2011. július 22., péntek

Kis színes a nyárról


Meglepően harmonikus nyárkezdet után jött az úszótanfolyam, ami még szintén teljesen döccenőmentes volt. Most van egy szabad hetünk, de kicsit elszoktunk tőle. Talán holnap már könnyebb lesz.
A nyár felhőtlen élvezetét a házkeresgélés kicsit gátolta, de erről majd akkor írok, ha legalább egy előszerződést aláírtunk. Már ... (idáig jutottam el három nappal ezelőtt. Sajnos a házkeresés tovább bonyolódik, de legalább az itthoni helyzet rendeződni látszik :-) )

Az elmúlt pár nap nagy szenzációja, hogy Tika megtanult puszit adni. Annyira aranyos az a kisfiú (is)! Sokat beszél, pl. Mána - málna, és egyéb gyümölcsök, Nyányá - macska, Vaú - navajonezmi?
Az egyik háznál egy palotapincsi fogadott minket. Tika habozott: - Vaú? Nyányá? Szemmel láthatóan nem tudta eldönteni, melyik a helyes meghatározás. Pár nappal később itthon futottunk össze egy hasonló kutyába, de akkor már pontosan tudta, hogy az egy: - Vaúnyányá!

Ibolyka gyönyörű és független királylány sok szeretetvággyal, és igen kicsi alvásigénnyel. Így bár a nap folyamán sokat foglalkozom vele, puszilgatom, dicsérem, mesélek neki, játszom vele, stb., de a fektetés körüli hercehurca - úgy érzem - mindezt felülírja, és gyakran szomorkás-mérgelődős lesz a napja vége. Megoldaná a gondot, ha nem aludna délután...csak akkor a többiek sem alszanak, akiknek pedig fontos... ezen még kell gondolkodnom.
Egyik nap elővette a Húsvétról maradt csokikat rejtő zacskót, s azt eszegették Tikával. Igen ám, de azok a nyavalyás csokik eléggé szétszóródtak a földön. Emil emiatt elérhetetlen magasságba helyezte a csokis zacskót. Persze Ibolyának ez nem akadály... (remélem, mihamarabb sikerül csatolnom ide képet is.)

Gábor igyekszik "értelmesen" tölteni a szünetet, és ez szerintem sikerül is neki. Sokat rajzol, ügyeskedik, nemrég homokképet készített. Homokot ragasztott papírra vulkánalakban, és azt rajzolta körbe dinókkal. Másnap meg farkat-mancsot-lábat készített egy befőttesüvegnek, és egy kis szódával meg mosogatószeres ecettel habzó dinó lett belőle (szülői felügyelet mellett...) Rózsa videózta. Sajnos a hangalámondás nem lett tökéletes. Azt lehet ugyanis hallani, amint Ibolyával kiabálok: - Miért nem vettél bugyit már megint?

Rózsaszál nagyon szeret főzőcskézni, sőt, egy napon még az ebédkészítést is elvállalta! Paradicsomleves volt borsófőzelékkel és virslivel. Nyam!
Örömmel olvasgat vagy ír, sokat játszik a testvéreivel is. Papírból gyönyörű dolgokat alkot, és egy általa merített, gyékényszöszmösszel díszített papír is itt szárad az ablakban. Megható és elképesztő, ahogyan időnként elmerül a természet csodálatában.

Élvezem a szünetet, még ha néha hosszúnak tűnnek is a napok. Olyan jó, hogy nem kell sehová rohanni az órát nézni, félni, hogy elkésünk. Ami meglepő, hogy így is mindig van valaki, aki úgy érzi, hogy foglalkozhatnék vele többet. Gondolom, ez természetes, de időnként szívesen érezném magam egyenesben.
Amúgy a rendtartás sokkal jobban meg mostanában!

2011. július 12., kedd

Megcsináltam!

Három dolog is történt az elmúlt két hétben, aminek örülök, hogy megcsináltam. Elhatároztam, meginogtam, összeszedtem magam, biztatást kaptam, és megvan!

1, A világ legjobb rántottája
Emilnek születésnapja volt, és ebből az alkalomból olyan sonkás rántottát kért reggelire, ami megközelíti a körmendi szállás rántottáját. Ettől kicsit megijedtem, mert nálunk a rántotta leginkább tojáslepényhez hasonlít, az meg nem ilyen volt. De szerencsére Namma jóvoltából van nekem remek Stahl Judit szakácskönyvem (köszi...), melyben benne van a Tökéletes Rántotta. Van pár macerás trükkje (gőz fölött készül, majd előmelegített tányéron foglalja el méltó helyét), de tényleg nagyon finom lett, és ami a legjobb, Emil is örült neki.
Persze nem lennék az, aki, ha a rántotta negyede nem a főzővízben landolt volna.

2, Elmentem úszni
Először életemben! Persze voltam kiskoromban a családdal, meg a regnumi csapatommal, de most egyedül és csak a magam kedvére úsztam. Nagyon jólesett elmerülni a vízben, a lehető legerősebben tempózni, semmi gyereknyivákolás (mert közben Anyósom vigyázott rájuk), csak az úszásra lehetett figyelni, és tervezgetni, hogy hogyan fogom megírni ezt Nektek, de ebben a pillanatban... megjelent egy síró kisfiú a parton, hogy segítsek neki, mert elvesztette a táborozó csoportját. Mintegy 10 métert úsztam. Segítettem neki, aztán magamban nevetgélve tovább úsztam. Hát igen... most ennek van az ideje az életemben.
Köszönöm Emilnek a biztatást, Zsuzsinak a lelkesedést.
Persze nem lennék az, aki, ha vittem volna törülközőt és papucsot, illetve ha megszárítottam volna a hajam.

3, Ott aludtam az esetleges új házunkban
Ehhez Emil ragaszkodott, hogy kipróbáljam, hogy nem lesznek-e túl hangosak a vonatok nekem vagy Tikának. Örömmel jelentem, hogy az éjjel tapasztalatai alapján nem! Nagyon remélem, hogy most már minden rendben lesz, annyira jó kis ház!
Elég mókás volt egyedül aludni egy idegen családban. Aki ismer, tudja, hogy még a legjobb barátaimnál is össze kell szednem magam egy ottalváshoz, így meg aztán... De nem volt rossz!
Persze nem lennék az, aki, ha nem ömlött volna ki a hátizsákomban és az autóban az ajándékba vitt citromlikőr.

De nem különösebben zavar. Éppen szívesen vagyok az, aki!
:)