Megcsináltam!

Három dolog is történt az elmúlt két hétben, aminek örülök, hogy megcsináltam. Elhatároztam, meginogtam, összeszedtem magam, biztatást kaptam, és megvan!

1, A világ legjobb rántottája
Emilnek születésnapja volt, és ebből az alkalomból olyan sonkás rántottát kért reggelire, ami megközelíti a körmendi szállás rántottáját. Ettől kicsit megijedtem, mert nálunk a rántotta leginkább tojáslepényhez hasonlít, az meg nem ilyen volt. De szerencsére Namma jóvoltából van nekem remek Stahl Judit szakácskönyvem (köszi...), melyben benne van a Tökéletes Rántotta. Van pár macerás trükkje (gőz fölött készül, majd előmelegített tányéron foglalja el méltó helyét), de tényleg nagyon finom lett, és ami a legjobb, Emil is örült neki.
Persze nem lennék az, aki, ha a rántotta negyede nem a főzővízben landolt volna.

2, Elmentem úszni
Először életemben! Persze voltam kiskoromban a családdal, meg a regnumi csapatommal, de most egyedül és csak a magam kedvére úsztam. Nagyon jólesett elmerülni a vízben, a lehető legerősebben tempózni, semmi gyereknyivákolás (mert közben Anyósom vigyázott rájuk), csak az úszásra lehetett figyelni, és tervezgetni, hogy hogyan fogom megírni ezt Nektek, de ebben a pillanatban... megjelent egy síró kisfiú a parton, hogy segítsek neki, mert elvesztette a táborozó csoportját. Mintegy 10 métert úsztam. Segítettem neki, aztán magamban nevetgélve tovább úsztam. Hát igen... most ennek van az ideje az életemben.
Köszönöm Emilnek a biztatást, Zsuzsinak a lelkesedést.
Persze nem lennék az, aki, ha vittem volna törülközőt és papucsot, illetve ha megszárítottam volna a hajam.

3, Ott aludtam az esetleges új házunkban
Ehhez Emil ragaszkodott, hogy kipróbáljam, hogy nem lesznek-e túl hangosak a vonatok nekem vagy Tikának. Örömmel jelentem, hogy az éjjel tapasztalatai alapján nem! Nagyon remélem, hogy most már minden rendben lesz, annyira jó kis ház!
Elég mókás volt egyedül aludni egy idegen családban. Aki ismer, tudja, hogy még a legjobb barátaimnál is össze kell szednem magam egy ottalváshoz, így meg aztán... De nem volt rossz!
Persze nem lennék az, aki, ha nem ömlött volna ki a hátizsákomban és az autóban az ajándékba vitt citromlikőr.

De nem különösebben zavar. Éppen szívesen vagyok az, aki!
:)