Ibolya mókus lesz a farsangon. Múlt héten voltunk először együtt táncolni, és ott a Mókuska, mókuska kezdetű (általam eléggé utált) énekre táncolgattak, s azóta ő mókus szeretne lenni. Tündéri, hogy ő sem úgy énekli, hogy "Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg", hanem: "Doktor bácsi, ki gyógyítsa meg?" Rózsa hasonló korúan így tudta: "Doktor bácsi, most gyógyítsa meg!". Az ő változataik bármelyikével tudok azonosulni.
Ma tehát elmentem az anyagboltba vörös anyagot venni a mókusruhához.
- Mihez lesz ez az anyag? - kérdezte az eladónő, mert már elég kevés volt abból a szép, csillogós, rozsdavörös anyagból, amit kinéztem.
- Mókus farka lesz belőle - feleltem, remélve, hogy egyből rájön, hogy jelmez lesz.
- De hát a mókus az barna!
- Szerintem inkább vörös.
- Dehogyis! Sok mókus láttam már, és mind barna volt - magyarázza undok hangon az eladó, és úgy néz rám, mint a hülyére.
- Szerintem, amire te gondolsz, az valami vámpírmókus lehet - avatkozik bele a beszélgetésbe a másik eladó. - Attól vörös a szőre, nem?
Nem folytattam a társalgást, és mivel barna anyagom is volt Gábor quetzalcoatlus-jelmezéhez, azt hihették, hogy meggyőztek. Az utánam következő hölgy zöld anyagot vágatott, úgyhogy a másik eladó meg is kérdezte:
- Ez a zöld meg ugye a teste lesz a vörös farkú mókusnak?
Végül kifizettem az anyagokat, és az első számú eladó még utánam szólt:
- Aztán üdvözöljük a kis mókust, és milyen szerencséje van, hogy nem csúfolják majd ki, hogy piros színe van. Fel sem ismerték volna!
Brrr.
Egyébként ma kiakasztottam új madárkalácsokat és máris jönnek rá a madarak! Úgy örülök!
Most pedig varrom ezt a vámpírmókus-ruhát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése