Már lassan két hete, hogy alig várom ezt a napot, amikor végre túl leszek a nehéz vizsgámon, sőt, az azt megelőző gyomorgörcsöt, heveny hányingert, valamint az azt követő fejfájást is kialszom valamelyest, és nyugodtan írhatok a blogba. (Bár nem teljesen nyugodtan, mert általában igyekszem fél 12-kor lefeküdni, és az már mindjárt itt van...) Viszont erre a bejegyzésre már olyan kedves embereim kérdeztek rá, hogy kivételt teszek.
Amikor megtudtam, hogy Emil a születésnapomat Bécsben tölti, nagyon elszomorodtam. Aznap még nem volt semmi gond, de másnap este sajnos kissé hisztisen adtam a tudtára, hogy egyáltalán nem örülök ennek a fejleménynek. Szerinte előadhattam volna normálisabban is magam, akkor is lehetett volna az az eredmény, mint így: kivett egy szabadnapot erre a nagy eseményre.
Ennek az
tán nagyon örültem, mert elég régen fordult elő, hogy napközben, kettesben elmentünk volna valahová - években mérhető. Reggel finom kakaót kaptam kaláccsal és a kedvenc sonkámmal, meg harminc szál tulipánt, 21 sárgát és 9 pirosat. Gyönyörű csokor volt. Nagymami vázát is adott kölcsön hozzá. Aztán a gyerekek oviba, iskolába mentek, Marika (anyósom) vigyázott Tikára, mi pedig elmentünk a csillebérci drótkötélpályára. NAGYON jó volt! Jól elfáradtam, izgalmas is volt, és az erőnlétem is jobb, mint 3 éve, amikor a Pelékkel voltam itt. Egészen könnyen sikerült átjutnom azon az akadályon, amin a múltkor elakadtam! A végén kettéváltunk Emillel, hogy ő is elfáradhasson. Végig is ment az egyik legnehezebb pályán - természetesen nagyon büszke voltam. Közben nekem is sikerült még két könnyebb pályán átmenni, és így az én szintemnek megfelelő összes pályát kipróbáltam. Volt pár nehéz hely, az én számomra talán a legnehezebb a hosszú hinta volt, amin hintáról hintára lépve kellett átmenni, de ezek elég messze voltak egymástól és ide-oda lengtek. De mivel láttam, hogy pár hete Rózsa a maga nyolc évével sz
épen átjutott rajtuk, reméltem, hogy nekem is sikerül.Drága Zsuzsi barátnőm eközben elment nekem könyvtárba, hogy a hétvégén már tudjak olvasni az emlegetett vizsgámra - ez volt tőle a legjobb ajándék ebben a helyzetben.
Lepihentem egy kicsit délután, és akkor beállított két kedves, Magyarországon tartózkodó húgom egy Réka által készített tortával, minek a tetején két süni üldögélt. Megint nagyon örültem. Miután lekísértem őket lefeküdtem egy kicsit a fűbe, és olyan szépséges felhőt kaptam ajándékba, hogy megint nagyon meghatódtam. Eszembe is jutott, hogy néhány napja az ötlött fel bennem, hogy a szülinapomon menjek el misére, mert valami meglepetés vár majd rám. El is mentem a 6-os misére, bár egy kicsit túlzásnak tűnt a dolog, nehezen fért bele az estébe, és mind a három nagyobb gyerek el akart kísérni (ez amúgy tök jó...). A meglepetés pedig az általános iskolai matektanárnőm, Ági néni volt, akivel 15 éve szerettem volna újra találkozni, és mindig le
stem a templomban, mert tudtam, hogy ő is oda szokott járni, de sosem láttam. Ő volt az első igazán példaértékű keresztény pedagógus az életemben.Este, fektetés után felugrottam Nagymamiékhoz, és meghallgattam a nekem oly kedves "A Dunában egy nagy hal..." kezdetű köszöntőt. Miután lejöttem, egyik kedves bérmalányom köszönt be, és az alvó gyerekek miatt suttogva kihívott a kertbe, hogy ott jobban tudjunk beszélgetni. A kertben pedig ott vártak a Pelék! Mindannyian! Úgy megörültem nekik! Megkínáltam őket Réka tortájával, és kaptam egy postaládát, benne 30 levéllel. Miután elmentek, ki is nyitottam az "Ez életed egyik legszebb napja" feliratú borítékot, és követtem a benne lévő utasításokat: Menj ki a kertbe, és járj el egy örömtáncot, majd amikor már elfáradtál a táncolásban, adj hálát Istennek a napért.
Éjjel 23.45-ko
r pedig Mamácska SMS-e érkezett meg: megszületésem pillanatában szeretettel köszönt.Jaj, nagyon szép nap volt! Ez mind csütörtökön történt. ÉÉÉS vasárnap egy még csodásabb nap következett, de ezt majd egy másik nap mesélem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése