Így lettünk kutyás család

 Egy este felhívtak a repülőtérről, hogy érkezne egy család, tudjuk-e fogadni, másnap indulnak tovább Helsinkibe, küldenek majd fuvart, két gyerek, nagymama, anyuka. Csodálkoztam, mert a reptérről nem nagyon szoktak hívni, elég messze vagyunk, meg ők inkább helyben szokták elszállásolni a vendégeket. De szabad a szoba, így háromnegyed óra múlva meg is érkeztek. A fiatalabb hölgy eltűnik a szobában, csak ő tud angolul. A nagymama megvacsoráztatja a gyerekeket, közben a csivavája folyamatosan morog a mellkasához bújva. Kicsit félek tőle. Amúgy sem szeretem a kutyákat. Benne is van a regisztrációnkban, hogy kutyát nem fogadunk. Mit keres itt ez a kis állat? Na mindegy, a múltkori itt éjszakázó kutya is szinte láthatatlan volt, meg egy éjszakára bármit ki lehet bírni.

Másnap reggel tíz óra. Semmi hír repülőről, hogyan továbbról. Telefonálgatás óránként, nincs látható előrelépés. Egész napos bizonytalanság, engem is nagyon megterhel, nemhogy a vendégeket. Estére eljutunk oda, hogy kiderül, azért kerültek hozzánk, mert az anyuka zokogni kezdett, sürgősen ki kellett emelni a helyzetből. A második estére már tényleg jobban volt, szóba állt velünk, sőt, tolmács segítségével repülőjegyet is megpróbáltunk venni online.

Ez azonban váratlanul bonyolult ügy. A légitársaság 95%-os kedvezményt biztosít a menekülteknek, de annak, aki a kutyát viszi, teljesárú jegy kell. Puha szerkezetű hordozó kell - ezt sikerült közösségi összefogással szerezni. Egy repülőn legfeljebb két kutya utazhat, hogy ne legyen végig kétségbeesett ugatás. Miután megvették a jegyet, online ügyintézés segítségével kell hozzácsatolni a kutyát bizonyos időn belül. Azonban az ügyintéző folyamatosan (tényleg folyamatosan) foglalt. Emiatt már elbuktak egy garnitúra jegyet. Ráadásul minden ügyintézés sokkal nehezebb a kutyával, nehezebb lesz albérletet, munkát találni. Végül győz a józan ész, és lemondanak arról, hogy elvigyék a kutyust, aki így nálunk marad.

Szegény néni nagyon sírt. Bemutatott Kírának, aki annyira megértette, hogy miről van szó, hogy azóta is folyamatosan a sarkamban van. Már nem morog, érdeklődő, nagyon bújós, kíváncsi, mindenhol ott van

Ha minden igaz, majd visszajönnek érte. Addig pedig ízlelgetjük a kutyás napokat. Egyelőre édesek.