Ma három misére szerettem volna menni, de eleve csak kettő jöhetett szóba. Egyről fájó szívvel lemondtam, majd a másik kettőről is, mert Ibolya mára kelve lázas lett és a hasa is...szóval nem voltunk miseképesek.
Ilyenkor mesét nézhet a kis beteg (és persze a testvérei is). Szerencsés módon éppen volt itthon új mese, amit a múltkor akciósan vettem a Tescóban: Aranyhaj és a nagy gubanc.
Tika érdeklődve nézte, ahogyan felmászik a sármos hős a toronyba a szép leányhoz, és így kommentálta a dolgokat: Felmászik a papája!
Aztán a lány dalra fakadt. Tika szerint ezt énekli: Kérem a gétémet! (Géte = szopizás )
Olyan érdekes belelátni egy kicsit, hogyan értelmezi egy ilyen kicsit a világot.
Aztán a délutáni alvás közben Emil a két naggyal elment keresztelőre, én meg elkezdtem meghallgatni rádión a szentmisét. Előbb-utóbb Tika is előkóválygott, beült az ölembe, próbált rájönni, mi a helyzet. Előbb-utóbb sikerült neki:
- Mama, ez után fog lenni pogácsa?
Lapzárta után...
Hazajöttek a többiek a keresztelőről. Szemlátomást jókedvűen, még fogócskáztak is egy kicsit a ház körül. Késő van. Mindenki gyorsan ágyba. Sötétben beszélgettünk még egy kicsit. Emilnek az tetszett a keresztelői misén, hogy mindenki mondhatott szentet, amikor megszólították a szenteket a szertartásban. Beszélgetni kezdtek arról a gyerekek, hogy van-e Szent Rózsa, Szent Gábor az arkangyalon kívül stb.
Rózsa: Mama, és Szent Virág van?
Én: Nincs, és ahogy magamat elnézem, nem is lesz. Azért igyekszem. (Kis fájdalommal, mert még jól emlékszem gyerekkoromra, amikor olyan biztos voltam benne, hogy...)
Gábor: De Mama, aki Jézusnak elkötelezte magát, az már szent!
(Jó, hogy sötét volt...)
Ilyenkor mesét nézhet a kis beteg (és persze a testvérei is). Szerencsés módon éppen volt itthon új mese, amit a múltkor akciósan vettem a Tescóban: Aranyhaj és a nagy gubanc.
Tika érdeklődve nézte, ahogyan felmászik a sármos hős a toronyba a szép leányhoz, és így kommentálta a dolgokat: Felmászik a papája!
Aztán a lány dalra fakadt. Tika szerint ezt énekli: Kérem a gétémet! (Géte = szopizás )
Olyan érdekes belelátni egy kicsit, hogyan értelmezi egy ilyen kicsit a világot.
Aztán a délutáni alvás közben Emil a két naggyal elment keresztelőre, én meg elkezdtem meghallgatni rádión a szentmisét. Előbb-utóbb Tika is előkóválygott, beült az ölembe, próbált rájönni, mi a helyzet. Előbb-utóbb sikerült neki:
- Mama, ez után fog lenni pogácsa?
Lapzárta után...
Hazajöttek a többiek a keresztelőről. Szemlátomást jókedvűen, még fogócskáztak is egy kicsit a ház körül. Késő van. Mindenki gyorsan ágyba. Sötétben beszélgettünk még egy kicsit. Emilnek az tetszett a keresztelői misén, hogy mindenki mondhatott szentet, amikor megszólították a szenteket a szertartásban. Beszélgetni kezdtek arról a gyerekek, hogy van-e Szent Rózsa, Szent Gábor az arkangyalon kívül stb.
Rózsa: Mama, és Szent Virág van?
Én: Nincs, és ahogy magamat elnézem, nem is lesz. Azért igyekszem. (Kis fájdalommal, mert még jól emlékszem gyerekkoromra, amikor olyan biztos voltam benne, hogy...)
Gábor: De Mama, aki Jézusnak elkötelezte magát, az már szent!
(Jó, hogy sötét volt...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése