2012. május 10., csütörtök

Tika-móka

Nagyon bensőségesre sikerült a Húsvétunk. Még keresem a szavakat és formát, hogy hogyan írjak róla, hogy megmaradjon emléknek, de ne törjön meg a varázsa sem.

Addig is néhány villanás Tikáról.

Nemrég megvettem Nagymaminak a régen kitalált - de gondosan titkolt - nagyitelefont. Előtte Ibolya fagylalttortáját vittük az oviba, és Tika is kapott egy fagyit, hogy örüljön.
A boltban nem volt szabad ügyintéző, javasolták, hogy várakozzam, amíg fel nem szabadul valaki. Majd kisvártatva hirtelen felpattant a fiatalember, közölte, hogy gyorsan, mindjárt foglalkozik velem valaki. OK, de nem értettem a hirtelen változást (talán csak most vette észre Tikát? - gondoltam...), mindegy. Rögtön az árukiadó ablakhoz hívtak, ott mondtam el a kérésemet, egy percen belül hívtak a pénztárhoz, a sorban szó nélkül előreengedtek. Meglepve simítottam végig a hajam, ÉÉÉS
akkor vettem észre, hogy a hajamon egyenletesen el van kenve Tika vaníliafagyijának jelentős része. A nyakamban ült, amikor ette, és a lába között gyűlt össze a lecsöpögött lé. Jól felmelegedett, ezért nem vettem észre korábban.
Gyorsan végeztem (legközelebb málnát kap, hogy rekordot tudjak dönteni), vittem a zsákmányt. :-) Közben megbeszéltem Tikával a dolgot:
- Tika, te lecsöpögtettél engem?
- Igen, eléggé lecsöpögtettelek fagyival!

 Diót tört egy jó marokkővel. Ügyes technikával, egyik kezében a dió, másikban a kő. Egyszercsak méltatlankodva jön:
- Ütögettem a kővel, és tökre zavaró, hogy az ujjamat is megtörtem!

Jóval később kezdi a szobatisztaságot, mint akármelyik testvére, de igyekeztem (több-kevesebb sikerrel) ezen nem problémázni, és neki sem emlegetni túl gyakran. (Most egyébként már 4-5 napja szépen megy a dolog.) Még a megelőző időszakban történt, hogy szeretett volna igazi alsógatyát venni.
- De ne kakilj bele a gatyába!
- Jó, nem fogok.
- Hanem, hova fogsz kakilni?
- A földre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése