2011. szeptember 1., csütörtök

A Heim Pál kórházból jelentjük...


Édesanya hozta osztályunkra a kisdedet. Elmondása szerint érkezésük előtt kb. egy órával a kisded egy tiszafa bogyót vett a szájába. Mater látta a történteket és azonnal kiszedte a szájából, de a bogyó szárának csak egy darabkáját látta a kiszedett részek között. Valószínű, hogy ebből a szár részből lenyelt a kisfiú. - részlet a zárójelentésből...

Amíg a többiek a Balatonon voltak, mi Tikával otthon maradtunk, mert beteg volt a kis lurkó. Láz, orrfolyás, semmi komoly, de nem akartuk a szintén Balatonon nyaraló unokatesókat is megfertőzni.
Tika vidáman motorozott az utolsó nap, és meg vidáman telefonáltam, de egyszercsak a manó felkapott és bekapott egy bogyót. Kicsit megijedtem, letettem a telefont, eltávolítottam a bogyó maradványait. Szerencsére a húsa nem mérgező. Gyorsan bekaptam a magot, szétharaptam, hogy megtudjam, Tika képes lehetett-e szétrágni. Szerintem nem. Nagyon kemény volt, aztán meg nagyon keserű, de persze kiköptem. Viszont valamit rágott...
Felhívtam Mamácsot, hogy mennyire mérgező ez a vacak, de nem tudta ő sem. Az Internetet fellapozva kiderült, hogy nagyon. Azonnal a Toxikológiát javasolták a megtalált oldalon. Gyorsan felhívtam őket, és behívtak éjszakára. Akkor már eléggé megijedtem.
Mamács bevitt minket a kórházba, aztán angolosan távozott, amikor behívtak minket. Ott hagyta Tikánál a Brúnó-kukacot és egy textilangyalkát. A vizsgálat során mindkettőnek ott kellett ülnie Tika mellett. Két tündéri aranyos fiatal doktornő vizsgálgatta a kisfiút, aki egész jól tűrte a dolgokat. Mindenki nagyon kedves, készséges volt. Ha akár egy tűlevelet megevett volna, ki kellett volna mosni a gyomrát, de ez a fél szár szerencsére kevés. Kapott három széntablettát, amit szívesen elrágicsált. Külön szobát választottam, részint, hogy ne fertőzzük meg a többi gyereket, részint hogy én is kapjak ágyat...
Tika nagyon élvezte az új játékokat, volt ott ugyanis egy nagy hal alakú hinta. Az éjszaka már kevésbé volt vidám. Megint belázasodott, és a hasa is nagyon fájt. Akkor eléggé örültem, hogy a kórházban vagyok, otthon még jobban aggódtam volna. Reggel egy nagy hasmenéssel véget ért a csikarás. Nem aludtunk sokat, de a reggel annál jobb volt, mert már 6 órától kezdve jobbnál jobb autókat lehetett figyelni az ablakból. Hatkor mentek munkába a kukásautók, egymás után, elég sokan. Aztán jöttek a buszok, aztán a teherautók és emeletes turistabuszok.
Még egy megpróbáltatás volt, hogy a láz miatt vért is vettek tőle, de szerencsére semmi komoly. Azóta remekül meg is gyógyult, és pontosan tudja a leckét: BOGYÓ NEMMÓ! (Nem jó.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése