Az estéket sokszor sajnos a nyafogás és a nyafogáson való úrrálevés határozza meg nálunk. Illetve a hajcsár-Mama, aki félpercenként utasítgatja a jónépet, hogy mi a következő lépés. (Zárójelben: van, hogy ez valami okból elmarad, és akkor kicsit gyorsabban végeznek...)
Rózsa azt találta ki, hogy minden este legyen valami kaland, valami szerepjáték, aminek a keretében meg lehet fürödni és fel lehet öltözni. Pár napig izgalmas volt a kalózosdi, de tegnap új ötlet jutott az eszünkbe: egy nagy pókhálót készítettünk az ajtóra, és azon kellett átbújni, hogy a biztonságos gyerekszobába érhessenek. Rózsa elég nehezen fért át, és sokáig tartott neki, de azért jó móka volt.
Gábor pedig napok óta kérlel, hogy gyúrjak olyan tésztát, amit ki lehet szaggatni, de mindig elfelejtettem. Végül megkértem, hogy "írjon" nekem egy emlékeztetőt. Két szívformát körberajzolt, és azt tette az asztalra. (Annyira szeretem benne, hogy még ilyen esetben is ilyen melegszívű módon emlékeztet engem. Pedig ő dinókat akart szaggatni.) No, végre meg is gyúrtam a tésztát, és született sok dinósüti. Ibolya is kivette a részét, szívecskéket, kakasokat csinált. Neki igazából lóforma kéne, de az még nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése