2014. szeptember 20., szombat

Zsiga takarója

Nagyon szeretek alkotni, de elég ritkán hagyok rá időt magamnak. A babázós időszak azért is nagyon jó nekem, mert lelkifurdalás nélkül varrogathatok, próbálkozhatok mindenféle szépséggel, amikor éppen nem Matyit ölelgetem.
Zsigának, Réka húgom kisfiának nemrég volt a keresztelője, melyre mindkét oldali betegség miatt nem tudtunk elmenni. Már korábban elterveztem, hogy milyen szép foglalkoztató takarót fogok neki készíteni.
Nyáron a Csirke táborban láttam egy patchwork takarót, ami már több babát kiszolgált, és nagyon hangulatos volt, Csenge nagyon szerette. Beindult a fantáziám, hogy mi mindent lehetne még tenni a takaróra, felfedeznivaló zugokat, kis figurákat, játékokat. Megpróbálkoztam vele. Elég nagy munkának bizonyult (hú, rengeteget dolgoztunk vele), szerintem nagyon jó lett, nekem igazán tetszik.

A takarón egy bokor, egy fa és egy tavacska látható, mindenféle lakóval.

 A fa ágai között tépőzárakra erősített madarak, levelek, virágok és egy Rózsa által készített csilingelős pillangó van. Amikor Rózsa beteg volt, egyik nap volt kedve velem varrogatni. Közben Sebő-playlistet hallgattunk, énekeltünk, beszélgettünk.
Az égen két felhő és egy napocska van. A felhők zörögnek, Roni húgom tanácsa szerint hivatalos levélből származó bevonó fólia van bennük, pont úgy zörög, mint a bolti :-) .


A gyökerek között kisróka alszik.

Az avarban sündisznó szuszog.

A tóban egy hattyú viszi a fiókáit, a hódvárban pedig egy Rózsa készítette hód lapul. Egy vidám halacska fonálon fickándozik.

Egy kisebb zöld bokorból pedig egy borz kukucskál

Igyekeztem, hogy többfajta érzékszervre hasson: van zörgés, csilingelés, különböző tapintású anyagok; hogy többféle mozgást lehessen gyakorolni: a zugok nyílnak tépőzárral, cipzárral, csattal, patenttal, lehajtósan, gombbal, gumival; és különböző évszakokhoz kapcsolódó dolgok vannak rajta a mesélések érdekében.
A befejező öltésekhez közeledve rá kellett jönnöm, hogy a szélét takaró szalag túl keskeny ahhoz, hogy összefogja a három réteg filcet, gyakorlatlan is vagyok, így elég girbegurba lett. Meg a varrógép is előadta magát, begyűrte a cérnát, eltörte a tűt - de végül csak elkészült.

Sok örömet kívánok, jó játékot vele. Roni, Juci, köszönöm a segítséget, drukkolást!

(A Rékával közös képet Ibolya készítette.)


2014. szeptember 18., csütörtök

Nem sokáig marad feltöltve! - kiruccanás Tikával

Majd egyszer remélem, írok majd arról is, hogy milyen jók voltak az első babás hetek (mert nagyon jók voltak), milyen volt az első közös inyaralásunk ( :-) :-) ), milyen volt az évkezdés (hááát...), és miféle macskamizériák voltak itt (na!), sőt szívesen elmélkednék az alakomról is (vagy mégsem?). De ha mégsem, legalább itt van ez a kis emlékeztető.

Tegnap gyönyörű idő volt végre, és már régóta ígérgettem Tikának, hogy ha szép idő lesz, akkor elmegyünk a Vasúttörténeti Parkba. Amikor ma is kék volt reggel az ég, némi kis vívódás után felajánlottam, hogy menjünk el oda. De a legényke óvodába akart menni... Jó, hogy így szeret oviba járni, és átgondolva az időkorlátokat, úgy döntöttem, hogy elhozom ebéd előtt, és akkor még belefér a délutánba.
Fel is kerekedtünk, beugrottunk egy boltba némi kakaós csigáért és egy dobozos ivóléért, hogy legyen valami a pocakjában, és mentünk tovább. Sajnos az ivólé megtette a hatását, és mire odaértünk a Park bejáratához, tragédia történt - szegény nem bírta ki a WC-ig. Óriási szerencsénkre volt nálam pótruha, mert a kiruccanást követő fociedzésre gondolva magammal vittem két rövidnadrágot is, hogy tudjon választani. Így most a szűkebb lett a gatya, a bővebb meg a nadrág.

Bemenvén vettünk belépőjegyet, meg egy másikat a kerti vasútra. Én is szívesen utaztam volna rajta, de mivel Matyinak is kellett volna rá jegy, úgy döntöttem, hogy azért ennyit nem ér meg számomra. Az volt kiírva, hogy kedden és csütörtökön nincsen modellvasút-vezetés, ezért arra nem vettünk jegyet - kicsit sajnáltam.
Matyi szopizott egy jót, Tika pedig a kertivonatozással kezdett. Utána bekapott egy kakaós csigát, mert út közben az ivólétől semmi nem fért már a hasába. Következtek a mozdonyok. Mókás, hogy amikor hét éve, legutóbb arra jártunk, nem volt szabad felmászni a mozdonyokra, most viszont mindegyikhez oda volt állítva egy-egy lépcső, hogy kényelmesen fel lehessen mászni a vezetőfülkékbe. Fel is másztunk, nézelődtünk, próbáltuk kitalálni, hogy mi mire való.
Ezt követően felszálltunk a fordítókorongra, ahol egy lepke is várakozott arra, hogy fordulni kezdjen a gép. A kezelő bácsi megmutatta nekünk a kormányzati vonatot is, amely az 50-60-70-es évekbe n utaztak a főnökök. Volt tárgyalóterem, zuhanyzó, konyha, bársonyágyak, hatalmas íróasztal a fontos döntésekhez - örültem, hogy láttuk, Megnéztük a vasútmodelles kocsit is, ééés: Tika mégis vezethette a modellvasutat, mégis vehettünk rá jegyet. Nagyon örült, próbáltuk összehangolni, hogy egyszerre bújjon ki az alagutakból a két szerelvény.
Aztán még egyszer felszállt a kerti vasútra, és a kedves mozdonyvezető érdeklődött, hogy én miért nem megyek a gyerekkel. Mondtam, hogy sok lenne a két jegy ára, és teljesen feleslegesnek érzem az édeseden alvó újszülöttnek a jegyet. A bácsi mondta, hogy nyugodtan szálljak fel, csak vigyázzak, hogy a babát vegyem középre, nehogy valami belógó bokor hozzáérjen... így én is mentem egy kört. Nagyon tetszett! Egész gyorsan megy a kisvonat, van alagút, meg egy gyönyörű tavacska tündérrózsákkal, efölött egy hídon zakatol át a szerelvény.
Végül még megnéztük a sínautót, fordítókorongoztunk egy utolsót, és hazaindultunk. Tika nagyon lelkes, és itthon rögtön vonatozni kezdett Gáborral.
Szép nap volt, Matyi végigaludta az egészet, szerintem jót tett neki a friss levegő.

Ó, és a cím magyarázata:
Éppen kezdtem Matyit szoptatni, amikor Tika megkérdezte:
- Mama, megint szopni fog Matyi?
- Igen.
- Hát, nem sokáig marad feltöltve!

2014. szeptember 12., péntek

Jól nézünk ki!

Törtem a fejem, hogy mi legyen a címe ennek a bejegyzésnek, mert nagyon ajánlkozott a "Megérte! Megértem..." cím is. Mind a kettő nagyon illik arra, ahogy most éppen érzem magam.

Jól érzem magam az életemben, jó a családban, jó a mindennapokban, a sok apróságban, a hétköznapi tevékenységekben. Jó benne lenni a pillanatban. Megérezni és átélni most például, hogy a betűk kicsit visszaütnek, ahogy gépelek, és az ujjaim gyorsan mozognak a billentyűzeten. Jó hallgatni közben a Kyre eleison-os playlistemet, amit annyira kétségbeesetten hallgattam legutóbb, több, mint fél éve.

Minden megérte.

Furcsa ez az érzés. Sokkal jobban elfogadom magamat, mint korábban. Otthon érzem magam az életemben. Hagyom, hogy alakuljon. Nem örülök neki, amikor újra és újra rálátok a gyengeségeimre, de nem vág földhöz. Örülök neki, és el merem ismerni magamnak, ha valami jól sikerül. Merek örülni.

A legcsodálatosabbak az érintések. A hozzám bújó gyerekek. A Baba, ahogy belesimul a karomba. Emil ölelése. A takaró hűvössége egy-egy éjszakai szoptatás után.

Amen.