Lázmérő, churros

Végre-végre elkezdődött a négynapos hétvége! Nagyon vártam. Azt remélem, hogy többet fogok aludni. Ezen kívül még egy vágyam van, de arról majd akkor, ha sikerül is.
Tika sajnos nem vette figyelembe a fent említett tervemet, és 3/4 6-kor felébredt, és elindult kifelé. Gyanús volt, hogy kakilni megy, és ha ilyenkor kipattanok az ágyból, akkor már előfordult, hogy elcsíptem a WC előtt, és hajlandó volt abba intézni a dolgát. Én meg dagadozhattam a büszkeségtől, hogy hát igen, az én kisfiam. Ma azonban csak még mélyebbre bebújtam a paplan alá (persze óvatosan, nehogy megrúgjam a lábunkhoz rendszeresen átvándorló Ibolyát, mert akkor végképp vége az éjszakának, ugyanis a kis hölgy kedvenc elalvás előtti tevékenysége az anyajegyezés, melynek keretében különböző anyajegyeimet simogatja. Az én alvásomat azonban ez teljesen kizárja.), hátha kapok még egy kis időt. A Kiskoma hamarosan visszatért, és szólt, hogy megtörtént a nagy esemény, menjek tisztába tenni. Mit tegyek, mentem. Kiderült, hogy a két nagyobbik már ébren van, és teljes csendben számítógépeznek. Aztán Emil köhögni kezdett 3/4 7 körül, és én visszafekhettem. NAGYON jót aludtam. 11 körül kimásztam az ágyból, hogy ebédet főzzek, majd visszafeküdtem délutánit aludni a gyerekekkel együtt.
Délután viszonylag kipihent voltam, ezért jól fogadtam Rózsa felvetését, hogy valami finomság legyen vacsorára, mert Ibolya 15. születésnapját ünnepeljük. Keresgélt valami szimpatikus ételt a szakácskönyvből, és a churros tetszett meg neki. Nem tűnt bonyolultnak, hozzáláttam. Tényleg nem ördöngősség, de azért nem árt, ha van habnyomója az embernek, ha ezzel kísérletezik. Én nejlonzacskóba tettem a tésztát, de acélos kezemnek köszönhetően a nyomásra a zacskó mindenütt szétrepedt, és tésztacseppek hullottak a forró olajba. Mit mondjak, elég változatosak lettek a sütik. Szerencsére már a farsangi fánkoknál rájöttem, hogy a gyerekek még jobban is örülnek az összevissza formáknak, mint a szép, gömbölyű fánkoknak, ezért nem aggódtam túlságosan. Úgy elfogyott, hogy csak na. (A kép csak illusztráció ebben az esetben, mert mire eszembe jutott lefényképezni, már nem volt belőle. :) )
Kicsit bágyadtnak éreztem magam... meg mintha lázam is lenne... nosza, mérjük meg! Ahogy hoztam a lázmérőt, egyszercsak kiesett a kezemből, és összetörött. Még a hagyományos, higanyos volt, úgyhogy szanaszét gurultak a cseppek. Arra még emlékeztem gyerekkoromból, amikor meg akartam mérni a forró tea hőfokát, hogy Mamácska egy papírral összeterelte a cseppeket egy nagy cseppé, de hogy aztán mi lett vele... Felhívtam kémikus (és történész) unokatesómat, hogy adjon tanácsot. A legjobb lett volna kininnel leszórni a cseppet, de sajnos ez éppen nem volt otthon. Végül azt javasolta, hogy egyszerűen dobjam ki. Majd elpárolog. Emil egy papírra tette a nagy cseppet, és kivitte a kukába. (Most jut csak eszembe: lehet, hogy attól tartott, hogy közben még egy párszor elejteném???)

Kaptam egy vicces felkérést. A NOE levelekbe kellene (és azt hiszem, fogok is) írni egy oldalt "néprajzos témában". Próbáltam szűkíteni a kört: (Idézet az e-mailemből:) "Miről írjak? Tavaszi népszokások? Böjt? Húsvét? Mire gondoltál?" Válasz: "Igen, pont erre gondoltam." VÁÁÁÁÁ!!!!!

szüreti készülődés

A szőlőfüzért innen vettem: http://a-x.hu/page.php?136
Sajnos nincs fent a sablon, de egy papírlapot a monitorra fektetve át lehet másolni a mintát. Nekünk színes karácsonyfa-izzósorunk van, szerintem fehérrel jobban nézett volna ki, de azért így is hangulatos volt.






A szőlősüti receptje:
fél kg liszt, 2 tojás, élesztő, 10 dkg cukor, 1 dl olaj, 2 dl langyos tej
A fentieket összegyúrjuk, hagyjuk megkelni. Ha megkelt, gömböket formázunk belőle, és ezeket egymás mellé helyezzük. Mi minden szem közepébe rejtettünk egy darabka sajtot vagy tarját. Tojással megkenjük és kb. 20 percig sütjük.

Jó kis reggel

A reggelek mindig tartogatnak izgalmakat. Ezek közül a leginkább számottevő arra vonatkozik, hogy odaérünk-e időben az iskolába. A mai reggelünk eleve hentikeppel indult, mert E. hajnalban Körmendre ment.
Nos, amikor megszólalt a telefonom ébresztőórája, és szépen lenyomtam, és aludtam tovább. Nagy-nagy szerencse, hogy Rózsának is van órája, mert szeret önállóan felkelni (És mert sikerült lemondanom az álomanya-szerepről ebben az esetben: ha neki így jobb, nem ragaszkodom hozzá, hogy puszival ébresszem. Ahogy velem tette az anyukám legalább tíz évig. És ha ebből valaki kikövetkeztette, hogy az én anyukám egy álomanya, annak igaza van.) Így hat óra tízkor megjelentek a "nagyok" a hálószoba ajtajában. Gyorsan és zavarodottan kipattantam az ágyból. Zabpelyhet főztem reggelire, mert kenyér már csak annyi volt, hogy Rózsa uzsonnára el tudja vinni.
Kerestük a kenyeret, de vsz. E. nem tudta, hogy az Rózsára várt, és elvitte magával. De az is lehet, hogy csak nem találtam meg. Most mi lesz? Az teljesen irreális, hogy negyedórával előbb induljunk, és még vásároljunk... Szerencsére emlékeztem egy lepényszerű ételre, amit mi többször vittük suliba. (Talán Mamács is került hasonló helyzetbe?) Gyorsan elkészítettem, miközben a gyerekek reggeliztek. Végül időben indultunk el, sőt Tika is éppen a megfelelő pillanatban ébredt fel.
Megmásztam az összes gyerekkel az iskolába vezető lépcsőket (majd ma megszámoljuk, hogy hányat is), aztán sikeresen eljutottunk az óvodába. Igaz, hogy a gyümölcsöt a kocsiban felejtettük, de az már csak fél perc volt.
Ami különösen csodálatos, hogy sikerült megőrizni a jókedvünket és a nyugalmunkat, még nekem is.

Itt a lepény receptje, hátha valakinek jól jön majd. Biztos lehet még rajta finomítani, ma reggel valami ilyesmi volt.

fél kg liszt, 1 dl olaj, 2 dl tejföl, 2 tojás, só
Össze kell gyúrni, előmelegített sütőben 200 fokon húsz percig sütni. Finom!