Megszületett Matyi!!!!

Szemtelenül boldog bejegyzés, mert nagyon szeretném megőrizni a pillanatot, még most, gyorsan,  mielőtt felülírják az új események.

Július 30.-án átjött hozzánk kedves bábánk, Lukács Judit, hogy CTG-vizsgálatot végezzen. Ez nagyon-nagyon kedves volt Tőle, hiszen már tudtuk, hogy nem itthon, nem Vele fogunk szülni mégsem, hanem Matyi veséje miatt a 2-es Női Klinikán. A CTG másodjára jó lett (nem szerette az ülő testhelyzetet a manó), de én elég nyüzügén éreztem magam, könnyen sírva fakadtam aznap. Éjjel nagy vihar volt, és  31.-én reggel hétkor észrevettem egy kicsike magzatvízcsorgást. Fájások még nem voltak, és nemigen akarózott bemenni a kórházba, mert tartottam tőle, hogy annak mindenképpen szülésgyorsítás lenne a vége. Megint Judit segítségét kértem, aki megint kijött CTGstül, mert csak ellenőrzött körülmények között szerette volna áldását adni az otthoni várakozásra. Szerencsére a CTG jó lett, és nagy örömömre lassan a fájások is megérkeztek. Ettől kezdve teljesen boldog, egészen csodálatos napom volt. A gyerekeket 11 körül elvitte Anyukám, kettesben maradtunk Emillel. Jó volt érezni a testem működését, átadni magam a hullámzásnak, az értelmes fájdalomnak, a folyamatnak, jó volt hozzábújni a férjemhez, akivel együtt kaptuk ezt a kicsi életet.
Ötperces fájásoknál úgy gondoltuk, hogy már be kéne menni a kórházba.


Ez a kép a célfotó, pont indulás előtt készült. Ennél nagyobb már nem lesz a pocak :-)   Du. 3 körül értünk be. Emil minden összeszedni-szerveznivalót intézett, az autóból kiszedte a gyereküléseket, így kényelmesen el tudtam feküdni a középső ülésen. El is aludtam, mire a kórházhoz értünk, vagyis inkább félálomban képzelődtem. A fájások ritkultak kicsit.
A kórházban egy nagyon kedves, fiatal doktornő, Pethő Boglárka keze alá kerültünk, aki beleegyezett, hogy semmiféle beavatkozást nem kérünk, amíg nem indokolt orvosilag. Igaz, a CTG kicsit túl sokat volt a pocakomon így is, és elég zavaró volt, de azért legalább nem repesztettek burkot, nem kaptam semmilyen orvosságot stb.
Békén hagytak minket a szülőszobán, és számomra mergendítően mélyen egymásra hangolódtunk Emillel. Pontosan érezte, hogy milyen érintésre, milyen ölelésre, csókra van éppen szükségem, mikor lépjen oda, mikor hagyjon körbejárni stb. Csodálatos élmény volt, rengeteget nevettünk, és én végig teljesen fel voltam dobva. Olyan öröm volt bennem, ami külön ajándékszámba megy. Többször ráéreztem Isten jelenlétére, szeretetére is.
A szülésfelkészítő tanfolyamon Törzsök Kata kétszer is tartott egymásra hangoló Érintő foglalkozást, és beszélgetéseket, meg előadást is azzal kapcsolatban, hogy a szülés lefolyását, a kötődést (és a társas kapcsolatokat) hogyan segíti elő az oxitocin, az összebújás. Nagyon sok megfontolandó új dolgot hallottunk. és a gyakorlatok is sokat segítettek.
Tudtuk előre, hogy jó nagy buksija van Matyinak, de nem aggódtam, mert Gáborkának is kb. akkora volt, és szépen ki tudott bújni. Matyika is nagyon ügyes volt, mindenféle sérüléstől megkímélve született meg, és még a kis hajas fejét is meg tudtam simogatni. A lepényt is természetes módon szülhettem meg (jól meg is nézegettem :-) ), bár a köldökzsínórt sajnos kicsit korán elvágták. Utána úgy ahogy volt magamhoz ölelhettem a kicsi kincset, majd egy idő után méregetni kezdték
A "manó" 4430 g, és 58 cm, tündéri kis bogár volt már a szülőágyon is. Jól bebugyolálták - body, pelus, pólya - aztán szerencsére a szülésznő mégis kicsomagolta, mert nagyon meleg volt. Két óráig hármasban maradhattunk, a kicsi sokat nézelődött, nyüszögött, ismerkedett a világgal, mi pedig őt nézegettük, ismerkedtünk vele, gyönyörködtünk. Szopira kicsit nehezen tudtam rákapatni, de végül az is sikerült.

Nagyon-nagyon boldog nap volt. Loyolai Szent Ignác ünnepe.

A kórházban is jó volt együtt lenni, igyekeztem sokat pihenni is. A tesók is nagyon örülnek neki.