Eltelt egy hónap

Csak úgy repülnek a napok mostanában. Próbálok lépést tartani velük, mert nagyon szép napok ezek, kár engedni őket eltűnni. Itt egy kis élménybeszámoló az elmúlt időszakról.

Március 15. környékén a kislányok megtanultak egy előadást, amit lelkesen előadtak többször is. Igaz, én most mindenen meghatódok, annyira csodának érzek minden velük töltött pillanatot, de szerintem nagyon szép kis műsor kerekedett ki belőle. Öröm volt hallgatni azt is, hogy Gábor milyen ügyesen tekerőzik már. A baloldali képen Papáccsal vív éppen élet-halál harcot.




Napfogyatkozás is volt, és nagy örömömre megengedte az igazgatóság, hogy az iskolában meséljek a napfogyatkozással, égitestekkel kapcsolatos hiedelmekről, így a gyerekekkel együtt élhettem át ezt az élményt. Emil szerzett biztonságos üveglapokat a nézelődéshez, így mindenki lelkesen kukucskált Bori nénivel, Fecó bácsi pedig a csillagászati részéről mesélt.
Az iskolai örömökhöz tartozik az is, hogy Rózsáék kis együttese, melyet néhány osztálytársával alapítottak, kiemelt arany fokozatot ért el egy népművészeti versenyen. Az előadás itt megtekinthető.

 Matyika megtanult állni, szépen ül és mászik is. Egyre több játékot kezdeményez, pl. hajtépős, toronyfelborítós. Eszeget is nagy lelkesen, de még az anyatej a fő tápláléka. Nemrég voltunk a vesekontrollon, és nagy örömmel jöttünk haza: a múltkori alkalom óta jelentősen jobb lett a veséje. Még mindig nem tökéletes, de lehet, hogy a nyáron leállítják az antibiotikumot is, amit születése óta kap.

Ez a kép a tavaszi szünetben készült, amikor otthonunk környékét "elöntötte a vörösiszap". Ezen a tutajon menekült a csapat egy másik galaxisba. Szerencsére egy forró teára azért hazajöttek.