Megnyugtatós

Szerdán és ma újra megnézték a baba veséjét, és azt állapították meg, hogy nem romlott az állapota, és ezért nem sürgető a helyzet. Bent maradhat, ameddig kedve van hozzá, nem kell megindítani a szülést - ennek nagyon örülök, mert az a hátralévő három hét valószínűleg hiányozna neki (meg nekem is).
Születés után új vizsgálat következik, akkor már a gyerekosztályon, és megállapítják, hogy kell-e műteni és mikor.

Mókás nagyon a kilencedik hónap, ilyenkor az ember lánya már kevésbé tud megfelelően átgondolni dolgokat, és nagyon jókat derülök magamon, amikor egy-egy szembeszökő irracionális gondolatot veszek észre. Pl. a minap locsoltam volna a növényeket, és előző este egy bokor ágán hagytam a slagot, hogy amíg elzárom a csapot öntözze a vízigényes növényt. Aztán másnap megnyitottam a vizet, megkerestem a slag végét, és többször is megpróbáltam megfogni a vízsugarat, hogy annál fogva magamhoz húzzam a tömlőt. Igen, jó lett volna, ha nem kell lehajolnom olyan mélyre... :-)

A másik eset szerdán történt, amikor ultrahangra kellett mennünk. Tika épp aznapra belázasodott, ezért bizonytalanná vált, hogy el tudunk-e menni Emillel mind a ketten a vizsgálatra. Egyedül végképp nem volt kedvem hozzá, meg a beteg gyereket is sajnáltam itt hagyni, ezért az jutott eszembe, hogy menjen el az ultrahangra Emil egyedül, és meg itthon maradok Tikával :-) . (Aztán apósom elvállalta a kornyadozó manót, köszönjük szépen!)