A klasszikus...

Nos, megtörtént. Ibolya belevágott Tika hajába, úgyhogy nagyjából megkopasztottuk a kis lurkót. Nagyon furán néz ki egyelőre.
Úgy történt, hogy Rózsa az autóban vágta le a nyárra gondosan megnövesztett és formára reszelt körmeit, és a kisollót az ülésében hagyta. Amíg a nagyokat bekísértem az iskolába, megtörtént a kopasztás. Csak este vettem észre a levágott fürtöket. Annyira nem értettem a helyzetet, hogy elsőre azt néztem, hol van a szemeteszsák, amit esetleg az autóban felejtettem.
Ibolyának kattan az esze, villan a szeme, és egy pillanat alatt véghez is viszi, amit eltervezett. Ritkán kérdez... Az a szerencse, hogy sokszor nagyon-nagyon jó, segítőkész, vidám ötletei akadnak.

Gábor gondolkodásába némi szürreális elem vegyült a minap (amúgy a WC-ről most az hallatszik: kaphatok egy színes lapot?), amikor éppen fürdeni készült:
Mama, mi lenne, ha én papírból lennék. Akkor hajtogatnék magamból egy pókot. Mit szólnál, ha egy óriási, fekete pók mászna ki a fürdőkádból?
(Na, ehhez mit szólna Kafka...)

 Rózsa viszont archaikus elemekkel tarkított meserészletet hozott:
Úgy volt a történet, hogy egy sárkány-lábnyom felkapta hőseinket, és visszarepítette a sárkányhoz. Itt "elszakadt a mesecérna", azaz a következő, azaz éppen Rózsa, folytatta a mesét.
A lábnyom azt mondta a sárkánynak: Ott vannak a teraszon.
A sárkány azt mondta: Köszönöm. Menj vissza az őrhelyedre! Nemsokára én is odamegyek és jutalomból megkenlek zsírral.
 
Sajnos most be kell gyűjtenem a bicikliző nagylányokat (itt van nálunk Rózsa egyik barátnője is, együtt mennek Regnumra). De remélem, hamarosan teszek fel képet Tikáról - ügyes voltam, máris itt van. Tika itt éppen egy seprűnyéllel hokizik. Az fentin meg látszik a két elválaszthatatlan, tündéri tesó.