2011. január 3., hétfő

Szeretetnyelvek

Két ünnep között volt egy gyenge napom, reggel nagyon elszomorodtam valamin és sírva fakadtam a gyerekek előtt. Változatos reakciót váltott ki az akció a gyerekek körében. Rózsa odabújt hozzám, Ibolya ugrabugrálva mondta: - Semmi baj, Mama, itt vagyok én, a legdrágább kincsed!
Gábor pedig gyurmázott nekem egy zöld, rózsaalakú vázát.
Olyan jó, hogy ilyen különbözőek, de abban teljesen megegyeznek, hogy szeretnek engem, minket és egymást is.
Annyira kedvesek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése