ek a tyúkocskáink a nagy téli pihenő után. A kertben itt-ott kis tojáskupacok bukkantak fel, 10-16 tojáskával. Sajnos a körülmények nem voltak éppen ideálisak, hideg volt, én pedig próbáltam biztonságba helyezni a fészekaljakat és a kotlóst különböző ólakba, amit azonban a leendő anya egyáltalán nem fogadott köszönettel, hanem felkelt a tojásokról. Az elmúlt év rókakalandja óta tényleg aggódom a szabadon éjszakázó baromfiakért, de egyik este mégis azt vettem észre, hogy a kis barna, széptollú tyúkocskánk nem tért vissza a társaságba éjjelre, és hiába jártam be a kertet, nem találtam sehol. Aztán reggelre találtam az etetőtálkáknál egy óriási kakit, a megkotlott tyúkok majdnem tojásméretű, egész napos adagját. Aznap este már nem is kerestem, csak drukkoltam neki.
Teltek-múltak a napok. Drága gyermekkori barátnőmhöz elköltözött egy családnyi tyúkunk, de éppen mielőtt elvitte volna, megkotlott az egyik. Nem volt szívem felvenni a tojásokról, ezért vettem nekik egy másikat. Hol máshol, mint a Balaton mellett... Csak ott volt eladó ebből a fajtából. Almával kalandoztunk egyet utána a Balatonparton.
Endre sógorom átjött segíteni a kertet tavaszi rendbe hozni, és akkor vettem észre, hogy a kis barna tyúk, akit Matyi Aranypáncélnak nevezett el, az egyik eresz alatt tartott autós gyermekülésben kotlik. Olyan jól elbújt, hogy még közelről is csak a vészjósló kárálás miatt lehetett észrevenni, meg persze ha óvatosan követtük. Nemrég kikeltek a kiscsibék! Csak három tojás maradt egészben, kilenc gyönyörűszép, egészséges kiscsirke bújt elő. (Azt a hármat betettem Köményke alá, hátha csak néhány nap kell még nekik.) Aranypáncél remek anyuka, vezetgeti, eteti a kicsiket, a kutyának is nekimegy, ha arról van szó. Estefelé kerestem a csapatot, hogy berakjam őket valami biztonságos helyre, de nem találtam sehol. Az nem lehet, nem hagyom őket kint éjszakára! A kicsik még nagyon védtelenek. De hogy fogom megtalálni? Mindegy, előbb becsukom a másik kotlóst. Itt ért a nagy meglepetés, Aranypáncél, és szárnya alatt az összes fióka, ott volt a másik kotlós ólja mellett.
Annyira megható számomra, hogy figyelgethetem a tyúkok életét. Nagyon intelligens állatok. A kakasok óvják az egész sereget, különösen Kópé. A naposcsibéket is azonnal befogadták, és ha egy méternél közelebb merészkedünk, már ugrik fel, úgy vigyáz rájuk. Sokféle hanggal kommunikálnak, még az én korlátolt emberi felfogóképességem is megért párat. Vigyázat... Finomság, gyertek... Minden OK, itt vagyok... Álmos vagyok stb.
Ma a másik tyúkocskának is kikelt pár csibéje, eddig hármat láttunk.
Itt a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése