2014. augusztus 19., kedd

Vesehírek

Mint ahogy már a születése előtt is látszott, Matyi egyik veséjének üregrendszere elég tág, ezért könnyen lehet, hogy műteni kell majd. Egy ultrahangos doktor (Győrfi Mátyás - mindenkinek nagyon ajánlom!!!) lelkiismeretesen, fél órán át kereste a másik veséjét, melyet néhány nappal azelőtt másik kollégája a 2-es Női Klinikán "látott", és korábban is több leletünk volt a János illetve a Váci Kórházból, hogy létezik. Sajnos az derült ki, hogy Győrfi Mátyásnak volt igaza, és az a vese bizony hiányzik.
Így különösen felértékelődik a másik vese egészsége, de mire a Gyermekklinikára kerültünk, az már gyulladásban volt, szerencsére azonnali antibiotikumkúrával kikezelték.
Jó kezekben vagyunk, nem csak az orvosok, hanem a Gondviselés részéről is. Nagyon megnyugtató volt, amikor első nap, az ultrahangos hírektől megrendülve üldögéltünk a váróban, és egyszercsak megjelent egy család, akikkel tavaly, a családos lelkigyakorlaton ismerkedtük meg. Maguk is hasonló utat járnak, mint amire mi most ráléptünk, és teljes szeretettel, megértéssel hallgattak meg minket, s néhány szóban elmesélték saját történetüket. Olyan jó volt látni, hogy van előre, van tovább. Sőt, még üres lakásukat is felajnálották, ha be kéne feküdni a kórházba - hála Istennek erre nem volt szükségünk.
A másik nagy ajándékunk a Regnumból távoli ismerős Perneczki Andrea osztályos orvos volt - de az egész osztály hangulata békés és kedves volt, a nővérkék, az orvosok mind mosolygósak és megnyugtatóak. Olyan jó, hogy vagy ilyen is az egészgégügyben.
Matyi nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat, továbbra is szépen eszik, és nagyon szereti Roni húgom által varrt takaróját. 

2014. augusztus 12., kedd

Éjszakai csendélet

Fél 2. Végre elaludt ez a kisnyuszi. Persze, nem csoda, hogy eddig fent volt, alig volt ébren napközben. Drágám, elmondod az áldást? Köszi, neked is.
Már nagyon fáradt vagyok. Takaró, fordulok az oldalamra - jó éjszakát. Fura, most szopott, és mégis annyira sok tej bent maradt, hogy... ezt már nem gondolom végig, alszom.

Fél 4. Nyekergés... Már el is telt volna két óra? Felülök, de kiegyenesedni már nem megy, nyilall a mellem, teljesen tele van tejjel. Legjobbkor ébredtél, pocok, gyere. Igen ám, de még meg kell mérni (méregetjük, orvosi kérésre, majd pénteken, ha már mindent tudni fogunk, beszámolok a vesehírekről). Rúgkapáló csecsemő a mérlegen. A számok 4500 és 4700 között ugrálnak. Többször le kéne mérni, hogy biztos legyen... Bocs, de nem.
Végre evéshez készülődik a manócska. Igen ám, de nem sikerül megfelelően kitátania a száját, hiába kísérletezem, folyton kicsusszan az a tejforrás. Persze közben már csorog a tej. Mind a kettőből. Na, még egy kísérlet! Most már nem csak csorog, hanem spriccel. De nem a szájába, hanem mindenhova. Csupa tej a hálóingem, az ágy, a baba, a baba ruhája. Remek.
Hiába is nyitná ki a száját, amíg így folyik a tej, úgysem tudja bekapni. Várunk, közben textilpelussal próbálom kordában tartani a folyócskát.

4 óra. Még mindig csak kísérletezünk. Miért nem kapja el? Kezdődő kétségbeesés. Eddig olyan szépen evett! Semmi gond nem volt. Mi történhetett? Jaj-jaj. Talán másik testhelyzetben jobb lenne? Próbáljuk fekve. Most már a párna is tejes. Nézzük meg hónaljtartásban. Ó, most ázott át derékig a baba. Meg én is. Csak alulról. Vissza bölcsőtartásba, semmi eredmény.  Most már Matyinak is kezd elege lenni, nyüszög, nyekereg.
Erre felneszelnek az éjjel átbóklászott leányzók is, akik a kiterített ágytakarón alszanak az ágyunk előtt. Nincs semmi baj, aludjatok még egy kicsit.

Végül nagy nehezen sikerül elérni, hogy bekapja, de a mérleg szerint alig szopott valamit. Ébresztő, egyél még egy kicsit... Esze ágában sincs. Lehet, hogy az elején mértem rosszul? Ráadásul nedves az egész ruhája. Aludjon így?
Emil, tudnál adni egy pólót? Csurom tej vagyok.
Köszi. Jó éjt.

Fél 6. Nyekergés...


2014. augusztus 4., hétfő

Megszületett Matyi!!!!

Szemtelenül boldog bejegyzés, mert nagyon szeretném megőrizni a pillanatot, még most, gyorsan,  mielőtt felülírják az új események.

Július 30.-án átjött hozzánk kedves bábánk, Lukács Judit, hogy CTG-vizsgálatot végezzen. Ez nagyon-nagyon kedves volt Tőle, hiszen már tudtuk, hogy nem itthon, nem Vele fogunk szülni mégsem, hanem Matyi veséje miatt a 2-es Női Klinikán. A CTG másodjára jó lett (nem szerette az ülő testhelyzetet a manó), de én elég nyüzügén éreztem magam, könnyen sírva fakadtam aznap. Éjjel nagy vihar volt, és  31.-én reggel hétkor észrevettem egy kicsike magzatvízcsorgást. Fájások még nem voltak, és nemigen akarózott bemenni a kórházba, mert tartottam tőle, hogy annak mindenképpen szülésgyorsítás lenne a vége. Megint Judit segítségét kértem, aki megint kijött CTGstül, mert csak ellenőrzött körülmények között szerette volna áldását adni az otthoni várakozásra. Szerencsére a CTG jó lett, és nagy örömömre lassan a fájások is megérkeztek. Ettől kezdve teljesen boldog, egészen csodálatos napom volt. A gyerekeket 11 körül elvitte Anyukám, kettesben maradtunk Emillel. Jó volt érezni a testem működését, átadni magam a hullámzásnak, az értelmes fájdalomnak, a folyamatnak, jó volt hozzábújni a férjemhez, akivel együtt kaptuk ezt a kicsi életet.
Ötperces fájásoknál úgy gondoltuk, hogy már be kéne menni a kórházba.


Ez a kép a célfotó, pont indulás előtt készült. Ennél nagyobb már nem lesz a pocak :-)   Du. 3 körül értünk be. Emil minden összeszedni-szerveznivalót intézett, az autóból kiszedte a gyereküléseket, így kényelmesen el tudtam feküdni a középső ülésen. El is aludtam, mire a kórházhoz értünk, vagyis inkább félálomban képzelődtem. A fájások ritkultak kicsit.
A kórházban egy nagyon kedves, fiatal doktornő, Pethő Boglárka keze alá kerültünk, aki beleegyezett, hogy semmiféle beavatkozást nem kérünk, amíg nem indokolt orvosilag. Igaz, a CTG kicsit túl sokat volt a pocakomon így is, és elég zavaró volt, de azért legalább nem repesztettek burkot, nem kaptam semmilyen orvosságot stb.
Békén hagytak minket a szülőszobán, és számomra mergendítően mélyen egymásra hangolódtunk Emillel. Pontosan érezte, hogy milyen érintésre, milyen ölelésre, csókra van éppen szükségem, mikor lépjen oda, mikor hagyjon körbejárni stb. Csodálatos élmény volt, rengeteget nevettünk, és én végig teljesen fel voltam dobva. Olyan öröm volt bennem, ami külön ajándékszámba megy. Többször ráéreztem Isten jelenlétére, szeretetére is.
A szülésfelkészítő tanfolyamon Törzsök Kata kétszer is tartott egymásra hangoló Érintő foglalkozást, és beszélgetéseket, meg előadást is azzal kapcsolatban, hogy a szülés lefolyását, a kötődést (és a társas kapcsolatokat) hogyan segíti elő az oxitocin, az összebújás. Nagyon sok megfontolandó új dolgot hallottunk. és a gyakorlatok is sokat segítettek.
Tudtuk előre, hogy jó nagy buksija van Matyinak, de nem aggódtam, mert Gáborkának is kb. akkora volt, és szépen ki tudott bújni. Matyika is nagyon ügyes volt, mindenféle sérüléstől megkímélve született meg, és még a kis hajas fejét is meg tudtam simogatni. A lepényt is természetes módon szülhettem meg (jól meg is nézegettem :-) ), bár a köldökzsínórt sajnos kicsit korán elvágták. Utána úgy ahogy volt magamhoz ölelhettem a kicsi kincset, majd egy idő után méregetni kezdték
A "manó" 4430 g, és 58 cm, tündéri kis bogár volt már a szülőágyon is. Jól bebugyolálták - body, pelus, pólya - aztán szerencsére a szülésznő mégis kicsomagolta, mert nagyon meleg volt. Két óráig hármasban maradhattunk, a kicsi sokat nézelődött, nyüszögött, ismerkedett a világgal, mi pedig őt nézegettük, ismerkedtünk vele, gyönyörködtünk. Szopira kicsit nehezen tudtam rákapatni, de végül az is sikerült.

Nagyon-nagyon boldog nap volt. Loyolai Szent Ignác ünnepe.

A kórházban is jó volt együtt lenni, igyekeztem sokat pihenni is. A tesók is nagyon örülnek neki.