Sajtos kenyér

Éppen a hagymát szeleteltem a párolt hagymához, amikor véletlenül Ibolya tányérjára tévedt a szemem. Ibolya rögtön megszólal:
- Ne nézz ide, Mama!
Egy pillantással felmértem a helyzetet: leeszi a sajtot a kenyérről.
- Ibolya, inkább próbáld meg megbeszélni a dolgot! - Arra gondoltam, hogy egyezzünk meg, először megeheti a sajtot, de aztán a kenyér is fogyjon el.
- Jó! - kezdi a megbeszélést - Mama, légy szíves, most ne nézz ide!

Kicsit elcsúszott...

Megint Ibolya és Isten

Este többek között a Volt egyszer egy király... kezdetű éneket énekeltem elalváskor a gyerekeknek. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy: Tán észre sem veszed, úgy fogja két kezed...
Ibolya megjegyezte: Én is fogom a kezét, de most nem, mert most itt fekszik Jézus az ágyamban. Itt, mellettem. - Még mutatta is, nehogy félreértés forduljon elő.
Aztán azon kezdett töprengeni, hogy miért nem hallja Jézust, noha csendben van.

Aranyos mondásai: A szívembe az van írva: Szeretlek!

Este kiskeresztet szokott rajzolni a homlokomra, de nem ám olyat, hogy egy függőleges és egy vízszintes vonal, hanem egy függőleges, és két kis vízszintes szár.

Nagy újdonság, hogy hajlandó úgy elaludni, hogy nem vagyok bent a szobában. Ez Emilnek köszönhető, aki vett neki egy éjszakai lámpát. Még jobban örülnék, ha át is aludná az éjszakát, és nem mindig a mi ágyunkban kötne ki, de már így is felszabadulás!

Pásztorhörcsög és csavarkuka

Gábor lelkesen mesélte, hogy az oviban a kreatív táncon egy plüssállatot hozott be az óvónő, amely valamilyen érdekes hangot adott, és azt utánozták.
Én: - Milyen állat volt az?
Gábor (kis gondolkozás után): - Pásztorhörcsög.
Na most tudni kell, hogy Gábor beszédét időnként nehéz megérteni, ezért azt hittem, hogy rosszul értem a szót. De többedszeri elmondás után is csak így tudtam értelmezni, ezért megkérdeztem Lilit, az óvónőt, hogy mi volt az az állat.
Kiderült, hogy egy jódlizó mormota :-).

Hazafelé jövet pedig néhány játékát ottfelejtette az ovikertben.
Én: - Gábor, hol vannak azok a dinók?
Gábor: - A csavarkukán.

Megtaláltam őket az elemgyűjtő konténeren.

Családmodell dinóéknál

Gábor nagyon szeret dinoszauruszokkal játszani. Azt hiszem, ez az első, amit megtud róla valaki, ha egyszer is találkozik vele. Mindig van nála néhány dinó, amiknek persze minden tulajdonságát ismeri, és szívesen meg is osztja.
Nagyon szeretett volna Lego Duplo dinókat is, ezért kapott is két csomagot, az egyikben egy hosszú nyakú dinó volt és a kicsinye, a másikban egy repülő dinó és a kicsinye. Ezen a ponton merült fel Gáborban az a kérdés, hogy miért nincs egyik dinónak sem apukája és testvére.
A kérdés teljesen jogos... bár magamtól nem gondoltam volna rá. Szerencsére tudtam rendelni hozzá további figurákat, így most mindenkinek van testvére, és néhány apuka is megjelent a képben.

Alma

Ibolya egy almát eszegetett, és egy mag kiköpése után tüzetesen szemügyre vette a kezében tartott maradványokat.
- Nézd, mama, itt a magháza.
- Igen, látom. (Hú, micsoda szakértelem - gondolom magamban)
- Itt meg a kéménye!

Táncoló krumplik

Szilveszter közösen táncoltunk, és ez nagyon megtetszett Tikának, aki él-hal a táncért. A tánc szóval még nem próbálkozik, hanem jobbra-balra dőlöngéléssel fejezi ki, hogy mire gondol. Ebédre gyorsan egy kis krumplit melegítettem, és a mikróban forgó krumplik láttán lelkesen mutatta: TÁNCOLNAK!

Szeretetnyelvek

Két ünnep között volt egy gyenge napom, reggel nagyon elszomorodtam valamin és sírva fakadtam a gyerekek előtt. Változatos reakciót váltott ki az akció a gyerekek körében. Rózsa odabújt hozzám, Ibolya ugrabugrálva mondta: - Semmi baj, Mama, itt vagyok én, a legdrágább kincsed!
Gábor pedig gyurmázott nekem egy zöld, rózsaalakú vázát.
Olyan jó, hogy ilyen különbözőek, de abban teljesen megegyeznek, hogy szeretnek engem, minket és egymást is.
Annyira kedvesek!