2010. december 27., hétfő

Anyukám lány?

Pásztor Dédpapáékkal vendéglőben voltunk karácsony tiszteletére. Ibolya viszonylag hamar megunta az üldögélést, és a pincérnővel kezdett beszélgetni. Ennyit csíptem el:

- Ő pedig az anyukám. Virágnak hívják. Azt hiszem, ő is lány.

Gulyásleves

24.-én meglátogattuk Ernő bácsit, aki Emil 96 éves idős rokona. Nagyon aranyos bácsi, a gyerekek is szeretnek nála lenni. Úgy érzem, nagyon jó példa ő a számukra, hogy hogyan lehet idős korban és egyedül élve is vidámnak, derűsnek, kiegyensúlyozottnak maradni.
Olykor azért előhozakodik az elmúlás gondolatával, és azzal is, hogy ki mit fog örökölni.
Ma elbüszkélkedett remek ízharmóniával készült gulyáslevesével, melyet induláskor meg is kóstoltunk. Kaptunk egy tányérral, és kanalanként elosztogattam. Biztos nagyon ízlett a gyerekeknek, mert Rózsa elmenetkor így szólt:

- Ha Ernő bácsi meghal, én a gulyáslevesét szeretném örökölni!

2010. december 20., hétfő

buszjegyek

Régóta nem írtam már, nagyon elsodort a betegségek áradó hulláma, amit már említettem. Elég az hozzá, hogy senki nem úszta meg, és Gábor kb. öt hetet itthon töltött.

Rózsáék osztálya ma Erdő Péter bíboros úrnak adta elő a betlehemest (amit egyébként tegnap mi is megnéztünk, és nagyon színvonalas, élvezhető előadásnak találtuk). Ebből a célból négy darab buszjegyet kellett vinnie a leányzónak az iskolába. Sajnos csak fent a teremnél jutott az eszembe ez a követelmény, ezért lebumliztam a 72 lépcsőn a három kicsivel, hogy az autóból (amivel messze parkoltam, mert ott legalább volt hely) felhozzam a megfelelő mennyiségű jegyet. Igen ám, de a karácsonyi bevásárlásra tekintettel a nagyobb hátizsákomat hoztam magammal, amiben nemhogy négy, de egy szál jegy sem volt. Rózsa meg fent várja...
Elindultunk vissza, hogy közöljük a rossz hírt a kisasszonnyal, aki nagyon utálja, ha valamilyen szabálynak, kötelességnek nem tud eleget tenni.
A kimerült óvodásokat éppen a bejárat felé ráncigáltam, amikor megláttam, hogy a gondnok bácsi közeledik egy sokkal kevesebb lépcsőfokot tartalmazó úton. Megragadtam az alkalmat, és bekérezkedtem, sőt, még buszjegyet is kértem tőle. Így lett két buszjegyünk.
Az ofőnéni persze biztosított róla, hogy van nála plusz jegy, nem kell aggódnunk. De azért Rózsa örült a jegyeknek.

Beadtam a többieket az oviba, és elindultam ajándékszerző körutamra. Hátul baba hátihordóban, elől a fent említett nagy táska. Jegy nincs, majd a Moszkva téren veszek.
Sajnos egy ellenőr néni is utazott a villamoson...
és a mai nap legnagyobb csodája: Nem büntetett meg, hanem kedvesen megsimogatta a karomat, és boldog ünnepeket kívánt.

!!!!

Soha nem találkoztam még ilyesmivel. Olyan jó élmény volt!

És egész nap bőszen lyukasztgattam a jegyeket. Amelyeket megvettem a Moszkva téren.

2010. november 16., kedd

Betegség minden mennyiségben

Múlt héten volt Rózsa bemutató napja (NAGYON büszke voltam a leányzóra, de eléggé kimerített a három iskolai óra). Nagyon megfájdult a fejem az órák végére. Hálával gondoltam arra, hogy nem minden nap kell végigülnöm ennyi órát. Aztán gyanús lett, hogy más gond is van, mert elég ramatyul éreztem magam. Biztos a túlhajtott munka... Szerettem volna időben befejezni egy cikket, és ezért fél 3-ig dolgoztam (aztán persze még csak vissza sem jeleztek a folyóirattól, hogy megkapták). De ez már pár napja volt, furcsa, hogy ilyen későn jelentkezik a kimerültség.
Végül úgy döntöttem, hogy alighanem beteg vagyok. De ez nem sokat változtatott a dolgokon. Aznap még Márton nap is volt az oviban, és a rákövetkező nap is elég hajszásra sikerült. Utána meg már egész jól voltam.
Péntekre belázasodott Ibolya. Egészen szívszorító, hogy milyen rosszul néz ki. Ma megkezdtünk egy antibiotikum kúrát, mert nem sokat javult az elmúlt öt napban.
Rózsa vasárnapra lázasodott be, de mára már sokkal jobban volt.
Emil ma reggelre betegedett meg. Örülök, hogy tud most aludni, hátha pihen egy kicsit.
Tika és Gábor egyelőre tartják a frontot. Csak így tovább!

2010. november 9., kedd

Istenről háromévesen

Én mindent látok mostanában. Látom az Istent az emberek szívében.

Az én Istenképem a szívemben van. Nézd, most kiveszem egy kicsit. Ugye, milyen szép?

Kutatási jegyzőkönyv

A mai napon lezárult a LIV-288 -as lelőhely teljes feltárása. A régészcsoport a teljes leletegyüttest leltározta, s megfelelően elhelyezte. Az alábbiakban olvasható jegyzőkönyv teljességre törekvő és az utókor okulására szolgál. A tárgyegyüttes tudományos vizsgálata folyamatban van.
A kutatócsoport köszönetet mond id. Rochlitz Tibornak a tárgyi támogatásért (hosszabbító) valamint a garázsajtó kinyitásáért.

A lelőhelyen feltárt tárgyak száma: 126 tárgy

Papíráru, könyvek - 29 tárgy
Berg Judit: Tündérvarázs
Autók c. babakönyv
1 babakönyv
Első természetkönyvem
2 db színező
A világ felfedezése - Állatok
366 - sőt több kérdés és felelet
Kis kukac könyv
Üdvözlégy, Királynő - Ida Bohatta
Kormos István: Vackor
Mesék nagyoktól kicsiknek
3 oltási könyv
5 képeslap
1 szentkép
1 díszzacskó
1 csomag fénykép
3 ceruza
3 golyóstoll

Játékok - 41 tárgy
1 kukucskáló
1 labda - kipukkadt, Bambis
1 róka - báb
1 műanyag kutya
1 kisdínó - plüss
2 db brachiosaurus
2 világítós dinó
4 db kisautó
1 játéktelefon
2 db játékkártya
1 legókocka
4 üveggolyó
1 fúvós hangszer
1 db fajáték
1 műanyag hattyú - zöld
1 türelemjáték
1 rágóka - elefántos
1 legósárkány
1 legóanyuka
1 répa - műanyag
1 süti - műanyag
1 matrica - dalmata
1 matrica - pillangós
1 markoló - kék
1 rágóka
1 gereblye
1 kissellő
1 carnotaurus
1 allosaurus
1 kisvödör - rózsaszín
1 triceratops
1 plüssegér
2 db háromszög - világító

Étkezéssel kapcsolatos tárgyak - 20 tárgy
6 db alma - rágott
1 db 3 dl-s üveg - Jana
3 db biciklis kulacs
4 db félliteres üveg
1 cumisüveg
1 kék pohár
3 tányér, 1 porcelán, 2 műanyag,
1 körömolló


Személyes higiénia tárgyai - 16 tárgy
1 db szempillaspirál
2 csomag papírzsebkendő
12 hajcsat
1 hajgumi

Ruhanemű - 14 tárgy
2 pár cipő
1 pár zokni - fehér
4 félpár zokni
1 pelenka
1 db kesztyű
4 db sapka
1 sál

Egyéb - 1 tárgy
1 db használati utasítás

2010. november 3., szerda

Játszunk, játszunk...

Tegnap moziban voltunk Rózsával. Megnéztük a Sammy nagy kalandja című filmet 3D-ben. Szép grafikájú, kedves film volt és nekem a 3D is nagy élmény volt. A legjobb az egészben, hogy Rózsa a jegyeket az egyszervolt.hu-n nyerte :) .
Hazafele jövet olyan játszottunk, hogy egy hárombetűs szót kellett mondani, majd egy-egy betűt változtatva új, értelmes szavakat kerestünk. Jót játszottunk, Rózsa általában az utolsó betűjét változtatta meg a szavaknak. Végül a FAGY szóhoz értünk. Rózsa törte-törte a fejét, majd szégyenlősen azt mondta:
- Csak egy nagyon csúnya szó jut az eszembe.
Kicsit megállt bennem az ütő - honnan tud ez a lány ilyen szavakat?
- Jó, akkor súgd a fülembe azt a szót!
Így a leányzó halkan a fülembe súgta:
- FAR

2010. november 1., hétfő

A koncelebrálás veszélyei

Rózsának a népmesék már a túlságosan kiszámítható kategóriába kerültek, ezért Németh László és a Szüleim nyomdokain haladva folytatásokban elmeséltem a gyerekeknek Odüsszeusz történetét. Némileg vigyázatlanul láttam hozzá, ezért hosszabb kultúrtörténeti fejtegetésekbe bonyolódtunk az antik görög istenek mibenlétét illetően. A nagyok meg is értették (talán), hogy miről van szó, de Ibolya hozzáállásában nem voltam biztos. Ezért a továbbiakban nem is emlegettem isteneket, csak urakat (pl. Poszeidón, a tenger ura, Héliosz, a Nap ura stb.). És sokszor leszögeztem, hogy egy Isten van. Senki nem kérdőjelezte meg.
Mégis...
Amikor legutóbb szentmisén voltunk, két atya tartotta a szertartást. Ibolya "kedvence", és egy ritkán látott másik pap. Ibolya odasúgta nekem: Látod, mama, két isten van, nem csak egy!

Temetőlátogatás


Halottak napja tiszteletére elmentünk Kisterenyére meglátogatni a Dédmamám sírját (Emil: Jó, ha rászoktatjuk őket az ilyenekre, mert nem szeretném azt gondolni, hogy bunkók a gyerekeim. - Tiszteletre méltó törekvés, igazán kár, hogy ez volt a második alkalom, hogy meglátogattam Dédit a temetőben, pedig már lassan 15 éve, hogy meghalt.)
Gyönyörű volt a temető, rengeteg ember várakozott bejutásra. A forgalmat lelkes polgárőrök irányították igen sikeresen, tényleg csak kb. annyi autó forgolódott a temetőben, amennyi még elfért valahogy.
A gyerekek nagyon várták az alkalmat. Vittünk virágokat, meg Auchan-mécseseket. Egyébként szépek voltak...
Elindultunk tehát a szép temetőben, és mentünk, és nézelődtünk, de nem találtam sehol a sírt... Már előre aggódtam ettől egy kicsit, de azért reménykedtem, hogy meglesz. Emil szelíden érdeklődött, hogy hogy néz ki, meg mi van ráírva, de ezekben sem voltam biztos (...khm...). Megpróbáltam telefonos segítséget igénybe venni, de sajnos Namma nem vette fel a telefont. Így csak bóklásztunk a szép temetőben, míg Emil meg nem találta a keresett célpontot. (Azért arra büszke vagyok, hogy legalább jó helyen bóklásztunk! Volt ugyanis arra pár ismerős sír...)

Aztán meggyújtottuk a mécseseket, elhelyeztük a virágokat, szeretettel gondoltunk Nammára, mert a sír nagyon szépen rendbe volt téve, valamit beszélgettünk Dédiről és a családról. Tika nem akarta letenni a virágját, hanem azzal szórakozott, hogy a testvérei fejét birizgálja vele. Nagyokat nevetett. Aztán lassan elkezdte elfogyasztani, és a szirmokat szétköpködni. Rózsa is ihletet kapott, és a fehér szirmokat belemártogatta a piros viaszba, majd elégette. Ibolya is szívesen gyújtogatott (volna) botocskákat, és mivel ezt megtiltottuk neki, elsomfordált a sírkő mögé, és keresett egy gyertyát egy másik síron...
Így aztán elindultunk hazafelé.
Bemutattam Dédinek a családomat. Örülök neki!

2010. október 28., csütörtök

Álombeszéd

Nagyon szeretem hallani, amikor a gyerekeim álmukban beszélnek. Olyan meghitt érzés, hogy ezt nagyon kevesen hallhatják rajtam kívül. Ezt az élményt kicsit sajnáltam, amikor az új gyerekszobába költöztek, ugyanis így a köztünk tátongó kétlépésnyi előszoba lefogja a hangokat.
Ma viszont Tika nyöszörögni kezdett, és beszaladva Ibolya suttogását hallottam: "Nálam van az a pici..."
Őt még eddig nem is hallottam álmában beszélni!

Tökünnep

Az oviban tökünnep volt. Nagy örömömre ott lehettem ezen a jeles napon, és fényképezhettem a gyerekeket. Élmény volt!
Az elején a középsősök keresgéltek tököket a kertben, majd rejtegettek a kiscsoportosok számára. A kicsik is nagy lelkesedéssel bogarászták elő a jó nehéz helyre rejtett zöldségeket. Ezek után az egész ovi felsorakozott, tökfogót játszottak (a partner fejére kell ütni egy kis tökkel, és egy mondókát mondani), szedőkanálban egyensúlyozták a tököket, cipelték, gurították a nagy gömböket.
A legeslegjobban mégis az óvónők tetszettek, akik mindezt teljes lelkesedéssel csinálták végig, még a játékokba is beszálltak.
Köszönjük...

2010. október 17., vasárnap

Kürtőskalács

Nem értünk haza a boltokból vacsorára, ezért Rózsának kürtőskalácsot vettem a Nyugati aluljárójában. Picit hagytunk belőle a tesóknak is, ma, mise után megeszegették.

Ibolya: Majd máskor is vegyünk ilyen jó illatot!

Plázacicák

Zsuzsi barátnőm esküvője lesz szombaton, és én leszek az egyik tanúja. Pénteken már nézegettünk ruhákat Ágival, aki Zsuzsi húga és a másik tanú lesz, de nem találtunk méretben, szabűsban és színben elég jót.
Szombaton Rózsával bejártuk a Westendet és a két Mammutot, de nem találtunk semmi szépet. Viszont élmény volt a nagylánnyal mászkálni! Olyan jó ízlése van! Pl. egy egész sor randa, csicsás ruha között ki tudta húzni az egyetlen valóban szép, világoskék selyem, hímzett ruhát.
Vicces volt, hogy mennyire más kirakatok kötik le. Elsősorban ruhák, ékszerek, míg engem a kézműves cuccok, native boltok.

Jó volt! Beszélgettünk, nevettünk, és újra rájöttem, hogy lehetnék pozitívabb is.

Dédpapával sárkányeregetés

Szombaton elmentünk Dédpapához, aki Gödön lakik. Készített egy gyönyörű sárkányt, azt szerettük volna felavatni, de ez sajnos nehézségekbe ütközött, mert nem fújt a szél.
A tó partján egy hölgy segítséget kért Emiltől (azaz első körben tőlem, de gyorsan továbbadtam a feladatot), ugyanis a kutyája belelépett egy horogba, és azt kellett kiszedni a lábából. Legalább húszperces operáció után sikerült kivenni a horgot. (Dédpapa: Na, Emil, ezért megkapod az állatorvosi oklevelet. Emil: Inkább egy csípőfogóra lett volna szükségem.)

Azért eregettük a sárkányt, főleg Rózsa szaladt vele sokat, egészen remekül repül! Majd szélben is megpróbáljuk.
Utána Dédpapa mindenkinek hajtogatott jobbnál jobb repülőket, amíg Sári néni fenséges ebédjére vártunk.

Nagyon jól éreztük magunkat.

Ibolyával

Mostanában úgy alakult, hogy voltam kettesben Gáborral is (névnap) és Rózsával is, így Ibolyát sem akartam kihagyni. Strandra szerettünk volna menni, de sajnos Budapesten napközben, gyerekkel nemigen lehet vizes helyet találni. Az uszodákban foglalt a gyerekmedence, a fürdő meg iszonyú drága (5000 Ft a belépő...)
Szerencsére a kis tündér kiegyezett egy játszóterezésben is. Halakat etettünk a Millenárisban, és a Zöld Péteren játszottunk. Leggyakrabban a nagy mókuskerékben szaladtunk egymás mellett, de voltunk a palotában és a Nap házában is (Mama: Ibolya, ne dobáld a kavicsokat! Ibolya: De én ilyen királylány vagyok!)
Utána kakaóscsigát ettünk és gyrost.
Hazafelé a buszon majdnem elaludtam. Ibolya olyan aranyos volt, időnként megszólalt: Veled is nagyon jó volt, Mama! Meg: Máskor is csináljunk ilyet!
Jó! Ezt megígérhetem!

2010. október 9., szombat

barlang és palacsinta

Ma Réka és barátnője elvitték Gáborkát és Ibolyát egy szuper játszóházba, az Eleven Parkba. Gábor elvitele még csak hagyján, mert Réka Gábor keresztmamája, de Ibolya is nagyon-nagyon örült neki. (Ibolya: Tényleg elvisz? A szőkét? Mama: Igen. Ibolya: A kék szeműt? Mama: Igen. Ibolya: Akkor az tényleg én vagyok! :)))) )
Nagyon jól érezték magukat, még este félálomban is arról meséltek (A legjobb a lovacskás volt...).
Mi pedig közben Rózsával elmentünk a Pálvölgyi cseppkőbarlangba. Eredetileg moziba mentünk volna, de Rózsa nyert két mozijegyet (!!!!) és azokat csak hétfőtől csütörtökig lehet felhasználni. Jó volt látni, ahogy Rózsa örült a barlang szépségeinek.
Utána palacsintáztunk a Nagyi palacsintázójában. Egészen megható élmény volt nekem Rózsával palacsintázni és beszélgetni. Milyen nagy lány már!
Végül egy kis játszóterezéssel tettük fel a koronát a napra.

2010. október 4., hétfő

Borzalmas vagyok

IGEEEN!
Elhagytam Rózsa tolltartóját és üzenőfüzetét.

Pénteken a kezembe nyomta a leányzó, amikor éppen a szüreti mulatság előtt vittem (volna) őket hazafelé. Még maradniuk kellett egy kicsit az eredményhirdetés miatt, emiatt a három kicsivel lementem parkolójegyet hosszabbítani, majd vissza Rózsáért és Adélért, majd újra le a kocsihoz. Aztán itthon buli.
Hogy hol tűnt el a fent említett két tárgy, azt sajnos nem tudom megmondani. Kerestem itthon, a suliban, egyelőre nincsenek meg.
ANNYIRA de ANNYIRA utálom,hogy leteszek valahova valamit, és fogalmam sincs utána, hogy hova tettem, képtelen vagyok a helyére tenni a dolgokat, minden szanaszét van. Ha egyszer Isten úgy döntene, hogy egy tetszés szerinti gyártási hibámat kijavítja, tutira ezt választanám!!!!

2010. október 2., szombat

szüreti készülődés


A szőlőfüzért innen vettem: http://a-x.hu/page.php?136
Sajnos nincs fent a sablon, de egy papírlapot a monitorra fektetve át lehet másolni a mintát. Nekünk színes karácsonyfa-izzósorunk van, szerintem fehérrel jobban nézett volna ki, de azért így is hangulatos volt.






A szőlősüti receptje:
fél kg liszt, 2 tojás, élesztő, 10 dkg cukor, 1 dl olaj, 2 dl langyos tej
A fentieket összegyúrjuk, hagyjuk megkelni. Ha megkelt, gömböket formázunk belőle, és ezeket egymás mellé helyezzük. Mi minden szem közepébe rejtettünk egy darabka sajtot vagy tarját. Tojással megkenjük és kb. 20 percig sütjük.

szüret


Nagyon jól sikerült a szüretünk. Készülődtünk rá előtte is. Végül megcsináltuk a már említett szőlőfüzért, akasztottunk szőlőket a nagyszobába, és tűzködtünk szőlőszemeket hurkapálcikára.
Sütöttünk egy szőlő alakú sütit is. Az óvodából hazafelé még arra gondoltam, bevallom, hogy bolti kaláccsal oldom meg a dolgot, és abba szurkáljuk bele a szőlős pálcikákat. Be is jelentettem a gyerekeknek, hogy boltba megyünk (alapvető hiba!!!). De a bolt előtt nem volt parkolóhely, ezért inkább hazamentünk és rászántam magam a sütésre. Gábor gyúrta a tésztát, és nagyon szerette volna megvárni, hogyan kel meg a tészta. Zsarnok anyja azonban lefektette délutánit aludni. Azt azért megbeszéltük, hogy fel fogom kelteni, hogy együtt formázzuk a szemeket. Meg is próbáltam becsülettel, de amikor kivettem az ágyából, tovább aludt állva. Inkább visszafektettem, és szerencsére később sem haragudott érte. Amikor minden kész volt, felkeltettem a manókat. Ibolya kipattant az ágyból e szavakkal: Jaj, de jó, akkor most megyünk a boltba? Szerencsére találtam egy boltot, ahol tudtunk még venni egy kis nasit.


A nagy attrakció természetesen a szőlő lábbal taposása volt. Közösen leszemeztük a szőlőt, majd lábmosás következett. A frissen mosott lábacskák egy törülközőn várták, hogy sorra kerüljenek. Moldvai zenére, egymást szépen váltva tapostak a kislányok. Adél, Rózsa barátnője is nagyon-nagyon jól beleillett a bandába. Közben Gábor legózott a szobában.




Tiborka pedig rájött, hogy nyilvánvalóan az a célunk, hogy a szobát egyenletesen beterítsük szőlővel, ezért marékkal szórta ki a félig kitaposott szemeket a lavórból. Végül leszűrtem a mustot Nagymamiék tésztaszűrűjével. Mondjuk elég ciki volt, hogy pont belerobbantam egy beszélgetésbe egy kedves idős barátnőjükkel és Ily nénivel. De nagyon segítőkészek voltak... Pont annyi must lett, hogy mindenkit meg tudtunk kínálni belőle. Kb. 2,5 l az 5 kg szőlőből.






Az eszegetés után a buli zárómotívumaként a kislányok tűzijátékot adtak: feldobtak a levegőbe több marék (szerencsére nem szőlőt, hanem) üres lufit.
Jó buli volt, és már azt tervezgetik, hogy milyen bulik legyenek még az idén. Felmerült ötletek: tökbuli, hóbuli, virágbuli.

2010. október 1., péntek

Jó kis reggel

A reggelek mindig tartogatnak izgalmakat. Ezek közül a leginkább számottevő arra vonatkozik, hogy odaérünk-e időben az iskolába. A mai reggelünk eleve hentikeppel indult, mert E. hajnalban Körmendre ment.
Nos, amikor megszólalt a telefonom ébresztőórája, és szépen lenyomtam, és aludtam tovább. Nagy-nagy szerencse, hogy Rózsának is van órája, mert szeret önállóan felkelni (És mert sikerült lemondanom az álomanya-szerepről ebben az esetben: ha neki így jobb, nem ragaszkodom hozzá, hogy puszival ébresszem. Ahogy velem tette az anyukám legalább tíz évig. És ha ebből valaki kikövetkeztette, hogy az én anyukám egy álomanya, annak igaza van.) Így hat óra tízkor megjelentek a "nagyok" a hálószoba ajtajában. Gyorsan és zavarodottan kipattantam az ágyból. Zabpelyhet főztem reggelire, mert kenyér már csak annyi volt, hogy Rózsa uzsonnára el tudja vinni.
Kerestük a kenyeret, de vsz. E. nem tudta, hogy az Rózsára várt, és elvitte magával. De az is lehet, hogy csak nem találtam meg. Most mi lesz? Az teljesen irreális, hogy negyedórával előbb induljunk, és még vásároljunk... Szerencsére emlékeztem egy lepényszerű ételre, amit mi többször vittük suliba. (Talán Mamács is került hasonló helyzetbe?) Gyorsan elkészítettem, miközben a gyerekek reggeliztek. Végül időben indultunk el, sőt Tika is éppen a megfelelő pillanatban ébredt fel.
Megmásztam az összes gyerekkel az iskolába vezető lépcsőket (majd ma megszámoljuk, hogy hányat is), aztán sikeresen eljutottunk az óvodába. Igaz, hogy a gyümölcsöt a kocsiban felejtettük, de az már csak fél perc volt.
Ami különösen csodálatos, hogy sikerült megőrizni a jókedvünket és a nyugalmunkat, még nekem is.

Itt a lepény receptje, hátha valakinek jól jön majd. Biztos lehet még rajta finomítani, ma reggel valami ilyesmi volt.

fél kg liszt, 1 dl olaj, 2 dl tejföl, 2 tojás, só
Össze kell gyúrni, előmelegített sütőben 200 fokon húsz percig sütni. Finom!

Első számú rémálom kilőve

Amióta Rózsa iskolába jár, azon aggódom, hogy otthon vagy az iskolában felejtem a táskáját. Én rendszeresen elhagytam a felszerelésem egyes darabjait, és csak Mamácska odafigyelésén múlt, hogy a táskám legtöbbször eljutott a rendeltetési helyére, így azt hiszem, nem volt alaptalan az aggodalmam.
Tegnap, amikor hazafelé indultunk, szerencsésen bepakoltam a négy gyereket az autóba, mindenkit bekötöttem, és elindultunk. Egy kedves, ismeretlen kisfiú integetett az iskola előtt állva. Visszaintegettem neki, kedvesen mosolyogtam, és kanyarodtam kifelé. A gyerek lelépett a járdáról elém. Gyorsan fékeztem, és akkor már mondta is, hogy: A kislány táskáját ott tetszettek felejteni!
És bár nem tetszett nagyon, tényleg ott felejtettük az út szélén. De meglett és még csak rá sem tolattam!
Köszönjük, kisfiú...

2010. szeptember 28., kedd

Rózsa verset ír


Rózsa ma délután nekilátott, és írt egy csomó verset.
(Rózsa: Írd fel mind a két legjobb verset, mert mind a kettő nagyon jó lesz reklámnak.)
Addig is, amíg a hétéves költőnő első kötete megjelenik, egy kis ízelítő:



Vörösbegy
Vörösbegy, vörösbegy
Ablakunkba mikor ülsz le?
Vörös begyeddel,
Szikrázó szemeddel.

Feketerigó és a hó
Feketerigó,
Hát már hullik a hó!
Kiscipőd nincsen a télre,
Hogy tudnál elrepülni délre?

Feketerigó,
Hát már hullik a hó!
Kéne sapka, sál, kalap neked télre,
így nem fázol meg télen.

2010. szeptember 27., hétfő

"kicsit" elaludtam

Ma délután, amikor Tikát "szoptattam" (= aludtam egy kicsit) olyan intenzívre sikerült a fenti tevékenység, hogy nem észleltem semmit abból, hogy Ibolya bepisilt.
Csak akkor tűnt fel a dolog, amikor este, a paradicsomleveshez le akarta venni a harisnyáját, hogy ne csöpögtesse le, és észrevettem, hogy másik harisnya van rajta.

Én: Ibolya, te kicserélted a harisnyádat?
Ibolya: Igen, mert bepisiltem.
Én: És hol a pisi?
Ibolya: Hát feltöröltem az egészet. Ugye milyen ügyes vagyok?

Szerintem igen... ;-)

Pénteken SZÜRET!



Gábor és Ibolya már napok óta várja az óvodai szüreti mulatságot. Gábor egy gyönyörű szőlőtőkét gyurmázott. Még seregély is ül a tetején! Ma végre elérkezett a nagy nap, és még az idő is kiderült. Ettek kemencében sült krumplit, hagymát, lángost, szőlőt minden mennyiségben, frissen sült kenyeret, készítettek préssel mustot.

(Gábor: Ahhoz képest, hogy milyen szegények voltak, elég finomakat ettek...)

Továbbá játszottak, táncoltak, remekül érezték magukat.
Rózsa kicsit szomorú volt, hogy neki az iskolában már nincs ilyesmi. De elhatároztuk, hogy tartunk egy itthoni mulatságot. Meghívjuk rá Rózsa egyik kipróbált barátnőjét (se ő maga, se az anyukája nem ájul el attól, hogy itt milyen rendetlenség marad, ha egész nap rakom a rendet), és bulizunk egy nagyot pénteken.
Ma ehhez kerestem ötleteket. Nagyon tetszik a világító szőlősor, szerintem azt megcsináljuk. A lufis szőlőjelmezek is jól néznek ki. A gyerekeknek még biztos lesz egy rakás ötlete. Majd pénteken beszámolok!

2010. szeptember 25., szombat

Linkgyűjtés

Nagyon tetszik nekem, ahogy Alkotómami összegyűjti a blogján a hasznos, érdekes linkeket. Én is találtam néhányat, mit szeretnék megőrizni, ezeket jelölöm meg itt.

http://www.somewhatsimple.com/
http://waldorfmama.typepad.com
http://funonadime.blogspot.com - kimondottan kisgyerekekkel elkészíthető ötletek

Na, most végre bezárhatom ezeket az ablakokat, már egy hete nyitva vannak. :)

2010. szeptember 24., péntek

esti idill


Vidáman vacsorázunk. A gyerekek felvágottas kenyeret eszegetnek. Ibolyának eszébe jut valami:

Ibolya: Mama, vágjál nekem mosolygó arcot a felvágottból!
Mama: Jó, add csak ide a kenyered.
Rózsa: Nekem is mosolygósat vágjál!
Mama: Jó, pillanat.
Gábor: Nekem egy iguánodont vágjál!

A felvágottas kenyér után jön a ketchupos kenyér. Természetesen erre is lehet rajzolni:

Rózsa: Nekem valami kedves szépséget rajzolj a kenyeremre!
Gábor: Nekem egy ankylosaurust!

Megpróbálkoztam a lehetetlennel. Mindkettejüknek nagyon tetszett az elkészült alkotás. Gábor megjegyzése:

Gábor: Jaj, de szép lett, Mama! Köszönöm szépen! Melyik a feje?

2010. szeptember 23., csütörtök

dinólinzer és pókháló

Az estéket sokszor sajnos a nyafogás és a nyafogáson való úrrálevés határozza meg nálunk. Illetve a hajcsár-Mama, aki félpercenként utasítgatja a jónépet, hogy mi a következő lépés. (Zárójelben: van, hogy ez valami okból elmarad, és akkor kicsit gyorsabban végeznek...)
Rózsa azt találta ki, hogy minden este legyen valami kaland, valami szerepjáték, aminek a keretében meg lehet fürödni és fel lehet öltözni. Pár napig izgalmas volt a kalózosdi, de tegnap új ötlet jutott az eszünkbe: egy nagy pókhálót készítettünk az ajtóra, és azon kellett átbújni, hogy a biztonságos gyerekszobába érhessenek. Rózsa elég nehezen fért át, és sokáig tartott neki, de azért jó móka volt.
Gábor pedig napok óta kérlel, hogy gyúrjak olyan tésztát, amit ki lehet szaggatni, de mindig elfelejtettem. Végül megkértem, hogy "írjon" nekem egy emlékeztetőt. Két szívformát körberajzolt, és azt tette az asztalra. (Annyira szeretem benne, hogy még ilyen esetben is ilyen melegszívű módon emlékeztet engem. Pedig ő dinókat akart szaggatni.) No, végre meg is gyúrtam a tésztát, és született sok dinósüti. Ibolya is kivette a részét, szívecskéket, kakasokat csinált. Neki igazából lóforma kéne, de az még nincs.

2010. szeptember 20., hétfő

délután


Ma igen kreatívra sikerült a délutánunk. Rózsa és Gábor a gyerekszobát dekorálták: a fal és a bútorok egy része volt soron. Alakul a dolog!
Aztán Ibolyka megjelent az egyik hálóingnek használt pólómmal és egy textilfilccel, hogy ugye neki szabad erre rajzolnia. Végül krumlinyomdázás lett a vége. Lett a pólón (hátul) kövön álló dinoszaurusz, számtalan kiskacsa és néhány ló. Mindez pirosban és kékben,mert csak ilyen textilfesték volt itthon.
Kellemes délután volt.

2010. szeptember 18., szombat

Kezdjük el...

Régebben nem gondoltam volna, hogy blogot fogok írni, sőt egyik tesómnak részletesen elmagyaráztam azt is, hogy miért nem. De... mostanában több okból is úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Egyrészt olyan kedves kézműves és családi blogokra bukkantam az Interneten, hogy ilyen módon én is örömmel osztanám meg a kedves történeteinket, meg a kevésbé kedveseket is akár. Ezen kívül sokan vannak, akiknek szívesen elmesélném ezeket, de nincs rá idő vagy lehetőség. Hátha szívesen olvassátok el blogformában.
Majd meglátjuk, milyen sikerrel, illetve milyen gyakorisággal fogom vezetni ezt a naplót.