2014. január 2., csütörtök

Az új év eddigi legjobb élménye

Ma óriási meglepetésemre este fél 10 körül becsöngetett valaki a kapun. Emil lement, majd engem is lehívott, és már a lépcsőn valami csilingelést hallottam.
(Emil: Megyek ki, mindenki nagy bundában... rájöttem, hogy szólni kell neked, de közben már elkezdték.)
Behívtuk őket, Áron bácsi volt az és barátai (az egyikőjüket sikerült azonosítani: Bálint Károly, tekerőművész), akik teljesen váratlanul jöttek hozzánk regölni. (A 2012-es nyári Szív-cikkre készülve beszélgettem Áronnal, és szóba került a regölés, hogy rendszeresen mennek ismerősökhöz, jóbarátokhoz regölni, hogy mind a regösöknek mind a házaiknak milyen mély belső élményt jelent az év megáldása. Akkor belül és csendben nagyon vágyakoztam rá, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer hozzánk eljönnének...)
Gyorsan felébresztettem a két nagyot, illetve Rózsát nem is kellett, ő már a gyerekszoba ajtajában leselkedett, mint kiderült, már a regösök bevonulását is figyelemmel kísérte az ablakból... Gábort nehezebb volt kirángatni az ágyból, félálomban vitte le Emil a lépcsőn, de aztán jól felébredt, vissza se akar aludni.
A regösök igazán kitettek magukért, és megdolgoztak azért az egy pohár borért, amit elfogadtak (és azt sem mindnyájan), egy nagyon szép és teljes regöséneket adtak elő, (amit a Vas megyei Bucsuban gyűjtöttek a századfordulón), változatos zörgőkkel ellátott botokkal, dobcsörgetéssel, csengetéssel.
Biztosan áldott évünk lesz. Köszönjük szépen.

(És milyen szerencse, hogy ma pont rendet raktunk. Így csak elsüllyedés nélkül vállalható mértékű rendetlenség volt :-) )