Életfa - Méhlepény lenyomat készítése

A szüléstörténetben is írtam, hogy engem teljesen elbűvöl a méhlepény. Még kislány koromban nézegettem egy magaztvárós könyvet, amelynek a végén volt egy kép, ahol egy orvos a kezében tart egy méhlepényt, ami nem volt valami elbűvölő, és mutatja az anyukának. A felirat hozzá (szinte szó szerint emlékszem rá): "Néhány anya meg szeretné nézni a méhlepényt is. Hát itt élt eddig az én kis gyermekem?" Rózsa születése után nagyon vártam a nagy találkozást, és meg is mutatták kedvesen, de nem kerülhettem kapcsolatba a méhlepénnyel, hamar eltávolították. Ez így történt Gábor, Tibor és Ibolya esetében is. Aztán Matyinál teljesült a vágyam, közelebbről megnézhettem, megszemlélhettem a felületét, az ereket, a színek finom összhangját, sőt, a tapintását is megtapasztalhattam, mert sem az orvosnak, sem a takarítónőnek nem volt épp kedve megfogni és áttenni a vesetálba, így átrakhattam én. Jó volt kézbe venni, érezni a súlyát, síkosságát, ruganyos erezetét.
No, most Árnika esetében minden lepénnyel kapcsolatos vágyam teljesülhetett. Dúlasághoz való keresgéléseim közben találtam rá a méhlepény különböző megőrzési és felhasználási módjaira. A lepénylenyomat készítése nagyon megtetszett nekem, de magyarul nem találtam róla leírást. Így ez a mostani blogbejegyzés kimondottan hiánypótló ;-). A képek csak illusztrációk.

A lepénylenyomat hozzávalói:
- Papír. Lehet akvarell papír is, ebben az esetben kicsit be kell nedvesíteni, vagy sima fehér papír
- Akrilfesték és ecset (egyes fajtáihoz)
- Méhlepény

Alapvetően kétfajta lepénylenyomatot tudunk készíteni. Az egyik esetben az úgyis kifolyt vért, a másikban akrilfestéket használunk a forma rögzítéséhez. Bábám segítségével én a véres változatot próbáltam ki. A lepény erezett oldalát bekentük vérrel, majd ráfektettük a papírra úgy, hogy ne mozduljon el. A köldökzsinórt is szépen elrendeztük rajta. Kicsit meg kellett nyomkodni, majd ismét ügyesen, elmozdulás nélkül felemelni. Ha nem sikerül elsőre, semmi baj, a művelet akárhányszor megismételhető. Én mind akvarellpapírra, mind pedig sima lapra kipróbáltam, nem volt különösebb különbség a minőségben.
A másik módszer szerint leitatjuk a lepényről a vért, akrilfestékkel festjük be, és úgy nyomjuk a papírra. Élénkebb színe lesz így, sőt akár többféle színű kompozíciókat is készíthetünk.
Olyan módszert is ki lehet próbálni, amelyben nem a méhlepényt tesszük a papírra, hanem a papírt a lepényre nyomjuk - ezt én nem próbáltam, csak olvastam.

Nekem a véres változat a természetessége miatt tetszett jobban, de tény, hogy jobban kell rá vigyázni, nehogy elveszítse a színét. Szerintem csodálatos a harmónia és a teremtés ereje, ami megnyilvánul ebben az egyszerű és minden esetben egyedi formában. Örülök, hogy ilyen helyen élhetett az én kis gyermekem, és hiszem, hogy itt kint is ez várja.