Izgalmas hétvégénk volt: szombaton eljött hozzánk rég látott testvérem, Veronika a családjával. Nagyon örültünk egymásnak mi is, a gyerekek is. Sőt, külön jó volt, hogy Nagypapám is eljött, így egészen nagy vendégség kerekedett belőle, és nyugodtan süthettem-főzhettem annyifélét, amennyihez csak kedvem volt.
Induláskor kiderült, hogy az autó akkumulátora lemerült - sajnos csinál ilyeneket mostanában. Anyósom nagyon kedvesen azonnal eljött értünk, és így mégis el tudtunk jutni a Parkba. Amíg rá vártunk, a gyerekek itthon házi Tarzan Park építésbe kezdtek a kertben. Én pedig gyönyörködtem a szebbnél szebb tavaszi virágokban.
A Park tulajdonképpen egy nagy játszótér, a játékok nagyjából tematikus csoportokban vannak: hinták-körhinták, mászókák, csúszdák, zenélő mindenfélék, homokozó, kicsik vára. A gyerekek először természetesen a nagy csőcsúszdákat próbálták ki. Tikának még kicsit félelmetes volt az első néhány alkalommal, ezért én is vele csúsztam. Nagyon szeretek így játszóterezni, de most már kezdek kicsit lassulni, jólesett békésen üldögélni is. A nagyobbak azonnal eltűntek a látóteremből, rengeteg sok gyerek volt mindenhol.
Szerintem nagyon ötletes játékok voltak, sokat közülük nem láttam még sehol máshol. Különösen tetszett a biciklis körhinta, a nagy csúszdavárba felvezető utak meg a mászókasorok. Izgalmasak, sokfélék, és a biztonságra sem lehetett panasz. Rózsa kicsit nehezen találta fel magát. Igaz, neki már nem okozott kihívást egyik játék sem, az pedig még messzinek tűnik, hogy "felnőttesen" élvezze, a ritkán megtapasztalt, felhőtlen játék örömével.(Nekem nehezemre esett visszafogni magam, de szerettem volna még estére is járóképes maradni.) Szerencsére aztán belejött Rózsa is, különösen, amikor négyen, illetve hárman együtt mentek. Tikának viszonylag sokat kellett segíteni.
Vasárnap csendes, itthoni napot terveztünk, de felhívott Anyósom, hogy van egy családi belépője az újpesti Tarzan Parkba. Persze nagy örömmel mentünk. Már régen kinéztem magunknak azt a helyet, de elég drágának ítéltem ahhoz, hogy inkább egy különleges alkalomra tartogassam.
Induláskor kiderült, hogy az autó akkumulátora lemerült - sajnos csinál ilyeneket mostanában. Anyósom nagyon kedvesen azonnal eljött értünk, és így mégis el tudtunk jutni a Parkba. Amíg rá vártunk, a gyerekek itthon házi Tarzan Park építésbe kezdtek a kertben. Én pedig gyönyörködtem a szebbnél szebb tavaszi virágokban.A Park tulajdonképpen egy nagy játszótér, a játékok nagyjából tematikus csoportokban vannak: hinták-körhinták, mászókák, csúszdák, zenélő mindenfélék, homokozó, kicsik vára. A gyerekek először természetesen a nagy csőcsúszdákat próbálták ki. Tikának még kicsit félelmetes volt az első néhány alkalommal, ezért én is vele csúsztam. Nagyon szeretek így játszóterezni, de most már kezdek kicsit lassulni, jólesett békésen üldögélni is. A nagyobbak azonnal eltűntek a látóteremből, rengeteg sok gyerek volt mindenhol. Szerintem nagyon ötletes játékok voltak, sokat közülük nem láttam még sehol máshol. Különösen tetszett a biciklis körhinta, a nagy csúszdavárba felvezető utak meg a mászókasorok. Izgalmasak, sokfélék, és a biztonságra sem lehetett panasz. Rózsa kicsit nehezen találta fel magát. Igaz, neki már nem okozott kihívást egyik játék sem, az pedig még messzinek tűnik, hogy "felnőttesen" élvezze, a ritkán megtapasztalt, felhőtlen játék örömével.(Nekem nehezemre esett visszafogni magam, de szerettem volna még estére is járóképes maradni.) Szerencsére aztán belejött Rózsa is, különösen, amikor négyen, illetve hárman együtt mentek. Tikának viszonylag sokat kellett segíteni.
Szóval számunkra az derült ki, hogy korcsoportilag önálló játékra leginkább a 6-8 éves korosztály számára tökéletes a Tarzan Park, de kis segítséggel 3-4 éves kortól már élvezhető. Nagyobbaknak pedig... attól függ, mennyire van gyermekkedvük éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése