2016. augusztus 17., szerda

Várakozás

Várjuk, csak várjuk pici lányunkat, aki egyelőre a műszerek szerint is igen jól érzi magát odabent, legfeljebb kedves édesanyja érzelmi hullámait érzi meg. Nem könnyű ez a bizonytalanság, a várakozás. Nem könnyű nem tervezni, elfogadni azt, hogy megindul a vajúdás, aztán megint abbamarad, hol húsz óra után, hol egy intenzív tíz óra után... hogy nem ismerem fel a saját testem jelzését, hanem újra és újra bedőlök neki. Nehezen bírom a bezártságot is, ugyanis az autónk még mindig nem megbízható, és a járás már komoly kihívás (na jó, legyünk őszinték: legfeljebb negyedóráig tudok egyhuzamban járni, aztán kb. fél óra pihenő kell).
Óriási ajándék számomra, hogy olyan szakemberek állnak mellettem (Lukács Judit és társai), akik tudják, hogy mi egészséges, és mivel kell már esetleg törődni, akik el tudják magyarázni nekem, hogy ezzel nincs semmi gond, egyszerűen a sokadik babák már így csinálják, sok az oxitocinreceptor a méhen, ezért gyakori, hogy nekiindul és megáll újra. És hogy nem ciki, hogy nem ismerem fel, mert nem is lehet, hiszen pontosan ugyanaz történik, mint az "igazi" korai vajúdásnál.
Olyan jó, hogy dúlabarátnőm, aki a gyerekeket kíséri majd, teljesen megnyugtatott, hogy nem zavarja, hogy már másodszor rángatom el távoli otthonából hozzánk, végülis feleslegesen, és nem kell pironkodnom előtte, amikor hajnalban közlöm, hogy ne haragudj, megint leállt, bocsánat.
Mindenki nagyon intenzíven várakozik, gyerekek és felnőttek egyaránt. Úgy érzem, hogy nekem tegnap sikerült elengednem a magammal és a szülés időpontjával kapcsolatos elvárásaimat és elképzeléseimet. Nehezen ment. A ráhagyatkozás is, pedig ez különösen fontos most. Igyekeztem nem rágörcsölni ezekre, engedni magamnak, hogy igen, feszült vagyok, és nem megy az elengedés. Most már második napja jól vagyok megint magammal, Istennel és a babával (a családdal eddig sem volt baj :-) ). Örülök neki.
Köszönöm a sok ránk gondolást.

Örsy László jezsuita atya biztató szavai a számomra: Kereszténynek lenni annyit jelent, mint várakozásban élni.

Szóval, gyakorolunk.