Olyan büszke vagyok Rá...

Emilre.
1, Ideköltöztünk, nagyjából berendezkedtünk, Emil bekötötte a mosógépet, majd talán négy hét elteltével a mosógép folyamatosan eresztette a vizet, és nem mosott persze semmit, csak szivattyúzott. Rémülten kikapcsoltam, majd felhívtam az Emil által kikeresett egyik mosógépszerelőt. Ő elmondta, mit nézzünk meg, férjecském szétszedte, összerakta, de az nem segített. Ebben az esetben az elektronika a hibás, ki kell cserélni az egész gépet. Más mosógépszerelőket is megkérdeztünk, de egybehangzóan azt állították, hogy vegyünk egy újat. Végülis lassan 10 éves, egy szavunk sem lehet rá.
Erre Emil kiszerelte az elektronikáját, és MEGJAVÍTOTTA!!!! Újraforrasztotta a szétégett részeket, és most működik a mosógép!
2, Működik a mosogatógép, amit ő tölt meg mosatlannal és pakol ki, ehhez átszerelte a konyhabútor egy részét. Ezen kívül felszerelte Gábor polcait, a bordásfalat, rögzítette a szomszédoktól kapott hintát, szinte mindenhol vannak lámpaburák, ideiglenes, de igen praktikus függönnyel sötétítette el a gyerekszobát, megjavította, gyereküléssel látta el és kipróbálta a biciklimet, Gábor bicaját is megcsinálta, elhozta a fügefámat a régi kertből, elhelyezte az anyósoméktól érkezett ülőgarnitúrát és fürdőszobabútorokat, összeszerelte az általa készített könyvespolcot, felállított nekem egy munkaasztalt, és némi helyet csinált az én remek dolgozószobámban (mert ilyenem is van ám!)... Nagy biztonságot ad nekem, hogy ennyire lehet rá számítani a ház körüli ügyes-bajos dolgokban.
3, Nagyon jó Vele az élet! Szeretem a humorát, a kedvességét, a soha nem túlnyavalygó megértését, hogy mindig meghallgat, ha valami fontos (és jókor kezdem el mondani ;-) ). Nemsokára 10 éves házasok leszünk. Nagyon hálás vagyok.

Rózsára.
1, Nemrég kezdett el jazzbalettre járni, és úgy tűnik, fel fog tudni lépni a csoporttal együtt, akik már régóta gyakorolják a táncot. Közben gyönyörűen furulyázik, és még verseket is ír. Nagyon tetszik ahogy és amiken gondolkozik. Az alábbi szöveg voltaképpen egy ének volt, de a dallamát nem tudtam leírni:
Kisegér: Mi az a nyelv?
Nagyegér: A nyelv az olyan, hogy minden ember így beszél,
magyar, orosz, olasz, szlovák, angol.
Az állatoknál nem értik meg egymást,
cincog, brummog, nyávog, ugat, VAÚ!

Kisegér: Mi az az ország?
Nagyegér: Az embereknél minden helyet országnak hívnak,
magyar, orosz, olasz, szlovák, angol.
Az állatoknál minden helyen egy kis ország van:
odú, fa, fészek, lyuk.
Ha meg akarod érteni az állatok nyelvét,
menjél el Meseországba, és nézd meg,
ott minden állat érthető nyelven beszél,
nincs magyar, olasz, lyukak, szlovák, VAÚ!

2, Csodaszép virágcsokrokat köt mindenféle méretű, formájú és magasságú növényekből.
3, Szeretettel, odafigyeléssel játszik különböző életkorú testvérkéivel - olyan jó látni!

Gáborra.
1, Egyre szebben, tisztábban beszél, magától is szépen gyakorol, csinálja a házi feladatokat. Gyönyörűen énekel, csengő hangon, meghatóan. Szépen mozog, táncol, felszabadultan pörög. Kedvenc zenéje mostanság Nox: Tűztánc.
2, Korát szerintem magasan meghaladó matekpéldákat old meg, különös örömmel akkor, ha dinoszauruszokat is sikerül belekevernem a szöveges példába. A dinókról jut eszembe: nemrég egy kiállításon voltak keresztmamája Rékával. Nagyon élvezte, örült neki, sokat mesélt róla, és a héten kiderült, hogy nyert egy 100 db-os puzzle-t. Elmentünk átvenni (kaland: metrón utazás és építkezésnézés), már többször kirakta.
3, Mélyen átéli az élet eseményeit, elgondolkozik, reflektál rájuk. Mostanában nagyon szereti az Önző Óriás című mesét, ami Papácsnak is szeretett meséje.

Ibolyára.
1, Mostanában tudatosan igyekszik kifejezni az érzelmeit végletes helyzetekben. Elképesztő látni, hogy ez a kis szőke tündér a hiszti és visítás helyett keresi a szavakat, és próbálja elmondani.
2, Nagyon szereti az állatokat, rendszeresen átmegy a szomszéd kerítéshez simogatni a kutyát. Számon tartja a virághagymákat, a halakat, és most hörcsögre vágyik.
3, Rajong a lovakért, a táncért. Ki tudja rakni a Húsvétra kapott 100 db-os lovas puzzle-t!

Tikára.
1, Gyönyörűen énekel, magyaráz, érdeklődik. Emiltől megkérdezte egyszer, amikor hazaért, hogy mi volt veled, Papa? Mit csináltál ma?
2, Szépen imádkozik evés előtt, és szól, ha elmaradna. Érezhető, hogy tényleg jelent neki valamit ez a dolog. Olyan jó vele összebújni, szorosan átöleli a nyakamat, és felsóhajt: HÁÁÁ! Ez abból a játékból maradt, amikor ő volt a kiscica, és nyávogott. Most nagyjából azt jelenti, hogy szeretlek.
3, Nagyon bonyolult mozdulatsorokat is tud utánozni. Tegnapelőtt a kislányokkal májtornát csináltunk (majd mesélek róla valamikor ;) ), és ő is jól követte a gyakorlatot.

Magamra is :)
1, Az esetek többségében türelmesen, szeretettel foglalkozom a gyerekekkel, rendezem a mindennapokat, és még a házimunka sem nő teljesen a fejemre.
2, Jól érzem magam a világban. Ami nem azt jelenti, hogy ne bénáznék, csak azt, hogy nem drámázok rajta - alighanem mással is előfordul. Ha meg nem, engem az sem kell, hogy szomorítson, sőt!
3, Már lassan 10 napja minden nap foglalkoztam a tudományos munkámmal.

Köszönjük Neked, Istenünk.

Mókuska, mókuska...

Ibolya mókus lesz a farsangon. Múlt héten voltunk először együtt táncolni, és ott a Mókuska, mókuska kezdetű (általam eléggé utált) énekre táncolgattak, s azóta ő mókus szeretne lenni. Tündéri, hogy ő sem úgy énekli, hogy "Doktor bácsi, ne gyógyítsa meg", hanem: "Doktor bácsi, ki gyógyítsa meg?" Rózsa hasonló korúan így tudta: "Doktor bácsi, most gyógyítsa meg!". Az ő változataik bármelyikével tudok azonosulni.

Ma tehát elmentem az anyagboltba vörös anyagot venni a mókusruhához.
- Mihez lesz ez az anyag? - kérdezte az eladónő, mert már elég kevés volt abból a szép, csillogós, rozsdavörös anyagból, amit kinéztem.
- Mókus farka lesz belőle - feleltem, remélve, hogy egyből rájön, hogy jelmez lesz.
- De hát a mókus az barna!
- Szerintem inkább vörös.
- Dehogyis! Sok mókus láttam már, és mind barna volt - magyarázza undok hangon az eladó, és úgy néz rám, mint a hülyére.
- Szerintem, amire te gondolsz, az valami vámpírmókus lehet - avatkozik bele a beszélgetésbe a másik eladó. - Attól vörös a szőre, nem?
Nem folytattam a társalgást, és mivel barna anyagom is volt Gábor quetzalcoatlus-jelmezéhez, azt hihették, hogy meggyőztek. Az utánam következő hölgy zöld anyagot vágatott, úgyhogy a másik eladó meg is kérdezte:
- Ez a zöld meg ugye a teste lesz a vörös farkú mókusnak?
Végül kifizettem az anyagokat, és az első számú eladó még utánam szólt:
- Aztán üdvözöljük a kis mókust, és milyen szerencséje van, hogy nem csúfolják majd ki, hogy piros színe van. Fel sem ismerték volna!

Brrr.

Egyébként ma kiakasztottam új madárkalácsokat és máris jönnek rá a madarak! Úgy örülök!
Most pedig varrom ezt a vámpírmókus-ruhát.

Tűzoltók

Noha már 30 éve élek a Kuruclesi úton (igaz, 6 évet máshol is töltöttem közben), nem tudtam, hogy a tűzoltóságon nagy szeretettel fogadják a becsöppenő apróságokat, megmutatnak mindent, ami érdekes lehet.

Ibolya legjobb óvodai barátja Pali, aki nemrég ünnepelte 4. születésnapját. Ebből az alkalomból mentünk el a tűzoltóságra - és nagyon jól éreztük magunkat. Megismerkedtünk a mentőkutyákkal, a tűzoltóautókkal, még a kék lámpát is felkapcsolták a kedves tűzoltók Tikának. Gábor természetesen valamilyen dinoszauruszt keresett, s végül talált is: a nagylétrás-emelős autón egy dinóikon volt látható, s a neve: BRONTO! Így mindenki teljes megelégedéssel távozott.

Paliék eljöttek hozzánk vendégségbe, ezért Ibolya teljes erejéből rohant lefelé az elég meredek, és a szitáló esőtől nedves utcán. Eléggé megijedtem, amikor láttam, hogy megcsúszik, és elesik...majdnem! Hirtelen ötlettel? ösztönnel? vetett egy szaltót, még a keze sem lett piszkos. Persze megijedt, hangosan sírt, de semmi baja nem lett. Milyen jó, hogy annyit gyakorolták Rózsával a franciaágyon!

Egyébként Gábor dinószeretete egyre nagyobb méreteket ölt. Kedvence az Ankylosaurus, s már a 3. ágyat készíti kisdinójának. Van egy sólisztgyurmaágy, de az sajnos szétmállott, mert túl nedves a lakás. Van egy gyurmaágy, amely a világmindenséget ábrázolja, mennyországgal, védőszentekkel, tengeri és szárazföldi állatokkal minden földtörténeti korból. Tegnap pedig Rékával egy papírmasé ágyat is készítettek, négy lába van, amúgy barlangszerű, és akár az összes barátjával belefér a kisdinó. Esténként a Gábornak szóló esti mese főhőse természetesen Gábor és a kis Ankylo, s rendszeresen elhangzik a vidám ének: A kisdinó, a kisdinó, a kis-kis-kis Ankylo.

Tika a Csirke-táborban nagyon aranyosat mondott: felmutatott az égre egy tábortűz mellett, és így szólt: GYÖNGY!

Csak győzzek lépést tartani

Tanulmányok, előadások előttem-mögöttem. Elfáradtam, nehéz folytatni. Rózsának gondjai vannak a suliban, iskolaváltás. Költözés? Jön a bölcsességfogam. De legalább diófagyit eszem tejszínhabbal!

Nehéz hét áll mögöttem, és legalább két nehéz hét áll előttem. Nem vagyok kétségbeesve, sőt még inspirálóak is a feladatok, de azért jó lenne egy kis büntetlen pihenés, aminek nem az a következménye, hogy összetorlódik a többi kötelesség. Ráadásul ez a bölcsességfog! Minden gyereknél jött egy fogam, tehát ez az utolsó, de most nagyon fáj. Viszont szükségem van a bölcsességre mostanság.
Rózsa nagyon szorong az iskolában. Annyira, hogy már tarthatatlannak érzem a helyzetet. Most azon törjük a fejünket, hogy hogyan tovább.

Ibolya egy fantasztikus kiscsaj! Megkért minket, hogy hadd járjon úszni (bár Gábor határozottan nem volt hajlandó) , és ma volt az első alkalom. Vidáman, lelkesen jött haza - vagyis dehogy haza! Éppen akkor kezdődött az ovis torna. Fel voltam készülve rá, hogy nem lesz hajlandó bemenni rá, hiszen éppen akkor úszott, és nem is találkoztunk egész nap, de minden gond nélkül ment tornázni, és még élvezte is.
Hihetetlen édes a beszéde, nagyon észreveszi, megjegyzi a dolgokat. Érzékeny lelkű, teljes szívével igyekszik segíteni, ha bárkinek baja van (Mama, beütötted a könyököd? Tedd ide a párnámra, nem fog fájni!). A reggeli búcsúzás elmaradhatatlan kelléke a komoly arcocskával és nagyon puha ujjacskával a homlokomra rajzolt kiskereszt - ezt ő fejlesztette ki. A születésnapjára az ünnepelt meghívására eljött Vízi Elemér is, és egy imazsámollyal ajándékozta meg a kis hölgyet - ez volt ugyanis a szíve vágya. Tőlünk csatokat és egy vödörből készült gólyalábat kapott, meg egy Hello Kitty-dobozt - amivel inkább a tesói szerettek volna játszani. És, el ne felejtsem, a fülét is kilyukasztották erre a nagy alkalomra - ezt is már régóta kérte és nagyon várta. Kicsit aggódtam, mert Ibolya nem nagyon bírja a fájdalmat, mégis, egy pisszenés nélkül tűrte a dolgot. (Lehet, hogy inkább a váratlan fájdalommal van a gond...) Most pedig ő szokott szólni, hogy ápoljuk a lyukat a csepegtetővel. A torta egy kicsit szétfolyt, de az íze egész jóra sikerült, és a másnapi tortának, amit az oviba küldtem be, minden aggodalmam ellenére még az állaga is rendben volt - lassan megtanulom a helyes arányokat. A szülinap része az is, hogy kettesben töltöm az ünnepelttel a napot, Ibolyával egy nagyot játszótereztünk, meg fagyiztunk is.
Szóval, nagyon örülök, hogy velünk lakik ez a kis napsugár.
Születésnapja estéjén így aludt el: "Isten hintáztat az ölében." Sokszor eszembe jut, hogy milyen jó így elaludni.

Jó éjt.

Lapzárta után érkezett hír: Gábornak bélférge van. Na neeee!

Torna és egyebek

Gábor és Ibolya ma voltak először ovis tornán az iskolában. Nagyon-nagyon jó volt, mindenkinek nagyon tetszett, még nekem is.

Döbbenetes, ahogy Tiborka fejlődik. Ma az történt, hogy a rendrakás során véletlenül megnyomtam egy síró baba hasát, és az sírni kezdett. Erre odamászott hozzá, és megölelgette, majd fölsőjét felemelve szabályosan mellre tette a babát. Az, hogy megszeretgeti a síró babát még nem lepett meg annyira, de a szoptatás már nagyon szerepjátéknak tűnik számomra.

Ibolya új szót talált ki: tohnya. Ez azt jelenti, hogy gyenge, puhány. Az eredeti mondat:
- Sok ovis társam tohnya, de én nem, mert én tornázom.

Hóangyal

Az elmúlt napok legszebb élménye az volt, amikor Ibolyával hóangyalt készítettünk. Előtte szánkóztunk Tikával hármasban. Ibolya legszívesebben egyedül csúszott, de azért arra is vevő volt, hogy Tikával mi is felszálljunk. Sajnos ahhoz nem volt kedve, hogy magasra fölsétáljunk a dombon, és egy nagyot csússzunk, de talán jobb is így. (Még félek a múltkori szánkózáson történt balesetünk óta. Nem vettem észre, hogy egy kisfiú még ott volt a pályán, amikor elindultunk, és már hiába fékeztem, beértük. Szerencsére nem lett semmi baj, de most kisebb önbizalommal szánkózok.) Majd amikor legkisebbünk már csillapíthatatlanul jelezte, hogy őt le kell fektetni, hazajöttünk, és tettük, amit kellett. A Kiskoma tényleg egykettőre elaludt.

Szerencsére utána még volt lelkesedésünk még egyszer felvenni a meleg ruhákat, és elkészíteni az extra jó hóangyalokat.
Az alapötletet innen csentem. Az Ibolya-angyal készült el először, aztán Ibolya kérésére én is lefeküdtem a hóba. Nem tudom, mikor csináltam utoljára hóangyalt, de nagyon jó volt!

Sajtos kenyér

Éppen a hagymát szeleteltem a párolt hagymához, amikor véletlenül Ibolya tányérjára tévedt a szemem. Ibolya rögtön megszólal:
- Ne nézz ide, Mama!
Egy pillantással felmértem a helyzetet: leeszi a sajtot a kenyérről.
- Ibolya, inkább próbáld meg megbeszélni a dolgot! - Arra gondoltam, hogy egyezzünk meg, először megeheti a sajtot, de aztán a kenyér is fogyjon el.
- Jó! - kezdi a megbeszélést - Mama, légy szíves, most ne nézz ide!

Kicsit elcsúszott...

Megint Ibolya és Isten

Este többek között a Volt egyszer egy király... kezdetű éneket énekeltem elalváskor a gyerekeknek. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy: Tán észre sem veszed, úgy fogja két kezed...
Ibolya megjegyezte: Én is fogom a kezét, de most nem, mert most itt fekszik Jézus az ágyamban. Itt, mellettem. - Még mutatta is, nehogy félreértés forduljon elő.
Aztán azon kezdett töprengeni, hogy miért nem hallja Jézust, noha csendben van.

Aranyos mondásai: A szívembe az van írva: Szeretlek!

Este kiskeresztet szokott rajzolni a homlokomra, de nem ám olyat, hogy egy függőleges és egy vízszintes vonal, hanem egy függőleges, és két kis vízszintes szár.

Nagy újdonság, hogy hajlandó úgy elaludni, hogy nem vagyok bent a szobában. Ez Emilnek köszönhető, aki vett neki egy éjszakai lámpát. Még jobban örülnék, ha át is aludná az éjszakát, és nem mindig a mi ágyunkban kötne ki, de már így is felszabadulás!

Alma

Ibolya egy almát eszegetett, és egy mag kiköpése után tüzetesen szemügyre vette a kezében tartott maradványokat.
- Nézd, mama, itt a magháza.
- Igen, látom. (Hú, micsoda szakértelem - gondolom magamban)
- Itt meg a kéménye!

Istenről háromévesen

Én mindent látok mostanában. Látom az Istent az emberek szívében.

Az én Istenképem a szívemben van. Nézd, most kiveszem egy kicsit. Ugye, milyen szép?

A koncelebrálás veszélyei

Rózsának a népmesék már a túlságosan kiszámítható kategóriába kerültek, ezért Németh László és a Szüleim nyomdokain haladva folytatásokban elmeséltem a gyerekeknek Odüsszeusz történetét. Némileg vigyázatlanul láttam hozzá, ezért hosszabb kultúrtörténeti fejtegetésekbe bonyolódtunk az antik görög istenek mibenlétét illetően. A nagyok meg is értették (talán), hogy miről van szó, de Ibolya hozzáállásában nem voltam biztos. Ezért a továbbiakban nem is emlegettem isteneket, csak urakat (pl. Poszeidón, a tenger ura, Héliosz, a Nap ura stb.). És sokszor leszögeztem, hogy egy Isten van. Senki nem kérdőjelezte meg.
Mégis...
Amikor legutóbb szentmisén voltunk, két atya tartotta a szertartást. Ibolya "kedvence", és egy ritkán látott másik pap. Ibolya odasúgta nekem: Látod, mama, két isten van, nem csak egy!

Álombeszéd

Nagyon szeretem hallani, amikor a gyerekeim álmukban beszélnek. Olyan meghitt érzés, hogy ezt nagyon kevesen hallhatják rajtam kívül. Ezt az élményt kicsit sajnáltam, amikor az új gyerekszobába költöztek, ugyanis így a köztünk tátongó kétlépésnyi előszoba lefogja a hangokat.
Ma viszont Tika nyöszörögni kezdett, és beszaladva Ibolya suttogását hallottam: "Nálam van az a pici..."
Őt még eddig nem is hallottam álmában beszélni!

Ibolyával

Mostanában úgy alakult, hogy voltam kettesben Gáborral is (névnap) és Rózsával is, így Ibolyát sem akartam kihagyni. Strandra szerettünk volna menni, de sajnos Budapesten napközben, gyerekkel nemigen lehet vizes helyet találni. Az uszodákban foglalt a gyerekmedence, a fürdő meg iszonyú drága (5000 Ft a belépő...)
Szerencsére a kis tündér kiegyezett egy játszóterezésben is. Halakat etettünk a Millenárisban, és a Zöld Péteren játszottunk. Leggyakrabban a nagy mókuskerékben szaladtunk egymás mellett, de voltunk a palotában és a Nap házában is (Mama: Ibolya, ne dobáld a kavicsokat! Ibolya: De én ilyen királylány vagyok!)
Utána kakaóscsigát ettünk és gyrost.
Hazafelé a buszon majdnem elaludtam. Ibolya olyan aranyos volt, időnként megszólalt: Veled is nagyon jó volt, Mama! Meg: Máskor is csináljunk ilyet!
Jó! Ezt megígérhetem!