24.-én meglátogattuk Ernő bácsit, aki Emil 96 éves idős rokona. Nagyon aranyos bácsi, a gyerekek is szeretnek nála lenni. Úgy érzem, nagyon jó példa ő a számukra, hogy hogyan lehet idős korban és egyedül élve is vidámnak, derűsnek, kiegyensúlyozottnak maradni.
Olykor azért előhozakodik az elmúlás gondolatával, és azzal is, hogy ki mit fog örökölni.
Ma elbüszkélkedett remek ízharmóniával készült gulyáslevesével, melyet induláskor meg is kóstoltunk. Kaptunk egy tányérral, és kanalanként elosztogattam. Biztos nagyon ízlett a gyerekeknek, mert Rózsa elmenetkor így szólt:
- Ha Ernő bácsi meghal, én a gulyáslevesét szeretném örökölni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése