2018. augusztus 2., csütörtök

És te hordozod őt, mint az Oltáriszentséget

Ma tudtam meg, hogy újra életet hordozok magamban. Egy új teremtményt, akinek az élete megkezdődött, és soha nem lesz vége.
Hála és hatalmas öröm van a szívünkben.

A címadó mondat Őrsy atyától származik

2018. augusztus 1., szerda

2018. július 17., kedd

Ártéri erdő









Dunapart, ártéri erdő, szikrázó napsütés, három vadember és egy tündérke... Csodálatos néhány óra volt. Kergettünk békát, csodáltunk szitakötőt, pillangókat. Találtunk egy raklapot, ami kiváló tutajnak bizonyult, volt hatalmas sarazás, bottördelés, kacagás, csobbanás.
Úgy szeretem a nyarat, és annyira szuperek ezek a gyerekek!







Mátyás-templom

Matyi átpislogott a Duna túloldalára, és észrevette a Mátyás-templomot. Pláne, amikor meghallotta, hogy MÁTYÁS a neve annak a szépséges épületnek, mihamarabb meg szerette volna nézni. A Csirke-táborból hazaérve az első kérdése az volt, hogy mikor nézzük meg. No, neki is indultunk. Elhívtuk Rékáékat is, így hat gyerekkel vágtunk neki az útnak. Tőlünk a három kicsi jött, nagyon jól éreztük magunkat.
A templomban keresgéltünk mindenféle állatokat, amiket lerajzolhattunk egy-egy nagy lapra. Matyi sörényes oroszlánját különösen is ajánlom...
Aztán odajött hozzánk egy kedves templomőr, aki felajánlott egy Mátyás-hollós, állatkeresgélős matricás lapot, amit örömmel töltögettünk-kutattunk még több órán keresztül. Közben még egy amerikai gyerekkórus is fellépett, gyönyörűen énekeltek, nagyon jó hangulat volt. A legnehezebben egy békát és egy baglyot találtunk meg.
Végül még meglátogattuk a Mátyás király játszóteret, és hazafelé nézegettük a szebbnél szebb kovácsoltvas ablakkereteket a Várban.
Tibor itthon egyből nekilátott A holló gyűrűje című könyv újraolvasásának, és már a végére is ért.



Rohács

Az idei nyár várt és váratlan módon egyaránt nehéznek indult. Lehetett számítani rá, hogy Papács nélkül érzelmileg fájdalmas lesz az indiános hét. Végül nagyon jól sikerült, jól érezték magukat a gyerekek, szóval gratulálok Mamácsnak hozzá.
Közben nekem vizsgaidőszak volt, elég nehézre sikerült az Élettannal és az Anatómiával, de az indiános hét kínálta lehetőséget, hogy kicsit kettesben, illetve legalábbis a nagyok nélkül lehetünk Emillel, szerettük volna kihasználni.
Azt terveztük, hogy egy nagyot kirándulunk valami sziklás helyen. A Magas-Tátrához most nem volt kedvem (már megint azok a fránya érzelmek...), ezért kicsit közelebb, a Liptói Tátrában, Rohácsnál álltunk meg. Itt voltunk télen síelni is, akkor jutott eszembe, hogy majd meg kéne nézni zöldben is.
A sícentrum parkolójában töltöttük az éjszakát, ami nagy szerencse volt, mert kényelmes WC is volt a közelben. Igaz, másnapra elzárták a vizet, mert cseréltek valami csövet, de este még jól jártam. Reggel eléggé későb ébredtünk, gyorsan megmosakodtam, és elindultunk. Sajnos meglehetősen esőre állt az idő, de azért nekiindultunk persze. Felfelé menet szamócásba, majd egy áfonyásba is botlottunk (ez teljesen meglepett - áfonya júniusban???). Gyönyörű volt az erdő, de sajnos felfelé haladva a köd egyre sűrűbb lett, majd szitálni is kezdett valami hideg csapadék. A kilátásból semmi sem látszott, bár némi ködgomolygás után kicsit lehetett sejteni valamit. Hosszas erdős kirándulás után végre kiértünk a sziklák közé, de ott már a szél is erősen fújt. Nagyon hideg volt már, minden ruhát ráadtuk a gyerekekre, de a nyílt terepre kiérve Árnika nagyon sírni kezdett, így inkább visszafordultunk még a csúcs előtt. Lefelé tempósan haladtunk, már Matyit is végig cipeltük, de aztán jól belakmároztunk a finom bogyókból. Azért szívesen megnézném egyszer azt a kilátást is.



2018. június 1., péntek

Matyi bábszínházat játszik...

...és ezt meséli a takaró mögött bújva, egy bábot tartva a kezén: "Hahó, én vagyok Matyi! Elmesélem, mi volt, amikor megszülettem. Amikor megszülettem, legurultam egy nagy szikláról. Lezuhantam. Nagyon fájt. Aztán felkeltem, és elkezdtem élni."

Én meg döbbenten hallgatlak, kicsi fiam, mert közben egy nganaszan teremtésmítosz jár a fejemben, ami így szól: "A folyó fölötti meredek szakadékról két göröngy omlott le. A parti homokra estek. Ezekből a göröngyökből emberek lettek. Így két ember született először." (Dolgih gyűjtése, 1930-as évek)

Utána pedig Boldizsár Ildikó egyik mesemagyarázata jut eszembe, amelyben egy jászdózsai csalimesét értelmez a vajúdás és a születés allegóriájaként. Első olvasásra elég meredeknek tűnt, de elgondolkoztató a fentiek fényében.
Itt a vége, fuss el véle, ha a mese holnap szembejön velem, megosztom Veletek.






2018. május 22., kedd

Ordacsehi Pünkösd

Lassan már hagyománnyá válik, hogy a hosszú pünkösdi hétvégére Ordacsehibe megy a nagy-Dyekiss család, azaz mi, férjem szülei és testvérei, családjukkal együtt. Az unokatestvérek nagy közös bulit csapnak ilyenkor, én pedig kikapcsolódom: anyósom intézi a csapat táplálását, a gyerekek nagyjából elvannak egymással, van lehetőség felnőtt beszélgetésre, semmittevésre is.
Idén különösen is gyönyörű időnk volt, a Balatonban is jó volt fürödni, úszkálni. Nagy örömet jelentett egy kis motoros, akkumulátoros csónak, melyet apósom újított fel, s amelyet a nagyobb gyerekek órákra elvihettek, bejárták a nádast, ugáltak, úszkáltak, ha pedig lemerült az akkumulátor, szépen visszaeveztek.
Árnika, Matyi boldogok voltak Dorkával, Olivérrel és Leventével, a hasonló korú unokatesókkal. Árni Dorka minden mozdulatát utánozta, egyre több mindent próbál mondogatni, bár sokszor még csak mi értjük, hogy miről lehet szó (pl. Pmpa: Sonka).
Tiborka és Berci halat fogtak, egészen sok apró halivadék került hálóba, melyeket hazahoztunk, és az axiknak adtuk ünnepi lakoma gyanánt.
Pünkösdhétfőn nagyon kedves ajándékokat kaptunk: Tika fogott egy nagyobbacska halat, legalább nyolc cm volt! Megdolgozott érte, találtunk egy sziklás kis öblöt, ahol sok sneci úszkált, de persze ügyesen elkerülték a hálót, míg végül ez az előzékeny példány csak belement. Leventének ajándékozta.
Bobó észrevette, hogy a nap körül körben végig szivárvány tündöklött. Hosszú ideig gyönyörködhettünk benne.