Adventelő

Az iskolánkban az idén is volt András napi bál, azaz még egy jó kis mulatság az Advent kezdete előtt. A legelszántabbak kora hajnalban disznóvágásra mentek, de bármennyire kínos is, hogy néprajzos létemre még soha nem voltam disznóvágáson nem mentem el háromnegyed hatra a nagy eseményre. Ezt talán némileg indokolja, ha elmesélem, hogy péntekről szombatra virradó éjjel nappali ruhában aludtam el Tika mellett - ilyen nagyon régen fordult elő velem legutóbb.

Ezen kívül délelőtt Ibolykának volt az óvodai gyógytornász néni szervezésében szülő-gyerek labdajáték. Vidám, közös játszás volt, jó ötleteket kaptunk az itthoni labdázáshoz, mozgáshoz. Még egy emlékeztető papírt is adott a tanár, hogy ne felejtsük el a jobbnál jobb ötleteket. Ráadásul fél órával korábban véget ért, mint amennyi időt rászántunk, ezért még lebicikliztünk a Dunapartra, láttunk mindenféle állatnyomot, megtaláltuk azt a helyet, ahol a varjak törik a diót, néztük a vizet. Megvettük az adventi gyertyákat is. Nagyon jó volt kettesben lenni Ibolyával.

A nap folyamán kiderült, hogy Emil nem tervezte, hogy részt veszünk a bálon, csak a pakolásban akart segíteni az elején. Végül azért elmentünk mindannyian. A pakolás már készen volt, mire a megbeszélt időben megérkeztünk, de nem baj. Nagyon jó volt a hangulat, már egészen sok megszólítható ismerősöm is van, ami szintén jó élmény. Sokat táncoltunk is, főleg a gyerekekkel, de azért Emillel is sikerült. Elképesztő, hogy Rózsa milyen jól táncol, nagyon jó itt a néptáncoktatás az iskolában. Gábor nem ropta most, inkább a barátaival rohangált az iskola udvarán. (Egyébként ez is fontos tevékenység szerintem.) Tika és Ibolya viszont nagyon kitett magáért.
Végül körbeültük a nagy, közös adventi koszorút, és adventi énekek éneklése közben ki-ki meggyújtotta az otthonról hozott gyertyáját, s ezt a fényt őrizve hazaindult.
Mire hazaértünk, már fél 11 körül járt az idő, megint sikerült nagyon elfáradnom. Emil hősiesen fektetett egyedül, mert én feltámolyogtam a hálószobákhoz. Roppant előrelátóan Tika ágyába feküdtem be, hogy ne kelljen felkelnem a fektetéshez. Arra nem nagyon neszeltem fel, amikor mellém került a gyerek, legközelebb hajnali fél ötkor ébredtem. Kabátban. Úgy tűnik, mindent lehet überelni. Kíváncsi vagyok, mikor jutok el arra a szintre, hogy a csizmámat sem veszem le, mielőtt lefekszem...
Fél ötkor épp egyszerre ébredtünk Emillel, aki szintén ott maradt a fektetés közben. Hirtelen belém vágott, hogy Advent első vasárnapja van. Gyorsan lepakoltam az asztalt, elő a koszorúkat, mert mindhárom nagy gyerek csinált. Az adventi naptárak még minimalistának sem nevezhetők, inkább a nemlétező határát súrolják. Jézuska süteményeihez lelkesen gyűjtögetik a gyerekek a lisztet.

Másnap Tika várva várt születésnapját ünnepeltük, ami ugyan néhány nappal később volt csak esedékes, de előrébb hoztuk egy kicsit. A tortát Ibolya keverte össze, és Gáborral együtt díszítették. Nagyon jól sikerült az ünneplés, örült a nagyfiú.
Szép az élet.