Erzsébet nap lesz nemsokára, ami nálunk családi ünnep is, hiszen drága Nagymamim, és (egyelőre :-) - Réka? ) legkedvesebb unokahúgom is Erzsébet. Ma pedig a dobogókői jezsuita kápolnában egy kicsit gyerekközelibb szentbeszédet tartott Józsi atya, és megelevenítették Szent Erzsébet történetét.Már előre megbeszélték Mamácskámmal, hogyan lehetne a legjobban megvalósítani ezt a kis játékot. Rózsa volt Szent Erzsébet, nagy örömmel és lelkesedéssel készült egész reggel, mire minden apró részlet összeállt, a ruha, a nyaklánc, a hajpánt, a hajviselet stb.
Aztán a felnőtteknek szóló rész után vállalkozó kedvű gyerekek elvállalhattak egyes szerepeket: a gonosz sógornő, éhező szegények, katonák stb., és Józsi atya vezetésével (és kiapadhatatlan humorával kísérve) előadták a rózsás legendát. Rózsa csodálatos kötényében elsőre szebbnél szebb rózsák voltak, másodjára pedig kenyérkék. Végül mindenki, a felnőttek is kaphattak egy-egy kenyeret Szent Erzsébet kenyerei közül. Mi még nem ettük meg... de vacsorakor igyekszem nem elfelejteni. Hálát adni azért, hogy van mit ennünk, és még mennyi mindenünk, ami olyan természetesnek tűnik sokszor... és legalább egy imát mondani azokért, akiknek nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése