek. Alig várjuk már a Szent Luca napi világítós ünnepünket! Csupa mécsessel, lámpással. Az is nagyon szép lesz.
Szeretnék mindenféle téli díszeket tenni a lakásba, a szépséges fatörzsinkre. Emil vezetésével kicsit átrendeztük a nappalit. Olyan szép lett!

Tika levele - engedéllyel közölve :-)

Kedves Keresztmama és Keresztpapa!

Nagyon jó volt a nyaralás. Sokat tudtam fürödni a tengerben, és a mamáék láttak egy rákot is bemászni a kövek közé. Ibolyával játszottunk sárdobálóst. Ettünk horvát kenyeret horvát mogyorókrémmel, és az is finom volt.

Láttunk egy dinóparkot, amiben több dinó nem volt, mert egy nagy vihar elpusztította őket. Csak két csontváz maradt, az egyik ledőlve, és egy hosszúnyakú megmaradt.

Voltunk vadvízi evezésen, és a gumicsónak végében ült egy horvát bácsi, és ha azt mondta, hogy jobb, akkor csak jobb oldalon kellett evezni, és akkor elkanyarodott a hajó. Mentünk, mentünk, és volt egy nagyon gyorsan lefolyó rész, és ott a horvát bácsi mondta, hogy előre, előre és aztán, hogy bomba. Akkor a mamáék levetődtek, de én nem, mert én jó helyen ültem.

És elmentünk kirándulni, és ott volt olyan ezerlábú, ami össze tudott gömbölyödni, nem gombócba, hanem tekercsbe vagyis csigába. És egy teknősről azt hittük, hogy mérges, pedig éhes volt. Én megetettem horvát szőlővel, ami majdnem mazsola volt. Láttunk nagyon érdekes fajta pincebogarat, ami össze tudott gömbölyödni, és volt páncélja, és csíkos volt, sárga és barna.

És még voltunk templomban, ami Szent Péterről volt elnevezve, és még a szobra is Szent Péter volt (tudod, ő az én védőszentem). És addig ehettem csokit, ihattam tejet.

Szeretettel:

Tika

Gábor versel - Varró Dániel után szabadon

Zsuzsi és Matyi voltak nálunk és tanítottak egy remek gyermekdalt Varró Dánieltől :-) . Nagy sláger lett, Gábort meg is ihlette.

Szép állat a kerceréce,
Csak egy kicsit heverészne
Majd elunja talán télre
Szép állat a kerceréce

Szép állat a teknősbéka
Hasát soha meg se mossa
Hátán talán néha-néha
Szép állat a teknősbéka.

Szép állat a cuki cápa
Hasa kicsi, de a szája...!
Nagy a szája, nagy a foga
Szép állat a cuki cápa

Szép állat a dalos cinke
egész nap csak fütyörészne
csak a csőre kicsit kancsal,
Szép állat a dalos cinke.

No, hazaért Rózsa is, ezért egy gyöngyszem ráadásnak:

Szép állat a giliszta,
nem kell neki puliszka.
Piszmeg-pöszmög, kit izgat,
Szép állat a giliszta.

Katica tanya - a legjobb élményprogram!

Nem tudom, láttátok-e az engem nem túl megragadó óriásplakátot a lila zsiráffal, ami nincs, és az élményekkel, amiket ígérnek a patcai Katica tanyán. Nos, hihetetlenül jó hely! Mindenkinek, kicsinek és nagynak teljes szívvel, feltétel nélkül ajánlom! (Egyébként a honlapjuk is szuper!)



