2014. november 29., szombat

Vesehírek 2. és esti ima

Nagyon boldog és hálatelt szívvel jelezzük mindenkinek, hogy Matyi veséje sokat javult az elmúlt időszakban! A korábbi tágulat jelentősen összement, és mivel sokat nőtt is közben, most már nem a legkritikusabb méretű a veséje. Dicsőség az ÚRnak!
Köszönjük szépen mindazoknak, akik imádkoznak érte, és kérem, ha még van erejük, folytassák az imádkozást, hátha sikerül elkerülni a műtétet. Legközelebb márciusban kell vinnünk kontrollra, addig nem lesz új hírünk.
Egyébként nagyon vidám, békés kismanó, aki már tud hátról hasra fordulni, de ezt a tudományát még csak a nagymamájának volt hajlandó bemutatni :-)




Lassan véget ér az egyházi év. Minden év vége jó alkalom az életünkre való rátekintésre, és az egyházi év végén most az istenkapcsolatomra igyekeztem rátekinteni.
Még korábban egyik este Rózsa találta ki és vezette azt az imát, amiről a kép készült. Középen meggyújtott egy gyertyát, amely körül színes fonalak voltak. Néhány fonál messzebb is elfutott a gyertyától, s papírlapokon ívelt át. A lapokon mécsesek voltak és tollak.
Rózsa magyarázata szerint a fonalak azok az emberek, akik jelenleg élnek, illetve előttünk és utánunk élnek a világban. A gyertya Isten, a mécsesek pedig azok az emberek, akik számunkra Isten fényei, és megvilágítják az életünket - amit a fonalszál jelképez. Az volt a feladat, hogy a lapokra ráírjuk-rajzoljuk azokat az embereket, akik életünk valamelyik állomásán Isten ajándékai voltak az életünkben.
Rengeteg sok név került a lapokra.

Áldja meg Őket az Úr.



2014. november 6., csütörtök

Elcsípett szavak

Ez  a beszélgetés ma reggel hangzott el két kb. húszéves fiatal között a teljesen tömött, húsz percet késett reggeli Vác-Budapest vasúton. Hogy a helyzet még érdekesebb legyen, a beszélgetőknek csak a hangját hallottam, mert részint az emberektől nem látszottak, részint elég alacsonyan voltam, ezért csak lábakat láttam. Miközben hallgattam, a vonatlépcsőn ültem és Matyit szoptattam, aki persze nagyon éhes volt már.
Dúlaképzésre mentem.

"
- Alig lehet felszállni!

- Erről az a novella jut eszembe, amikor valaki egy tömött villamoson utazik, egész úton arra törekszik, hogy leüljön, de mire végül szerez egy helyet, odaér a végállomásra a villamos és le kell szállni.

- De érdekes... igen, lehet, hogy az életünk célja nem az hogy kiöklözzünk magunknak egy helyet. Hanem, mondjuk, hogy segítsünk.

- Jól ráéreztél, mert közben felszáll egy lány is, szóval egy ilyen szerelmi szál lehetne, de akkor mások is felszállnak, lökdösődni kell, és mire leül, a lány már eltűnt. És akkor elgondolkozik, hogy lehet, hogy valami kimaradt az életéből. "





Ha esetleg valaki szívesen elolvasná az eredetit is.







Ezen kívül az történt, hogy néhány hete elkezdtem újraolvasni a Bibliát, mert legutóbb 14 évesen olvastam el, és az már eléggé régen volt. Szeretném, hogy ne felejtődjön majd el, ezért a blogbejegyzések aljára írom dőlt betűkkel azokat a számomra most kicsillanó mondatokat, amelyeket kapok.

Mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát. - ezt a református templom ajtaján olvastam


Az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Kiv, 33, 11

 „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, 31eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, 32hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, 33hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Kiv, 35, 30.

2014. november 2., vasárnap

Én készültem! De komolyan!

Immár ötödször élem át, hogy a várandósság-szülés után finoman szólva nem olyan az alakom és a súlyom, mint előtte. Minden babánál kb. 16-20 kg-ot szedtem fel a viselősség alatt, amiből 7-10 szépen rajtam is maradt, és kb. egy évbe tellett, mire teljesen ledolgozódott a szoptatás és némi tornázás segítségével.
Szóval, tudhatnám már, hogy nem kell kétségbeesni. Sőt, ezúttal külön készültem is rá, hogy ne kattogjak folyton ezen mert
1. bosszantja a családot
2. rossz példát mutat a kislányoknak
3. rossz kedvem lesz tőle
4. semmi értelme.

Nos... kb. egy hosszú hónapig nem is estem kétségbe. Komolyan egy kicsit sem... :-)

Utána kezdődött, hogy a szekrénybe nézve csak azt láttam, hogy nincs mit felvennem, mert a rendes ruháim nem jönnek rám, se lent, se fent. Kellett nekem olyan csinosan öltözköni! Régen, amikor megelégedtem egy nadrág- bő póló kombóval, legalább a fenttel nem volt gond ilyenkor.
Maradnak tehát a terhesgatyák (mint minden eddigi gyereknél), és a sirdogálás, dühöngés stb. hogy hogy nézek ki, (mint minden eddigi gyereknél).
Persze a fogyókúra elég tejgyilkos, ezért azzal nem is próbálkozom (na jó, egy icipicikét: hat óra után igyekszem nem enni, de bőven iszom). A tornázáshoz még nem álltak vissza eléggé az izmaim és fáj tőle a gáttáj. Próbálkozom a Flabelossal, ami elég vicces, mert csak állni kell egy gépen, az meg rángat összevissza. Nem tudom, van-e eredménye, de annyi biztos, hogy jó érzés, hogy teszek valamit a kesergésen kívül.
Mamácskámtól kaptam néhány nadrágot, ami most rá úgyis bő (!!! nagyon csinos anyukám van ám!), így legalább nem kell mindig terhesnadrágban lennem, ami azért továbbra is illúzióromboló.

Annyira nem értem magam ilyenkor! Szinte biztos, hogy le fog menni elég kis energiabevetéssel. És ha mégis így maradna, akkor is látom, ha belenézek a tükörbe, hogy most sem nagyon vészes ahogy kinézek. A férjemet sem zavarja. Akkor meg miéééért csinálom a fesztivált? De tényleg nagyon rossz, hogy nem tudom magamat csinosnak érezni ilyenkor.

No, talán a hatodiknál már könnyebben veszem ezt az akadályt.

Tök-jó receptek (Halloween bulira)

Pókháló pizza:
Sima kenyértésztából készített, minimális feltéttel ellátott pizza, melyre sajtból vagy majonézből pókhálót rajzolunk, és esetleg fekete olivabogyóból pókot is lehet rá tenni - ezt most elfelejtettük.
Ha majonézzel készül, akkor csak sülés után tegyük rá a mintát.





Múmiavirsli:
Kenyértésztába vagy leveles tésztába becsavart virsli, melynek borsból szemet is lehet csinálni.



Pilótakeksz-denevér:
Pilótakekszbe beleszúrunk fekete fotókartonból kivágott szárnyakat. Vicces, hogy tulajdonképpen egy karácsonyfát kell vágni, majd azt hosszában félbevágni. Így a törzse lesz a két nyél amit beleszúrunk a keksz töltelékébe.








Csokigolyó-denevér:
Kekszgolyóba beleszúrjuk a szárnyakat, a tésztánól füleket formálunk, vagy azt is fotókartonból készítjük. A szeme most fűszerbors volt. (Hanga ötlete)








Pókháló süti:
Lekvárral összeragasztott linzerkorongok. A tetejére fehér cukormázat teszünk, mi tasakos azonnal felhasználható változattal próbálkoztunk. A kenhető cukorba cukortollakkal csigavonalat rajzolunk, és belülről kifelé késsel elhúzogatjuk - olyan lesz, mint a pókháló, nagyon szép! Ibolya kipróbálta, ha befelé húzzuk a csíkot, virágforma lesz.










Szellemsüti:
Linzertésztából kis krumplikat csinálunk, kb. diónyi méretűeket. Sütés után porcukorba forgatjuk és szemet, esetleg szájat rajzolunk neki a cukortollal. Emilnek ez ízlett a legjobban,








Szellembanán:
Fél banánnak szemet rajzolunk.














Tökös mártogatós:
Kisebb, mutatós kibelezett tökbe sós tejfölt teszünk. Mellé uborka- és répacsíkokat kínálunk, melyeket bele lehet mártogatni a tökbe.










Pókháló az ajtón:
Fonálból készített pókháló, nagy diópókkal

Denevérek:
WC-papír gurigából készített kis aranyosak.








Szőlő és tök

Szeretünk bulikat rendezni itthon. A gyerekeknek szuper ötleteik vannak, jó együtt tervezgetni, még ha nem is valósul meg minden. Jó előkészíteni a dolgokat, díszíteni a lakást, jó meghívni a vendégeket, jó játszani, táncolni. Sajnos a legtöbbször kicsit túlvállaljuk magunkat Rózsával, és a végén tipikus ünnep előtti nem-leszünk-kész hisztit adunk elő, ami viszont nem annyira jó... Már ismerjük magunkat, és próbáljuk időben elkezdeni a szervezést - vagy alább adni az elképzelésekből.

Idén október elején volt szőlőbuli, szüreti mulatság, ami szerintem legutóbb négy éve volt, ám Ibolya nagyon jól emlékezett rá, és azóta minden évben kérte, de valahogy elmaradozott. Volt szőlőkóstolás, több féle szőlővel, karalábé (szomszédasszony termése), alma. A legjobban várt program az elmaradhatatlan szőlőtaposás volt, ami idén is nagy sikert aratott a kis szüretelők körében. Meglepően sok must lett, és engem külön meglepett, hogy elég kevés kékszőlőtől milyen sötét színű lett a lé. Meg is itták ott helyben. Játszottunk szőlős játékokat (Lipem-lopom a szőlőt), és Rózsa ötletére készítettünk szőlőfürtöket filcből valamint marcipánból. Gábor még egy seregélyt is készített a fürtre, s másnap egy csősszel is gazdagította a gyűjteményt. A kicsiknek előre kivágtuk a szemeket és csak fel kellett ragasztgatni.
Mindenki hívott vendégeket, és a legjobb az volt, hogy az utolsó pillanatban Tika is kérte, hogy neki is jöjjön barátja. Szerencsére át is tudott jönni az egyik kis ovis társa - olyan mókás, hogy már ő is akkora, hogy saját kapcsolatrendszere van!
Mivel ez a mulatság eléggé ad hoc módon szerveződött - azaz aznap délután találtam ki, hogy most legyen - nem zavart minket az előkészületlenség, tehát nem volt rengeteg féle ennivaló, nem volt rend, nem volt keresgélés és ötletelés, viszont nem volt a készülődés miatti feszültség sem.

A Halloween kicsit más tészta... ezt már régóta várták a gyerekek, és mint már régebben is írtam, kicsit vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Zavar, hogy egy egyházi ünnep (Mindenszentek) ijesztgetős tökbulivá válik. Nem tetszik az sem, hogy egy angol-amerikai ünnep adaptációja, még ha jól tudom, hogy egész Magyarország területén is szokás volt a töklámpás-készítés, magam is gyűjtöttem ilyen történeteket Palócföldön és a Mecsekben is. Jónak találom viszont a sok-sok kreatív ügyeskedést, mivel mindenki lelkesen készül rá, a késhasználat gyakorlását, amire ritkán van lehetőség, a sokféle sütés-főzést, a félelem nélküli borzongást, az engedélyezett "gusztustalankodást" (l. múmiavirsli, pókhálósüti...). Nekem az is számít, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Van egy tervem, hogy hogyan fogom lassan átalakítani a hangsúlyokat, de ez nem egyik évről a másikra megy.
Idén bevezettem, hogy az elején szentekkel kapcsolatos játékot játszottunk (valaki kiment, a bentiek megbeszélték, hogy ő melyik szent, és úgy kellett beszélgetni vele, hogy rájöjjön, hogy ő kicsoda. Pl. Üdvözlöm, felséges királyom! Jobban van már a fia? Sikerült úrrá lennie a pogány lázadásokon?), majd pedig mindenki a saját védőszentjét szólította meg egy fohásszal. Ez után kezdődött a buli, amire Rózsával reggel óta készültünk, és bizony a vége nehézre sikerült kicsit.
Viszont volt sokféle finomság (ezekről külön bejegyzést írok, hátha érdekel valakit részletesebben). Sós ételek: kétféle pókhálópizza, múmiavirsi (ez csak másnap lett kész), tökbe öntött tejfölös mártogató. Édességek: pókhálósüti, szellemsüti, pilótakeksz-denevér, golyódenevér (az egyik vendég leányka találmánya), szellembanán, sült tök. Inni bodzaszörpöt ittunk, szomszédasszony-félét. Dekorációt is készítettünk, wc-papír gurigából denevért formált ki Gábor, sőt, még forgó alátétet is barkácsolt neki, de sajnos eltört. Rózsa pókhálókat erősített az ablakokra, pókkal és denevérrel.
Az idő nagyrészét a töklámpások készítése töltötte ki, egész sok lámpás készült az idén, minden jelenlévőnek egy-egy. A kicsi lányok inkább elvonultak játszani, ezért Gábor csinálta meg az övéket, de végül Ibolya a sajátjába belevéste, hogy KELTETŐ. Rózsáé igaz sütőtök volt, elég nehezen vájható, két mécses kellett bele, egy a tetejébe, egy az aljába. Gábor egész máglyát rakott a tökbe, és az tűzokádó sárkánnyá vált.
A buli végén nagy táncolás volt, majd egy záró limbóval fejeződött be a buli, és életemben először nem én nyertem. Hát, belejöttek a gyerekek, szó ami szó.