2012. május 23., szerda

Ibolyka biciklin!

Elképesztő hír: Ibolya megtanult biciklizni!
Az alig-alig ötéves nagylány már Gábor nemrég lecserélt biciklijét is kiválóan tudja tekerni, nem borul fel, nagyon ügyes!!! Régóta gyakorolgat a ház előtt, a maga önálló, segítséget alig kívánó módján, de azért időnként megengedte, hogy mögötte fussak, segítsek az egyensúlyozásban. Aztán egy idő után nem hívott, s pár hét múlva értesültem róla, hogy megtanult biciklizni. (Mama, most már vehetünk egy igazi, rózsaszín biciklit!) Mert korábban arról volt szó, hogy addig kár biciklivásárláson gondolkozni, amíg nem tud biciklizni,

Nagyon megnőtt, nagylányosodott Ibolya az utóbbi időben. Egyre kevesebb a számomra érthetetlen és emiatt nehezen kezelhető kitörés, olyan jó vele jóban lenni! Beszélgetünk, rajzolgatunk, időnként memorizunk vagy kirakózunk - szép az élet :-).

Még nem írtam róla, de van egy hörcsögünk, és Ibolya olyan ösztönösen remekül foglalkozik vele, hogy csak ámulok. Úgy fogja meg, mint egy profi, nem fél tőle, és nagyon számon tartja. Ha nagy lesz, táncosnő szeretne lenne, lehetőleg lóháton.
Csodálattal nézem ezeket a gyerekeket - mindegyik olyan más, olyan egyedi és olyan csodálatos.

2012. május 10., csütörtök

Tika-móka

Nagyon bensőségesre sikerült a Húsvétunk. Még keresem a szavakat és formát, hogy hogyan írjak róla, hogy megmaradjon emléknek, de ne törjön meg a varázsa sem.

Addig is néhány villanás Tikáról.

Nemrég megvettem Nagymaminak a régen kitalált - de gondosan titkolt - nagyitelefont. Előtte Ibolya fagylalttortáját vittük az oviba, és Tika is kapott egy fagyit, hogy örüljön.
A boltban nem volt szabad ügyintéző, javasolták, hogy várakozzam, amíg fel nem szabadul valaki. Majd kisvártatva hirtelen felpattant a fiatalember, közölte, hogy gyorsan, mindjárt foglalkozik velem valaki. OK, de nem értettem a hirtelen változást (talán csak most vette észre Tikát? - gondoltam...), mindegy. Rögtön az árukiadó ablakhoz hívtak, ott mondtam el a kérésemet, egy percen belül hívtak a pénztárhoz, a sorban szó nélkül előreengedtek. Meglepve simítottam végig a hajam, ÉÉÉS
akkor vettem észre, hogy a hajamon egyenletesen el van kenve Tika vaníliafagyijának jelentős része. A nyakamban ült, amikor ette, és a lába között gyűlt össze a lecsöpögött lé. Jól felmelegedett, ezért nem vettem észre korábban.
Gyorsan végeztem (legközelebb málnát kap, hogy rekordot tudjak dönteni), vittem a zsákmányt. :-) Közben megbeszéltem Tikával a dolgot:
- Tika, te lecsöpögtettél engem?
- Igen, eléggé lecsöpögtettelek fagyival!

 Diót tört egy jó marokkővel. Ügyes technikával, egyik kezében a dió, másikban a kő. Egyszercsak méltatlankodva jön:
- Ütögettem a kővel, és tökre zavaró, hogy az ujjamat is megtörtem!

Jóval később kezdi a szobatisztaságot, mint akármelyik testvére, de igyekeztem (több-kevesebb sikerrel) ezen nem problémázni, és neki sem emlegetni túl gyakran. (Most egyébként már 4-5 napja szépen megy a dolog.) Még a megelőző időszakban történt, hogy szeretett volna igazi alsógatyát venni.
- De ne kakilj bele a gatyába!
- Jó, nem fogok.
- Hanem, hova fogsz kakilni?
- A földre.