Kedves sógornőm jobbnál jobb ötletekkel, ajándékokkal és felfedezésekkel tud előállni, a Katica tanyáról is Tőle hallottunk először. Azonnal megragadott az elmesélése alapján is nagyon izgalmasnak tűnő hely, de csak kb. fél évvel később jutottunk el. Eredetileg több napos sátorozást terveztem, de mindenféle közbejött események, betegségek
miatt végül úgy döntöttünk, hogy hajnalban lemegyünk, éjjel hazajövünk, a napot pedig ott tudjuk tölteni Patcán. Ez nem túl gazdaságos, és elég fárasztó is, de mivel egész nyáron tervezgettük, csak útnak indultunk.
Tényleg jó messze van, egészen kicsi utakon is mentünk a végén, gyönyörű horgásztavak mellett suhantunk el, és egy dimbes-dombos völgybe jutottunk, ahol végül megállhattunk.
A Katica tanya annyi felfedeznivalót tartogat, hogy a tíz és fél óra, mit ott töltöttünk, határozottan kevés volt hozzá!
De először az ideológiáról. A Katica tanya elkötelezett híve az ökogazdálkodásnak, így a játékok nagyrésze nem fogyaszt energiát, és természetes anyagból készül. A felhasznált áram túlnyomó részét saját szélenergiából és napenergiából fedezik, Lelkes szelektív gyűjtögetők akár a belépti díjat is fizethetik PET palackkal, papírral.

Az élménypart egyik része egy kis tó partján van, ugrálódombok, hatalmas labirintus, tutajok, pontonhíd, kis sziget a tó közepén, babaházikók pici csúszdákkal - azt sem tudtuk, mit próbáljunk ki először. A kiírások, használati utasítások nagyon lelkiismeretesek, és ráadásul kedves, pozitív, humoros hangnemben vannak megfogalmazva. A parti játék után mentünk a csúszdaparkba, ami a nagyokat a legjobban érdekelte. Háromféle nagy csúszda volt, egy hullámos, Szivárvány-csúszda, ahol egyszerre négy ember csúszhatott. A másik egy gyorsabb, kék csúszda, az alján labdatengerrel, a harmadik pedig az igazi sztár, egy "szabadeséses" piros csúszda, aminek a tetején tényleg zuhan egy kicsit az ember, de aztán olyan lágyan érkezik a csúszdára, hogy egy gyors röppenéssel lesiklik az aljára. Ennek két magassága van, és megdöbbentő módon a végén már Tika is le mert rajta csúszni. Ötévesen szülői engedéllyel már próbálkozhattak rajta, egy darabig lógatni kellett, hogy ne legyen olyan nagy az ugrás, de aztán már egyedül is sikerül. Ehhez tartozik egy mászós játszópálya, rengeteg titkos sarokkal, váratlan felfedezésekkel, hintákkal, mászókákkal - ezen én csak átszaladtam, mert Matyika után mászkálni csöveken, köteleken és mászókákon át... nem volt egyszerű. Egyébként itt volt egy kis problémánk: csak zokniban érdemes csúszdázni, nem csak a higiénia miatt, hanem azért is, hogy ne nyúzza le a gyerekek lábát a műanyag. Nálunk csak három pár zokni volt az öt gyerekre és rám. Óriási szerencsére - köszönöm, Uram, hogy ilyen rendetlen vagyok... - volt a feneketlen, mindent rejtő táskámban még két pár zokni, így csak egyet kellett cserélgetni alkalomadtán.

Tika a szabadeséses csúszdán

A domb tetején felépítettek egy lovagvárat eredeti tervek alapján, ahol különböző kínzóeszközöket lehet kipróbálni, ki lehet kukucskálni a toronyból, és különböző tánlák is vannak a várbeli és vár környéki életről.
A dombról lefelé sétálva egyik oldalon homokozók vannak markolókkal, majd egy ismeretterjesztő pajtába érünk, ahol a környezetvédelemről, energiamegóvásról lehet olvasgatni óriássakkozás vagy puzzle-rakás közben. Mellette kimustrált munkagépeket próbálgathatnak a kis munkások. Szemben vannak az állatok, akiket meg is lehet simogatni, be lehet hozzájuk menni. Malacok, galambok, nyulak, borjak, tengerimalacok, kecskék, ilyesmik várják a simogatókat. Mellette egy nagy fajátszótér van, gokartpálya lábbal hajtós járgányoknak, és a szalmával borított Hancúr-pajta.

Hordóvonat

Azt hiszem, ez még leírva is hosszú - hát még mindent végigjátszani!
És akkor még nem is említettem a látványfejést, a hordóvonatot, és még egy csomó mindent.
Mindenki, még Matyika is nagyon jól érezte magát, és bár a hazafelé út is nagyon hosszú volt, alig várjuk, hogy újra eljussunk oda! Ráadás ajándéknak még almát is kaptunk az útra.
Köszönjük! Nagyon jó volt!

Szent László lovagjai és más

Tízévente felmerül a kérdés a Regnum különböző berkeiben, hogy legyen-e nagytábor az idén. Mivel most az Újpesti Regnum tagjai vagyunk, mi is hivatalosak lettünk a közösség idén megrendezett harmadik nagytáborára. Az az igazság, hogy én egyáltalán nem szerettem a nagytáborokat, és ha lehetett igyekeztem elsinkófálni. Úgy ismerem magam, mint aki nehezen találja fel magát ismeretlen emberek között, zavar a tömeg, és az is, hogy a gyerekek altáborokban lesznek, de azért időnként találkozunk velük - az ilyen átmeneti jellegű helyzetek nekem nehezen kezelhetők. Így aztán nem nagy belső lelkesedéssel lelkesítettem a gyerekeinket. Aztán megtalált a megoldás: megkértek csoportvezetőnek a lelkinapra és alispánnak a felnőttek, a Főnemesek altáborába. Ez így már mindjárt más volt, nagyon szeretem, amikor van feladatom.

Utólag visszanézve azt mondhatom, hogy megvolt életem első jó élménye a nagytáborokkal kapcsolatban. Nagyon jó volt Veletek!!!

Jókat beszélgettem, ismerősökkel és korábban ismeretlenekkel, jó volt találkozni néhány régen látott emberrel is. Jó volt látni a sok mosolyt, együtt izzadni a napon, sátorban aludni (ez csak azért volt jó, mert Emil vett nekem egy nagyon kényelmes matracot - mikor megyünk újra sátorozni?), kürtszóra ébredni, kazulát hordani. Jó volt szólni a csoportom tagjainak, hogy éppen milyen program várható, mert így azonnal kialakult egy kapcsolódás velük. Meghatározó volt számomra, hogy végig folyamatos szentségimádás volt, ami elsőre talán meredeknek tűnik, de mindig volt valaki, aki elvállalt egy-egy órát. Nagyon jó élmény volt az első éjszaka, amikor fél órát egyedül, a csillagok alatt, a sötétben (vagyis a holdfényben) időztünk az Úrral.

A programok is építőek voltak, a lelkinap már csak ilyen, de jó volt a vetélkedő, a drámajátékos két óra, a mindennapos szentmise, sőt még a tűző napon való kirándulás is. Tikával végig a növényeket nézegettük, hogy melyik hogy oldja meg, hogy a magjai eljussanak messzi helyekre. Sőt, láttam egy kis forgószelet is az egyik tarlón. Még sosem láttam ilyet. Igazi tölcsére volt, ott forgott a mezőn, kapta fel a töreket. Külön örültem neki, mert épp a tábor előtt sikerült leadnom egy hiedelemmonda kötetet, amiben számos történet van a forgószelekben utazó különböző lényekről. Hát, most láttam egyet.

Igazából kikapcsolódásnak is jó volt a tábor: semmi házimunka, még főzni sem kellett... Azért sok ez nekem néha.

A gyerekek is nagyjából jól érezték magukat, bár az esték nehezek voltak a kisebbeknek. Tika velünk aludt, de Ibolya és Gábor időnként visszaszivárogtak hozzánk. Most utólag viszont már csak a jó élményeket emlegetik. Tikát egyébként alig láttuk, nagyon jól feltalálta magát, sokat játszott az új barátaival.

Köszönjük a szervezőknek!

A más viszont elég nehéz most: drága Papácskánknál agydaganatot találtak, most törik a fejüket az orvosok, hogy milyen terápiát alkalmazzanak, mert elég rossz helyen van, és a mérete is aggasztó. Kérem, hogy imádkozzatok érte-értünk. 

Nehéz az is, hogy nem tudjuk, hogy mire lehet számítani. 

Rózsa bölcs mondását igyekszem az eszemben tartani, egyúttal a poszt elejére is utalva: 

Virág: - Nem szeretem az átmeneti helyzeteket.

Rózsa: - Mama, van egy rossz hírem. Az egész életünk egy átmeneti helyzet a mennyország előtt.