Állatok históriája 1

 Régebben meséltem már, hogy a macskánk pár éve hazahozott egy kiscsibét, aki aztán gyönyörű törpekakassá nőtte ki magát. Kapott maga mellé két feleséget, és beszereztünk néhány futókacsát is, hogy a csigainváziónak is elejét vegyük.

Jó volt hallgatni a hápogást-kotkodácsolást az udvarban, örömmel figyeltük a kerti életet. A kislányok különösen szerették a tyúkokat és a kakast, cipelgették, simogatták őket, ők pedig megadóan tűrték mindezt. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy nagy lelkesedésemben a teraszra telepítettem az ólakat, ami léggyel, büdössel és összekakált terasszal járt, ezért szerettem volna változtatni ezen. A tyúkok azonnal megértették az új rendszert, de a kacsák ettől kezdve nem voltak hajlandóak bemenni az új ólba. Hiába kergettem őket, egyre esélytelenebb voltam, mert megtanulták a legjobb búvóhelyeket, ahova nem tudok utánuk menni, és pár nap elteltével már abban a pillanatban beszaladtak a bozótba, amikor megláttak este. Végül győztek - kint aludtak. 

A kacsatojó tojásokat rakott a tavasszal, nagyon megható volt látni, ahogy ott ült a fészken az idei hideg, mínuszos tavaszban. A két gácsér őrizte, folyamatosan mellette voltak. Végül ki is kelt hét kiskacsa, nagy volt az öröm, a büszkeség. Meglepett, hogy az első nap elegendő volt a kicsiknek (és a mamának is) az a kis piros váladék, ami a tojások belsejében maradt, és így a tojáshéjakat is teljesen kiürítették, majd kidobták a fészekből. Jött aztán egy süni, hogy ő meg a kiskacsákból lakmározzon, de hősiesen a hátára ugrott a mama, és sikerült (kis segítséggel) elkergetnie.

A kiskacsák nőttek-növekedtek, lassan már háromhónapos gazdikereső korba léptek. Annyira biztonságosnak tűnt, hogy mind a teraszon alszanak, hogy már a tyúkokat sem zártam be, pedig ők minden este bementek rendesen az ólba. Aztán egy reggel túlzott csendre ébredtünk... Kiderült, hogy éjjel arra járt egy róka, és a kacsamama kivételével mindenkit elpusztított, ill. elvitt. Összesen öt baromfit cipelt el tőlünk, és ötöt hagyott holtan a kertben. Sokkoló látvány volt... Ráadásul nagyon hibásnak éreztem magam, mert a tyúkok és a kakas (a szívem csücske) simán megúszhatták volna, ha rájuk csukom azt az ajtót este... A kacsamama teljesen sokkos állapontban úszkált, nem igazán reagált, enni sem evett, és ő is sebesült volt. Nem voltam benne biztos, hogy életben marad. Emil ásott egy nagy sírt, egész nap tollakat szedegettem, tényleg szívszakasztó volt. Alma hiányolta a kakast, ezért felhívtam azt a hölgyet, akitől őt hozta a macska, hátha van kiscsibéje. Sajnos nála is járt a róka (ez után már körbetelefonáltam az általam ismert állattartókat az utcában, mindenhol járt, összesen 21 állatot ölt meg), és egyetlen kiskacsája maradt, aki már egy napja nem evett addigra, csak sírt. Áthoztuk hamar, és a mi kacsamamánk teljesen elfogadta, pedig legalább másfél hónappal kisebb volt, mint az övéi voltak. 

Mókás volt, hogy mivel ezt a kiskacsát kotlós nevelte mostanáig, úszni egyáltalán nem akart, csak rémülten szaladgált a medence mellett, amíg a pótanyja fürdött. Úgy csipogott, mint egy csibe, és ide-oda rohangált a kertben hangyákat, legyeket szedegetve. A kacsamama alig győzött rohangálni utána, de új életre kapott, mindketten enni kezdtek. Nagyon szükségük volt egymásra. Ráadásul a kiskacsa ügyesen bemegy az ólba minden este, és így a mama is biztonságos helyen tölti az éjszakát. 

Viccelődős este

 Árnika: Mondok egy viccet, kilóg a flicced!

Matyi: Haha, és mi az a flicc?

Árnika: A flicc az a fül... Legalábbis azt hiszem. Kilóg a füled!

Matyi: Én is mondok egy viccet! A tűz megfagyasztja a vizet!

Nagy nevetés

Ember tervez...

 Elindultunk megnézni a Teve-sziklát. Ez nekem már eleve nagy nekirugaszkodás, mert kétszer próbáltam meg a regnumi gyerekcsapatommal megtalálni kirándulás keretében, és nem jártam sikerrel. Ezt egyébként már akkor sem értettem, hogy hogy lehet, mert eléggé egyértelműnek tűnik a helyszín. Nemrég a Csirkékkel arra jártunk, és igyekeztem megjegyezni a helyet. Ismét teljesen könnyen megtalálhatónak tűnt, ezért a mai délutánon ezt tűztem ki célpontul, mert a múltkor annyira élvezték a Sárkány-sziklát.

Hát, nem úgy alakult. A GPS egy honvédségi útra vezetett, ahol éppen lőgyakorlatot tartottak, így nem tudtunk eljutni a parkolóig, ahonnan csak pár lépés lett volna a szikla, hanem a hegy másik oldalán rekedtünk. Egyébként nagyon szép út volt, és észre is vettem odafelé egy helyet, ahol valamilyen barlangot lehetett megközelíteni, gondoltam, hogy majd valamikor azt is megnézzük. Hamarabb eljött a pillanat, mint gondoltam.

A Mackó-barlang felé indultunk, hosszabb földúton sétáltunk fel a tűző napsütésben, úgy éreztem, hogy ez a kirándulás nagyon elromlott. Aztán beértünk az erdőbe, és gyönyörű volt! Találtunk egy murvabányát, ott mászkáltak, csúszkáltak a gyerekek, nagyon élvezték. Majd elindultunk a barlang felé, de bal helyett jobbra indultam, így végül majdnem mégis eljutottunk a Teve-sziklához  egy másik kiránduló szerint... Gyönyörű gyíkokat láttunk, egy őzet is megpillantottam, sajnos azt a gyerekek nem látták. Pillangók, virágok... nagyon szép volt.

Végül visszafordultunk, egy nagy hársfa alatt eszegettünk, még egy kicsit szaladgáltunk a bányában, és szépen hazaértünk. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, kérték, hogy máskor is ide jöjjünk. Meglepődtem, de magunkhoz képest egészen sokat sétáltunk, kb hat kilométert. Árnika is végig szépen szedte a lábait! Szép délután volt.

Sárkány-szikla Szent György nap

Ma mai szépséges napon arra gondoltam, hogy valamilyen sárkányos kirándulás lenne jó Szent György napja örömére. Nagy meglepetésemre nem is messze Kisterenyétől, ahonnan a családunk anyai ága származik, és ahol sok időt töltöttünk gyerekkoromban, van egy Sárkány-szikla, sőt, a döbbentesen szép Morgó-kő is. A mesénk szerint a Morgó-kő volt egykor a sárkány fészke. Nagyon rövid és könnyű séta, legfeljebb két kilométer, szépséges erdő, viszonylag kevés kirándulóval találkoztunk még így is, hogy hétvégén voltunk.

Rendhagyó karácsony

Idén nem tudtunk elmenni senkihez karácsonyozni, mert még éppen kifelé lábaltunk a koronavírusból. Emil ötlete volt, hogy karácsonyi ajándék gyanánt készítsünk egy betlehemest, hogy mégis találkozzunk egy kicsit. Szeretettel osztjuk meg:

Asszonyok körtánca

 Az új tudáson kívül lenyűgöz engem ebben a kihívásban az a hatalmas, nemzetek közötti női kör, ami létrejött a Facebook csoportban. Számtalan népből érkeztek a legkülönfélébb nők, akiket az köt össze, hogy fontosnak érzik a gyermekágyas időszak felemelését és méltóságának visszaadását.

Sokan megosztják a tapasztalataikat, történetüket, néhány fényképet, és egészen csodálatos látni, hogy a világ minden sarkán ugyanolyan gyönyörűen szép és ragyogó, szerető, vidám és szomorú, önbizalommal teli és önmagukat nehezen értékelő, a nők érdekében cselekedni vágyó asszonyok élnek, akik bizalommal fordulnak egymás felé. Igazi nővérség alakul ki erre a néhány napra. 

Nagyon jó élmény volt a nyitóbuli, amikor marokkói táncot tanítottak nekünk, és igazi online közös táncolás, együtt nevetés kezdődött, örömteli együtt mozgással.

Rengeteget tanulhatunk egymástól, egymás megosztásaiból.

Engem például nagyon megérintett, hogy az egyik hölgy gyermekágyi depresszióját (többek között) azzal kezelték, hogy a Koránból olyan verseket kellett nap mint nap olvasnia, amelyek arról szólnak, hogy Isten milyen nagyra becsüli a nőket, és milyen értékesnek tartja őt is, személy szerint. 

Köszönöm ezt a női közösséget, és köszönöm a szervezést is, Layla B.

Gyermekágy - a királynő hat hete

 

Ken Tackett - Women Health Today

Elkezdtem egy négynapos kihívást a Facebookon, amit Layla B. gyermekágyas tanácsadó és kísérő hirdetett meg. Layla a marokkói gyermekágyas hagyományok és rítusok gyűjtője és továbbéltetője, az a célja, hogy a gyermekágyas időszak és különösen a gyermekágyas újonnan szült édesanya világszerte visszanyerje az őt megillető kitüntetett helyet. A kihívás folyamán volt egy bevezető buli, minden nap kaptunk egy kis videót, amelyben tanított minket, majd egy kis reflexiót írtunk házi feladat gyanánt, és volt egy egyórás hangos bejelentkezése, amikor kérdésekre válaszolt - előre feltett és aktuális kérdésekre egyaránt. A másik csodája a kihívásnak a kialakult csoport, amelyben kb. hatezer nő van benne, akik mind szeretnének többet tudni a gyermekágyas anya gondozásáról.

Világszerte ismert volt egészen a legutóbbi időkig, hogy a frissen szült anyának pihennie kell, hogy testileg és lelkileg megerősödjön. A szülés igen kimerítő testileg, és a terhesség is nagyon megváltoztatja a testet, ami idővel visszalakul, de azt az időt rá kell szánni, ki kell várni. A lélek is átformálódik: apránként felfogja az ember, hogy megérkezett egy új, rábízott élet, hogy anya lett, újra anya lett. Fel kell dolgozni a fájdalmakat is, a vajúdás és a szülés emlékét, majd az utófájásokat, a szoptatás első napjait. A kutatások szerint a kisgyermekes anyának az agya is megváltozik, a gondoskodó területek kerülnek előtérbe, míg a logikus gondolkodás, verbalitás háttérbe szorul. Nagyon fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk, számítsunk rá, mert ha az anya túl gyorsan akar továbblépni, annak testileg és lelkileg fájdalmas következményei lehetnek.

Marokkóban az első hat héten végig ellátják az anyukát, akinek egyetlen dolga, hogy a babájával és önmagával foglalkozzon, és beleengedje magát a gondoskodásba, a szertartásokba. Nem kell főznie, az idősebb gyermekek gondját nem ő viseli, a háztartás sem az ő vállán nyugszik. A család idősebb nőtagjai, édesany
a, anyósa vagy nagynénjei gondoskodnak mindezekről. Tápláló ételeket készítenek számára, leveseket, kásákat, amelyek jó melegek, meleg fűszereket tartalmaznak és tápanyagban gazdagok. Kap gyógynövényes teákat mézzel, ami csökkenti a fájdalmat és segíti a tejelválasztást. A marokkói hagyomány szerint az újonnan szült asszony (nefsa) szentnek, áldottnak számít, aki családja számára is áldást hoz. Új ruhát ölt magára, és maga is áldást kap, tárgyait is áldottnak tekintik. Az egész közeget Isten jelenléte és különleges ajándéka hatja át, és aki beléphet ebbe a közegbe, maga is áldásban részesül. 

Az új anya számára szertartásokat is tartanak, hogy segítsék az átlépést az új életszakaszba és a regenerációt. Marokkóban még él a csontok bezárásának szertartása, amelynek során a nemrég szült anyát rituálisan megfürdetik, megmasszírozzák, majd kendőkkel szorosan bebugyolálják. 

Magyar hagyományban az új anyát boldogasszony ágyasnak, fekvőasszonynak nevezik (a betegasszony szó is rá vonatkozik). A bábák és a rokonok, barátnők nálunk is ellátták a gyermekágyast és a családot meleg levesekkel, finom ételekkel. A bába meg is masszírozta, megkente az anyukát már a szülést követő héten. A látogatók mindenképpen leültek pár percre beszélgetni az új anyával, aki sokszor elfüggönyözött ágyban feküdt a kisbabával. Éjszakára sem hagyták egyedül, úgy tartották, hogy nagyon érzékeny és sérülékeny állapotban van. A hat hét elteltével külön áldást kapott a templomban, és egy égő gyertyával megkerülte az oltárt - ezzel belépett a szentélybe, ami máskor nem volt engedélyezett. (Kép: Néprajzi Lexikon)

Mindenképpen szükséges tehát, hogy kitüntetett időpontként kezeljük a gyermekágyas időszakot, és erre érdemes készülni is. Barátaink, rokonaink sokunk köré tudnak olyan közösséget teremteni, mint amilyet egy faluközösség kínált, és szívesen, szeretettel segítenek a különleges életszakaszainkban.