2014. szeptember 12., péntek

Jól nézünk ki!

Törtem a fejem, hogy mi legyen a címe ennek a bejegyzésnek, mert nagyon ajánlkozott a "Megérte! Megértem..." cím is. Mind a kettő nagyon illik arra, ahogy most éppen érzem magam.

Jól érzem magam az életemben, jó a családban, jó a mindennapokban, a sok apróságban, a hétköznapi tevékenységekben. Jó benne lenni a pillanatban. Megérezni és átélni most például, hogy a betűk kicsit visszaütnek, ahogy gépelek, és az ujjaim gyorsan mozognak a billentyűzeten. Jó hallgatni közben a Kyre eleison-os playlistemet, amit annyira kétségbeesetten hallgattam legutóbb, több, mint fél éve.

Minden megérte.

Furcsa ez az érzés. Sokkal jobban elfogadom magamat, mint korábban. Otthon érzem magam az életemben. Hagyom, hogy alakuljon. Nem örülök neki, amikor újra és újra rálátok a gyengeségeimre, de nem vág földhöz. Örülök neki, és el merem ismerni magamnak, ha valami jól sikerül. Merek örülni.

A legcsodálatosabbak az érintések. A hozzám bújó gyerekek. A Baba, ahogy belesimul a karomba. Emil ölelése. A takaró hűvössége egy-egy éjszakai szoptatás után.

Amen.

1 megjegyzés: