Hóangyal

Az elmúlt napok legszebb élménye az volt, amikor Ibolyával hóangyalt készítettünk. Előtte szánkóztunk Tikával hármasban. Ibolya legszívesebben egyedül csúszott, de azért arra is vevő volt, hogy Tikával mi is felszálljunk. Sajnos ahhoz nem volt kedve, hogy magasra fölsétáljunk a dombon, és egy nagyot csússzunk, de talán jobb is így. (Még félek a múltkori szánkózáson történt balesetünk óta. Nem vettem észre, hogy egy kisfiú még ott volt a pályán, amikor elindultunk, és már hiába fékeztem, beértük. Szerencsére nem lett semmi baj, de most kisebb önbizalommal szánkózok.) Majd amikor legkisebbünk már csillapíthatatlanul jelezte, hogy őt le kell fektetni, hazajöttünk, és tettük, amit kellett. A Kiskoma tényleg egykettőre elaludt.

Szerencsére utána még volt lelkesedésünk még egyszer felvenni a meleg ruhákat, és elkészíteni az extra jó hóangyalokat.
Az alapötletet innen csentem. Az Ibolya-angyal készült el először, aztán Ibolya kérésére én is lefeküdtem a hóba. Nem tudom, mikor csináltam utoljára hóangyalt, de nagyon jó volt!

Körömtündér

Van-e fogtündér? Azt hiszem, manapság ezt a kérdést minden anyukának fel kell tennie magának, amikor kihullik az első tejfogacska.
És egészen addig a pillanatig fogtündérellenes voltam, de Rózsa akkora örömmel dugta a párnája alá A Fogat, és várta a csodát, hogy azonnal megváltoztattam a véleményemet. Fogtündér van. Ez eddig rendben is volna, de mit hoz? A pénzajándékozás nekem nem tetszik, nem érzem jónak, ha egy tündér mintegy kifizeti a fogat. Van egy barátnőm, akinél rejtvényt hoz. Ez már sokkal jobban tetszett, de nem éreztem magam elég ügyesnek a rejtvények igényes elkészítéséhez. Végül abban maradtam, hogy valami kis meglepetést kapnak majd a gyerekek. Rózsa, aki nagyon szeret alkotni, eddig mindig valami kézműves dolgot kapott.
Gábor szerint a legjobb ajándéka az volt, amikor egy lyukas fogért papírlyukasztót hozott. Tényleg vicces, de őszintén szólva csak véletlen.
És igen, egyszer elfelejtettem bármit is odarejteni. Szegény gyerek felforgatta az egész ágyat, de sehol semmi. Nagyon csalódottan jött át hozzánk. Te jó ég, teljesen kiment a fejemből! Gyorsan felkaptam egy porcelánfestő tollat, ami éppen ott hevert egy polcon, és a hálóingem alá rejtve eljuttattam a célállomásra. Szerencsére a lepedőt nem rángatta le, ezért egy óvatlan pillanatban, amíg a kis hölgy felmászott a létrán, sikerült elrejtenem. Volt nagy öröm - részemről meg nagy megkönnyebbülés...

Ez eddig még talán rendben is van. De tegnapig eszembe sem jutott, hogy körömtündér is létezik. Nos, az úgy történt, hogy Gábor még a szüreti mulatság estéjén ráborított egy széket a lábára, és csillapíthatatlanul zokogott. Emil Körmenden volt, de Mamács segítségével elvihettem a kórházba. Nem volt semmi baj, de a körömtől szépen lassan búcsút vettünk. Gábornak egyébként azóta kibújt egy vasfoga, de olyan különösen, hogy nem lökte ki maga előtt a tejfogat, tehát a Fogtündérnek még nem adott munkát. Szerencsére éppen akkoriban esett le a körme, és lelkesen megbeszélték, hogy ezt is elrejtik a párna alá, hiszen a Körömtündér bizonyára kicseréli valamire - leginkább dinóra.
Valóban, másnap egy helyes, foltos Deinonychus bujkált a párnája alatt, ami tudvalevőleg óriási karmokkal büszkélkedhet a hüvelykujján...

Tudom, hogy nem vagyok komplett. Ez van...

Sajtos kenyér

Éppen a hagymát szeleteltem a párolt hagymához, amikor véletlenül Ibolya tányérjára tévedt a szemem. Ibolya rögtön megszólal:
- Ne nézz ide, Mama!
Egy pillantással felmértem a helyzetet: leeszi a sajtot a kenyérről.
- Ibolya, inkább próbáld meg megbeszélni a dolgot! - Arra gondoltam, hogy egyezzünk meg, először megeheti a sajtot, de aztán a kenyér is fogyjon el.
- Jó! - kezdi a megbeszélést - Mama, légy szíves, most ne nézz ide!

Kicsit elcsúszott...

Megint Ibolya és Isten

Este többek között a Volt egyszer egy király... kezdetű éneket énekeltem elalváskor a gyerekeknek. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy: Tán észre sem veszed, úgy fogja két kezed...
Ibolya megjegyezte: Én is fogom a kezét, de most nem, mert most itt fekszik Jézus az ágyamban. Itt, mellettem. - Még mutatta is, nehogy félreértés forduljon elő.
Aztán azon kezdett töprengeni, hogy miért nem hallja Jézust, noha csendben van.

Aranyos mondásai: A szívembe az van írva: Szeretlek!

Este kiskeresztet szokott rajzolni a homlokomra, de nem ám olyat, hogy egy függőleges és egy vízszintes vonal, hanem egy függőleges, és két kis vízszintes szár.

Nagy újdonság, hogy hajlandó úgy elaludni, hogy nem vagyok bent a szobában. Ez Emilnek köszönhető, aki vett neki egy éjszakai lámpát. Még jobban örülnék, ha át is aludná az éjszakát, és nem mindig a mi ágyunkban kötne ki, de már így is felszabadulás!

Pásztorhörcsög és csavarkuka

Gábor lelkesen mesélte, hogy az oviban a kreatív táncon egy plüssállatot hozott be az óvónő, amely valamilyen érdekes hangot adott, és azt utánozták.
Én: - Milyen állat volt az?
Gábor (kis gondolkozás után): - Pásztorhörcsög.
Na most tudni kell, hogy Gábor beszédét időnként nehéz megérteni, ezért azt hittem, hogy rosszul értem a szót. De többedszeri elmondás után is csak így tudtam értelmezni, ezért megkérdeztem Lilit, az óvónőt, hogy mi volt az az állat.
Kiderült, hogy egy jódlizó mormota :-).

Hazafelé jövet pedig néhány játékát ottfelejtette az ovikertben.
Én: - Gábor, hol vannak azok a dinók?
Gábor: - A csavarkukán.

Megtaláltam őket az elemgyűjtő konténeren.

Családmodell dinóéknál

Gábor nagyon szeret dinoszauruszokkal játszani. Azt hiszem, ez az első, amit megtud róla valaki, ha egyszer is találkozik vele. Mindig van nála néhány dinó, amiknek persze minden tulajdonságát ismeri, és szívesen meg is osztja.
Nagyon szeretett volna Lego Duplo dinókat is, ezért kapott is két csomagot, az egyikben egy hosszú nyakú dinó volt és a kicsinye, a másikban egy repülő dinó és a kicsinye. Ezen a ponton merült fel Gáborban az a kérdés, hogy miért nincs egyik dinónak sem apukája és testvére.
A kérdés teljesen jogos... bár magamtól nem gondoltam volna rá. Szerencsére tudtam rendelni hozzá további figurákat, így most mindenkinek van testvére, és néhány apuka is megjelent a képben.

Alma

Ibolya egy almát eszegetett, és egy mag kiköpése után tüzetesen szemügyre vette a kezében tartott maradványokat.
- Nézd, mama, itt a magháza.
- Igen, látom. (Hú, micsoda szakértelem - gondolom magamban)
- Itt meg a kéménye!

Táncoló krumplik

Szilveszter közösen táncoltunk, és ez nagyon megtetszett Tikának, aki él-hal a táncért. A tánc szóval még nem próbálkozik, hanem jobbra-balra dőlöngéléssel fejezi ki, hogy mire gondol. Ebédre gyorsan egy kis krumplit melegítettem, és a mikróban forgó krumplik láttán lelkesen mutatta: TÁNCOLNAK!

Szeretetnyelvek

Két ünnep között volt egy gyenge napom, reggel nagyon elszomorodtam valamin és sírva fakadtam a gyerekek előtt. Változatos reakciót váltott ki az akció a gyerekek körében. Rózsa odabújt hozzám, Ibolya ugrabugrálva mondta: - Semmi baj, Mama, itt vagyok én, a legdrágább kincsed!
Gábor pedig gyurmázott nekem egy zöld, rózsaalakú vázát.
Olyan jó, hogy ilyen különbözőek, de abban teljesen megegyeznek, hogy szeretnek engem, minket és egymást is.
Annyira kedvesek!