Tavaszi tollászkodás

A hétvége erősen a tavasz jegyében telt nálunk. Péntek délután és szombaton alkotónapot tartottak a gyerekek. Ibolya mindenféle szalvétatechnikás szépséget készített, pl. kidíszítette az egyik vágódeszkámat is egy kis manólánnyal. Gábor készített két kis manót, egy fiút és egy lányt. Nagyon helyesek lettek, és teljesen fejből csinálta. Rózsa elég nagy fába vágta a fejszéjét: nemeznől kis tulipánokat készített, és ezeket akarta felerősíteni egy fűzfakoszorúra. Sajnos még nincsen készen, de tényleg nagyon szép lesz.
Vasárnap az én vágyam következett, egy húsvétváró naptárat kezdtünk festeni, de azzal is van még munka bőven. Remélem, húsvétig elkészülünk vele...
Élveztük a napsütést, a kert is haladt egy kicsit, vasárnap délután pedig elmentünk a Margitszigetre a családi bringóhintó napra. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, sokkal gyorsabban és pontosabban hajtották a járművet, mint tavaly. Már Ibolya is tudta tekerni a pedált. Persze nekem nem sikerült tartanom a lépést a csapattal, de Emil jól megtolta őket, mindenki nagyon örült a száguldásnak. Jó hangulatú, vidám délután volt. Igazán kár, hogy mostanában az estéket sosem sikerül vidáman, jó hangulatban levezetni. Én is fáradt vagyok más, a pocakom hirtelen kétszer annyira húz, mint máskor, és nagyon bosszant, amikor nem úgy, nem akkor, és nem olyan sebességgel történnek a dolgok, mint ahogy szerintem mindenki számára egyértelmű lenne. Hát... Még az a szerencse, hogy ma újra meg lehet próbálni.
Sajnos szomorú esemény is jutott a hétvégére: csütörtök éjjel valahogy kiszökött a nyuszink, és ezt csak a sírásából vettem észre. Valószínűleg megijesztette egy macska, ügyetlenül ugrott egyet, és beverte a hátát a falba. Eltörött a gerince, úgyhogy kénytelenek voltunk elbúcsúzni tőle. Gyerekvigasztalónak kaptunk egy másik nyuszit Berty Laciéktól, tőlük volt az előző is. Nagyon kis aranyos, biztos jól megleszünk, de még hiányzik a másik. Szelíd, kedves, bújós nyuszika volt.