Amióta Rózsa iskolába jár, azon aggódom, hogy otthon vagy az iskolában felejtem a táskáját. Én rendszeresen elhagytam a felszerelésem egyes darabjait, és csak Mamácska odafigyelésén múlt, hogy a táskám legtöbbször eljutott a rendeltetési helyére, így azt hiszem, nem volt alaptalan az aggodalmam.
Tegnap, amikor hazafelé indultunk, szerencsésen bepakoltam a négy gyereket az autóba, mindenkit bekötöttem, és elindultunk. Egy kedves, ismeretlen kisfiú integetett az iskola előtt állva. Visszaintegettem neki, kedvesen mosolyogtam, és kanyarodtam kifelé. A gyerek lelépett a járdáról elém. Gyorsan fékeztem, és akkor már mondta is, hogy: A kislány táskáját ott tetszettek felejteni!
És bár nem tetszett nagyon, tényleg ott felejtettük az út szélén. De meglett és még csak rá sem tolattam!
Köszönjük, kisfiú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése