2020. május 21., csütörtök

Állatok itt is - ott is

Tavaly tavasszal egy beteg, girhes macska bukkant fel a kertünkben. Cirmos, enyhén vöröses csillanásokkal, szép bojtos fülecskével. Itt téblábolt néhány napig. Megengedtem, hogy vizet adjanak neki a gyerekek, talán egy bolyhos törülköző is került alá. Nem simogattuk, nem becézgettük, bár Matyi már ekkor elnevezte Aranynak.
Néhány napig itt lófrált tehát a cica, és egyre soványabb lett, mire végül Emil megkérte Ibolyát, hogy adjon neki valamit enni, hát kilyukad az oldala. Ibolya röpült, a cica boldogan falt, és ezzel el is dőlt a sorsa. Szép lassan meggyógyult, az elején még érzéketlen volt a hátsó két lába és a farka, de apránként egyre jobban lett. Hálás, kedves macska, akit próbálunk nem beengedni a lakásba, és aki a szomszédok szívébe is belopta magát, úgyhogy afféle közös macska státuszt élvez.
Nagyon hálás a kedvességért, ezért időről időre ajándékokkal lep meg. Nyáron hozott egy szinte sértetlen kiscsibét, akit hódolata jeléül egyenesen a lábam elé tett le. Nagyon megörültem neki. Etettem, itattam
, majd amikor kiderült, hogy kié, megpróbáltam visszavinni. Szerencsére nem kérte vissza, sőt adott mellé egy másikat is, hogy ne legyen egyedül, mert ezt a színváltozatot nem tenyészti. Így nálunk maradt a csibe, akiről apránként kiderült, hogy kakas. Ráadásul mind a kettő kakasnak bizonyult. A másik sajnos csípős is volt, sokat verekedtek, és ijesztő lelkesedéssel rohant felénk, ezért tőle megváltunk. A maradék kis kendermagos kakas hangosan köszönti a hajnalt, ide-oda rohangál a kertben, mindenhol ott van, lyukakat ás, abban fürdik, ha teheti, beszökik a nappaliba, megtiszteli a kanapé szélét, de bottal jó útra lehet igazgatni. Almababa nagy barátja, kettesben fedezik fel a kertet. Tervben van, hogy szerzek mellé egy tyúkocskát is.
A cicának köszönhetjük, hogy megismerkedhettünk a vakonddal egészen közelről. Nem tudom, hogy mérgezés miatt vagy csak úgy natúr hülyeségből, de három egymást követő nap három vakond döntött úgy, hogy a kertünkben mászik ki a földből. Az egyik igyekezett visszabújni, de a problémát elintézettnek tekintette úgy, hogy kb vállig ásta be magát nagy sebességgel, a többi testrésze pedig kint maradt. A macska persze könnyedén kihúzta a földből, és kezdődött újra a menekülés. Végül fölé tettünk egy ketrecet, amit nem tudott felborítani a macska, így egy óra pihenő után végül teljesen beásta magát, hatalmas túrást hagyva hátra.
Kb. két hete került hozzánk egy cinegefióka, akinek a szüleit macska kapta el, testvérei pedig nem bírták az éhezést. Aki megtalálta, nem tudott gondoskodni róla, így nálam kötött ki a kismadár. A Fióka- és Madármentés Facebook csoporttól kaptam tanácsokat, hogy mit csináljak vele. Gyönyörűen eszi a roppantott lisztkukacot és viaszmoly lárvát, hangosan rikácsol, csapkod ha éhes, így különösen nem is kell odafigyelni, szól ő rendesen. Mostanra már elég cinkekinézetű, próbálgatja a szárnyát is. Kezdem elhinni, hogy sikerül valóban életben tartani. Jó lesz, ha majd el tudom engedni.
Idén télen sokféle madár járt az etetőben, de pont a tengelice távol maradt. Most májusban két tengelice is boldogít, minden nap jönnek az etetőre. Nagyon örülök nekik, ahogy a szajkóknak, cinkéknek, gerléknek, verebeknek és a többieknek is.