2015. május 25., hétfő

Vácrátót tavasszal, természetfotókkal

A tó szeme - Rózsa fotója
Néhány hete volt egy nevelés nélküli péntek, így végre otthon volt az egész csapat. Tika pont csütörtökön törte el a csuklóját, így délelőtt kötözésre kellett vinni Vácra. Persze mindnyájan vele tartottunk. Nagyon kedvesek voltak a kórházban, jó élmény volt.
Utána elmentünk a Vácrátóti Botanikus Kertbe. (Tudom, hogy nemzeti... ezzel kapcsolatban mindig egy Móra-novella forgolódik a fejemben, melyet Voigt Vilmos professzoromtól hallottam egyszer mesélni sok évvel ezelőtt, amikor még alig valami volt nem-zeti.)

Gyönyörűek voltak a növények a parkban, a nagyobbak lelkesen fényképeztek.Gábor inkább az állatokat, elkapott pillanatokat fotózta, Rózsa pedig a hangulatképeket kereste. Eleinte próbálták időre beosztani, hogy ki mikor fényképezhet, de aztán inkább cserélgették.
Láttunk légzőgyökereket, fogtunk körbe vastag fát - Tika most nem állt be a törött kezével, Gábor pedig fotózott, így lány-kör lett a fa körül. Izgalmasak a kaktusz- és a trópusi házak is, rengeteg különféle kaktusz van. A gyerekeknek különösen tetszett a fán növő citrom. A látványosságokat, a romot, a barlangot, a vízimalmot meg a kastélyt már nem is volt időnk megcsodálni, igyekezni kellett.

Voltak kiskacsák, és már a séta vége felé odatotyogtak családostul Rózsa lába elé, sőt, megvárták, amíg mindenki odagyűlik, és megnézegeti őket. Nagyon aranyosak voltak ahogy behúzódtak a amámjuk tollai alá egy kis pihengetésre, melegedésre. Láttunk még ebihalakat és halivadékokat is, akik próbálták egy nagy hal benyomását kelteni, ahogy egyszerre úsztak csapatosan.

Sok növénnyel kapcsolatban lehet kitett táblákon olvasni mesét, legendát, és a hozzájuk tartozó illusztrációk is nagyon tetszettek. Három órát töltöttünk a parkban, és a harmadát sem jártuk be, pedig nem időztük olyan sokat sehol sem. Legközelebb megpróbálunk rózsavirágzáskor menni, ahogy Rózsánk kérte.
Délután (vagy a hétvégén?) pedig vigasztalásképpen Tikának nővérkéje autós ruhákat varrt. Rózsa eredetileg háromszög-kendőnek vette az anyagot, de aztán mégsem kellett a kis fickónak felkötve hordania a kezét. Nagyon örültem a nagylány ügyességének, és annak is, hogy ilyen jó felhasználást talált ki.



2015. május 18., hétfő

OK, kivagyok. Hogyan tovább?

Most, hogy végre rászántam magam az előző blogbejegyzés megírására, szembenéztem azzal is, hogy nehezen találom az örömet az életemben, pedig nagyon is jelen van.
Igazán kár, hogy pontosan három hete ugyanebben a cipőben jártam. Akkor nem tudtam lépni, vártam, hogy elmúljon. Most más megoldást választok.

Sokszor fordul elő, hogy olyan egyszerű lenne máshogy csinálni, pihentebben, vidámabban, de nem látok rá, hogy m a gond, nem tudok rápillantani a vakfoltomra. Úgyhogy megkértem Valakit (kivételesen nem Jézusra gondolok, hanem férjecskémre), aki közel áll hozzám annyira, hogy rámlásson, hogy segítsen kitalálni, hol szaladt el a ló.
De nagyon kedvesen a másik fontos Valaki az életemben is azonnal odatette magát, mert nem készül el időre az autónk, így nem tudtam elmenni a gyerekekért az iskolába-óvodába, hanem helyette itthon aludtam egy nagyot Matyival együtt. Nagyon jólesett!

Már ettől jobban éreztem magam, de következzen még egy kis töltődés:
Takarítottam az irgalmatlan állapotban lévő gyerekszobában - Hasznosnak éreztem magam.
Olvastam Tikának mesét a kertben - Friss levegő és személyes törődés a gyerekkel.

Jó, a fektetés sajnos kicsit rosszkedvűre sikerült. Utána nehezen engedtem el Emilt focizni, ilyenkor szeretnék az ő energiáiból meríteni, de az a helyzet, hogy neki is szüksége van a töltődésre.

Végül Ibolya is elaludt nagy nehezen, én pedig tornáztam egy kicsit!!! Először Matyi születése óta. Rózsa ugyan már próbált edzeni velem, de túl erős gyakorlatokat próbált megtanítani, nem nagyon ment... Nagyon hatékony és szuper a rocky edzése...

Végül a youtube-on kerestem egy félórás aerobicot, meg némi hasizomgyakorlatot. Nagyon jó volt :-). De hogy egyesek képesek végigszövegelni azt, ami közben én meg sem bírok szólalni...
Szóval jólesett. Még nem állt helyre a világbéke, de talán alakul.

Tavaszi bezsongás

Itt a tavasz, itt az év vége lassacskán.
Így aztán itt a sok-sok bemutató, előadás, jobbnál jobb tavaszi programok.
Rózsaszál akrobatikus rock and roll formációját itt lehet megnézni. Gábor tekerőzik, Ibolyka néptáncol, sajnos őt mi sem láttk, mert változott közben a program, és egy órával előbb lépett fel, mint hittük.
Szóval alig várom az iskolaév végét.
Elfáradtam. Kimerültem.
Ijesztő, hogy még legalább három hétig nincs megállás, minden hétvégén minden nap legalább egy, de inkább 2-3 program. Ilyenkor a hétköznapok is olyan nyűgösek. Most is már fél 12, az ebédkészítéssel már el is vagyok késve. Ennek az lesz a vége, hogy én nem fogok tudni megebédelni az óvoda előtt. Utána meg futószalagon zajlanak az események fektetésig.
Megyek is főzni...

De azért még gyorsan elmesélem, hogy Tika egy balul sikerült Tarzan-lendülés eredményeképpen eltörte a csuklóját. Szépen viseli, aranyos bogárka a gipszével együtt. Alig tudom megakadályozni, hogy máris újabb lendülésekkel próbálkozzon. Ez most a nagy eseményünk.

Meg Rózsáék osztálya bent aludt a suliban, Ibolya lesz a pünkösdi királynő az iskolai előadáson, Gábor rengeteget fejlődött fociból, olyan jó látni. Rózsának saját szobácskája van, elképesztő, milyen nagylány már. És az oviban volt pillangóünnep, és Matyi is jól van, ma kimondta az első, következetesen használt szavát: Elefánt (elo).

Na jó, most már tényleg megyek főzni. Matyikám, köpd ki, kérlek a telefonom!