Noha már 30 éve élek a Kuruclesi úton (igaz, 6 évet máshol is töltöttem közben), nem tudtam, hogy a tűzoltóságon nagy szeretettel fogadják a becsöppenő apróságokat, megmutatnak mindent, ami érdekes lehet.
Ibolya legjobb óvodai barátja Pali, aki nemrég ünnepelte 4. születésnapját. Ebből az alkalomból mentünk el a tűzoltóságra - és nagyon jól éreztük magunkat. Megismerkedtünk a mentőkutyákkal, a tűzoltóautókkal, még a kék lámpát is felkapcsolták a kedves tűzoltók Tikának. Gábor természetesen valamilyen dinoszauruszt keresett, s végül talált is: a nagylétrás-emelős autón egy dinóikon volt látható, s a neve: BRONTO! Így mindenki teljes megelégedéssel távozott.
Paliék eljöttek hozzánk vendégségbe, ezért Ibolya teljes erejéből rohant lefelé az elég meredek, és a szitáló esőtől nedves utcán. Eléggé megijedtem, amikor láttam, hogy megcsúszik, és elesik...majdnem! Hirtelen ötlettel? ösztönnel? vetett egy szaltót, még a keze sem lett piszkos. Persze megijedt, hangosan sírt, de semmi baja nem lett. Milyen jó, hogy annyit gyakorolták Rózsával a franciaágyon!
Egyébként Gábor dinószeretete egyre nagyobb méreteket ölt. Kedvence az Ankylosaurus, s már a 3. ágyat készíti kisdinójának. Van egy sólisztgyurmaágy, de az sajnos szétmállott, mert túl nedves a lakás. Van egy gyurmaágy, amely a világmindenséget ábrázolja, mennyországgal, védőszentekkel, tengeri és szárazföldi állatokkal minden földtörténeti korból. Tegnap pedig Rékával egy papírmasé ágyat is készítettek, négy lába van, amúgy barlangszerű, és akár az összes barátjával belefér a kisdinó. Esténként a Gábornak szóló esti mese főhőse természetesen Gábor és a kis Ankylo, s rendszeresen elhangzik a vidám ének: A kisdinó, a kisdinó, a kis-kis-kis Ankylo.
Tika a Csirke-táborban nagyon aranyosat mondott: felmutatott az égre egy tábortűz mellett, és így szólt: GYÖNGY!
