2010. október 28., csütörtök

Álombeszéd

Nagyon szeretem hallani, amikor a gyerekeim álmukban beszélnek. Olyan meghitt érzés, hogy ezt nagyon kevesen hallhatják rajtam kívül. Ezt az élményt kicsit sajnáltam, amikor az új gyerekszobába költöztek, ugyanis így a köztünk tátongó kétlépésnyi előszoba lefogja a hangokat.
Ma viszont Tika nyöszörögni kezdett, és beszaladva Ibolya suttogását hallottam: "Nálam van az a pici..."
Őt még eddig nem is hallottam álmában beszélni!

Tökünnep

Az oviban tökünnep volt. Nagy örömömre ott lehettem ezen a jeles napon, és fényképezhettem a gyerekeket. Élmény volt!
Az elején a középsősök keresgéltek tököket a kertben, majd rejtegettek a kiscsoportosok számára. A kicsik is nagy lelkesedéssel bogarászták elő a jó nehéz helyre rejtett zöldségeket. Ezek után az egész ovi felsorakozott, tökfogót játszottak (a partner fejére kell ütni egy kis tökkel, és egy mondókát mondani), szedőkanálban egyensúlyozták a tököket, cipelték, gurították a nagy gömböket.
A legeslegjobban mégis az óvónők tetszettek, akik mindezt teljes lelkesedéssel csinálták végig, még a játékokba is beszálltak.
Köszönjük...

2010. október 17., vasárnap

Kürtőskalács

Nem értünk haza a boltokból vacsorára, ezért Rózsának kürtőskalácsot vettem a Nyugati aluljárójában. Picit hagytunk belőle a tesóknak is, ma, mise után megeszegették.

Ibolya: Majd máskor is vegyünk ilyen jó illatot!

Plázacicák

Zsuzsi barátnőm esküvője lesz szombaton, és én leszek az egyik tanúja. Pénteken már nézegettünk ruhákat Ágival, aki Zsuzsi húga és a másik tanú lesz, de nem találtunk méretben, szabűsban és színben elég jót.
Szombaton Rózsával bejártuk a Westendet és a két Mammutot, de nem találtunk semmi szépet. Viszont élmény volt a nagylánnyal mászkálni! Olyan jó ízlése van! Pl. egy egész sor randa, csicsás ruha között ki tudta húzni az egyetlen valóban szép, világoskék selyem, hímzett ruhát.
Vicces volt, hogy mennyire más kirakatok kötik le. Elsősorban ruhák, ékszerek, míg engem a kézműves cuccok, native boltok.

Jó volt! Beszélgettünk, nevettünk, és újra rájöttem, hogy lehetnék pozitívabb is.

Dédpapával sárkányeregetés

Szombaton elmentünk Dédpapához, aki Gödön lakik. Készített egy gyönyörű sárkányt, azt szerettük volna felavatni, de ez sajnos nehézségekbe ütközött, mert nem fújt a szél.
A tó partján egy hölgy segítséget kért Emiltől (azaz első körben tőlem, de gyorsan továbbadtam a feladatot), ugyanis a kutyája belelépett egy horogba, és azt kellett kiszedni a lábából. Legalább húszperces operáció után sikerült kivenni a horgot. (Dédpapa: Na, Emil, ezért megkapod az állatorvosi oklevelet. Emil: Inkább egy csípőfogóra lett volna szükségem.)

Azért eregettük a sárkányt, főleg Rózsa szaladt vele sokat, egészen remekül repül! Majd szélben is megpróbáljuk.
Utána Dédpapa mindenkinek hajtogatott jobbnál jobb repülőket, amíg Sári néni fenséges ebédjére vártunk.

Nagyon jól éreztük magunkat.

Ibolyával

Mostanában úgy alakult, hogy voltam kettesben Gáborral is (névnap) és Rózsával is, így Ibolyát sem akartam kihagyni. Strandra szerettünk volna menni, de sajnos Budapesten napközben, gyerekkel nemigen lehet vizes helyet találni. Az uszodákban foglalt a gyerekmedence, a fürdő meg iszonyú drága (5000 Ft a belépő...)
Szerencsére a kis tündér kiegyezett egy játszóterezésben is. Halakat etettünk a Millenárisban, és a Zöld Péteren játszottunk. Leggyakrabban a nagy mókuskerékben szaladtunk egymás mellett, de voltunk a palotában és a Nap házában is (Mama: Ibolya, ne dobáld a kavicsokat! Ibolya: De én ilyen királylány vagyok!)
Utána kakaóscsigát ettünk és gyrost.
Hazafelé a buszon majdnem elaludtam. Ibolya olyan aranyos volt, időnként megszólalt: Veled is nagyon jó volt, Mama! Meg: Máskor is csináljunk ilyet!
Jó! Ezt megígérhetem!

2010. október 9., szombat

barlang és palacsinta

Ma Réka és barátnője elvitték Gáborkát és Ibolyát egy szuper játszóházba, az Eleven Parkba. Gábor elvitele még csak hagyján, mert Réka Gábor keresztmamája, de Ibolya is nagyon-nagyon örült neki. (Ibolya: Tényleg elvisz? A szőkét? Mama: Igen. Ibolya: A kék szeműt? Mama: Igen. Ibolya: Akkor az tényleg én vagyok! :)))) )
Nagyon jól érezték magukat, még este félálomban is arról meséltek (A legjobb a lovacskás volt...).
Mi pedig közben Rózsával elmentünk a Pálvölgyi cseppkőbarlangba. Eredetileg moziba mentünk volna, de Rózsa nyert két mozijegyet (!!!!) és azokat csak hétfőtől csütörtökig lehet felhasználni. Jó volt látni, ahogy Rózsa örült a barlang szépségeinek.
Utána palacsintáztunk a Nagyi palacsintázójában. Egészen megható élmény volt nekem Rózsával palacsintázni és beszélgetni. Milyen nagy lány már!
Végül egy kis játszóterezéssel tettük fel a koronát a napra.

2010. október 4., hétfő

Borzalmas vagyok

IGEEEN!
Elhagytam Rózsa tolltartóját és üzenőfüzetét.

Pénteken a kezembe nyomta a leányzó, amikor éppen a szüreti mulatság előtt vittem (volna) őket hazafelé. Még maradniuk kellett egy kicsit az eredményhirdetés miatt, emiatt a három kicsivel lementem parkolójegyet hosszabbítani, majd vissza Rózsáért és Adélért, majd újra le a kocsihoz. Aztán itthon buli.
Hogy hol tűnt el a fent említett két tárgy, azt sajnos nem tudom megmondani. Kerestem itthon, a suliban, egyelőre nincsenek meg.
ANNYIRA de ANNYIRA utálom,hogy leteszek valahova valamit, és fogalmam sincs utána, hogy hova tettem, képtelen vagyok a helyére tenni a dolgokat, minden szanaszét van. Ha egyszer Isten úgy döntene, hogy egy tetszés szerinti gyártási hibámat kijavítja, tutira ezt választanám!!!!

2010. október 2., szombat

szüreti készülődés


A szőlőfüzért innen vettem: http://a-x.hu/page.php?136
Sajnos nincs fent a sablon, de egy papírlapot a monitorra fektetve át lehet másolni a mintát. Nekünk színes karácsonyfa-izzósorunk van, szerintem fehérrel jobban nézett volna ki, de azért így is hangulatos volt.






A szőlősüti receptje:
fél kg liszt, 2 tojás, élesztő, 10 dkg cukor, 1 dl olaj, 2 dl langyos tej
A fentieket összegyúrjuk, hagyjuk megkelni. Ha megkelt, gömböket formázunk belőle, és ezeket egymás mellé helyezzük. Mi minden szem közepébe rejtettünk egy darabka sajtot vagy tarját. Tojással megkenjük és kb. 20 percig sütjük.

szüret


Nagyon jól sikerült a szüretünk. Készülődtünk rá előtte is. Végül megcsináltuk a már említett szőlőfüzért, akasztottunk szőlőket a nagyszobába, és tűzködtünk szőlőszemeket hurkapálcikára.
Sütöttünk egy szőlő alakú sütit is. Az óvodából hazafelé még arra gondoltam, bevallom, hogy bolti kaláccsal oldom meg a dolgot, és abba szurkáljuk bele a szőlős pálcikákat. Be is jelentettem a gyerekeknek, hogy boltba megyünk (alapvető hiba!!!). De a bolt előtt nem volt parkolóhely, ezért inkább hazamentünk és rászántam magam a sütésre. Gábor gyúrta a tésztát, és nagyon szerette volna megvárni, hogyan kel meg a tészta. Zsarnok anyja azonban lefektette délutánit aludni. Azt azért megbeszéltük, hogy fel fogom kelteni, hogy együtt formázzuk a szemeket. Meg is próbáltam becsülettel, de amikor kivettem az ágyából, tovább aludt állva. Inkább visszafektettem, és szerencsére később sem haragudott érte. Amikor minden kész volt, felkeltettem a manókat. Ibolya kipattant az ágyból e szavakkal: Jaj, de jó, akkor most megyünk a boltba? Szerencsére találtam egy boltot, ahol tudtunk még venni egy kis nasit.


A nagy attrakció természetesen a szőlő lábbal taposása volt. Közösen leszemeztük a szőlőt, majd lábmosás következett. A frissen mosott lábacskák egy törülközőn várták, hogy sorra kerüljenek. Moldvai zenére, egymást szépen váltva tapostak a kislányok. Adél, Rózsa barátnője is nagyon-nagyon jól beleillett a bandába. Közben Gábor legózott a szobában.




Tiborka pedig rájött, hogy nyilvánvalóan az a célunk, hogy a szobát egyenletesen beterítsük szőlővel, ezért marékkal szórta ki a félig kitaposott szemeket a lavórból. Végül leszűrtem a mustot Nagymamiék tésztaszűrűjével. Mondjuk elég ciki volt, hogy pont belerobbantam egy beszélgetésbe egy kedves idős barátnőjükkel és Ily nénivel. De nagyon segítőkészek voltak... Pont annyi must lett, hogy mindenkit meg tudtunk kínálni belőle. Kb. 2,5 l az 5 kg szőlőből.






Az eszegetés után a buli zárómotívumaként a kislányok tűzijátékot adtak: feldobtak a levegőbe több marék (szerencsére nem szőlőt, hanem) üres lufit.
Jó buli volt, és már azt tervezgetik, hogy milyen bulik legyenek még az idén. Felmerült ötletek: tökbuli, hóbuli, virágbuli.

2010. október 1., péntek

Jó kis reggel

A reggelek mindig tartogatnak izgalmakat. Ezek közül a leginkább számottevő arra vonatkozik, hogy odaérünk-e időben az iskolába. A mai reggelünk eleve hentikeppel indult, mert E. hajnalban Körmendre ment.
Nos, amikor megszólalt a telefonom ébresztőórája, és szépen lenyomtam, és aludtam tovább. Nagy-nagy szerencse, hogy Rózsának is van órája, mert szeret önállóan felkelni (És mert sikerült lemondanom az álomanya-szerepről ebben az esetben: ha neki így jobb, nem ragaszkodom hozzá, hogy puszival ébresszem. Ahogy velem tette az anyukám legalább tíz évig. És ha ebből valaki kikövetkeztette, hogy az én anyukám egy álomanya, annak igaza van.) Így hat óra tízkor megjelentek a "nagyok" a hálószoba ajtajában. Gyorsan és zavarodottan kipattantam az ágyból. Zabpelyhet főztem reggelire, mert kenyér már csak annyi volt, hogy Rózsa uzsonnára el tudja vinni.
Kerestük a kenyeret, de vsz. E. nem tudta, hogy az Rózsára várt, és elvitte magával. De az is lehet, hogy csak nem találtam meg. Most mi lesz? Az teljesen irreális, hogy negyedórával előbb induljunk, és még vásároljunk... Szerencsére emlékeztem egy lepényszerű ételre, amit mi többször vittük suliba. (Talán Mamács is került hasonló helyzetbe?) Gyorsan elkészítettem, miközben a gyerekek reggeliztek. Végül időben indultunk el, sőt Tika is éppen a megfelelő pillanatban ébredt fel.
Megmásztam az összes gyerekkel az iskolába vezető lépcsőket (majd ma megszámoljuk, hogy hányat is), aztán sikeresen eljutottunk az óvodába. Igaz, hogy a gyümölcsöt a kocsiban felejtettük, de az már csak fél perc volt.
Ami különösen csodálatos, hogy sikerült megőrizni a jókedvünket és a nyugalmunkat, még nekem is.

Itt a lepény receptje, hátha valakinek jól jön majd. Biztos lehet még rajta finomítani, ma reggel valami ilyesmi volt.

fél kg liszt, 1 dl olaj, 2 dl tejföl, 2 tojás, só
Össze kell gyúrni, előmelegített sütőben 200 fokon húsz percig sütni. Finom!

Első számú rémálom kilőve

Amióta Rózsa iskolába jár, azon aggódom, hogy otthon vagy az iskolában felejtem a táskáját. Én rendszeresen elhagytam a felszerelésem egyes darabjait, és csak Mamácska odafigyelésén múlt, hogy a táskám legtöbbször eljutott a rendeltetési helyére, így azt hiszem, nem volt alaptalan az aggodalmam.
Tegnap, amikor hazafelé indultunk, szerencsésen bepakoltam a négy gyereket az autóba, mindenkit bekötöttem, és elindultunk. Egy kedves, ismeretlen kisfiú integetett az iskola előtt állva. Visszaintegettem neki, kedvesen mosolyogtam, és kanyarodtam kifelé. A gyerek lelépett a járdáról elém. Gyorsan fékeztem, és akkor már mondta is, hogy: A kislány táskáját ott tetszettek felejteni!
És bár nem tetszett nagyon, tényleg ott felejtettük az út szélén. De meglett és még csak rá sem tolattam!
Köszönjük, kisfiú...